KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, MIÉP-es képviselőknek mindig a hozzászólók legvégén jut sor. Ez számos előnnyel és hátránnyal is jár. Annyi előnye mindenképpen van a dolognak, hogy sok minden olyan elhangzik előttünk, amivel már nem érdemes foglalkozni, előnye pedig az, hogy egy-két gondolatban lehet reagálni az előttünk elhangzottakra.

A magam részéről ilyen felállásban a törvénymódosítás két lényeges pontját szeretném kiemelni, elsőként a környezetvédelmi termékdíj éves inflációs emelését és ennek összefüggését megvilágítani. Az előttem szóló képviselők elmondták már, amit a bizottsági ülésen is hallottunk, hogy a kormány 11 százalékos tervezett inflációjánál kisebb mértékben tervezi a törvénymódosítás a környezetvédelmi termékdíjak emelését. Ez helyénvaló és rendjén való is lenne abban az esetben, ha a környezetvédelem területén ebben az országban már semmi teendőnk nem lenne.

Előbb-utóbb azonban ránk tör az európai uniós csatlakozás, és az előzetes tárgyalások alapján - ahogy mi, ellenzéki, MIÉP-es képviselők is halljuk - legtöbb teendőnk a környezetvédelem terén van. Valószínűleg ide kell a kormánynak, illetve a nemzetgazdaságnak a legtöbb pénzt invesztálni. Ahhoz, hogy ezt a megfelelő mennyiségű tőkét a környezetvédelembe invesztálni lehessen, a károkat el lehessen hárítani, mindenképpen szükséges lenne az, hogy egy nagyobb tőkefelhalmozás, nagyobb forrás álljon rendelkezésre a környezetvédelemre. Nyugat-Európában ezeket az erőteljes folyamatokat a '70-es években kezdték el, és azóta folyamatosan egyre több pénzt költenek környezetvédelemre. Mi csak a rendszerváltás óta próbálunk meg valamit is törődni környezetünkkel, erre egyre több pénzt költeni. De nekünk ezt a húszéves hátrányt is be kell hoznunk ahhoz, hogy elérjünk arra a szintre, amelyen Nyugat-Európa jelen pillanatban van. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, mindenképpen egyre nagyobb forrásbevonásokra lenne szükség, így a magam részéről nem értem, hogy miért marad el még az inflációtól is a környezetvédelmi termékdíj emelése. Nyilvánvalóan ily módon nem lehet ezt a jelentős hátrányt behozni, ez egyre inkább növekedni fog.

A törvényjavaslatban megfogalmazásra kerül a másik nagyon fontos pont, amit szeretnék kiemelni, az Egyesült Államok fegyveres erőinek a környezetvédelmi termékdíj visszaigénylése. Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony a kiegészítést, hogy itt tulajdonképpen visszaigénylésről van szó. Magamnak is mentességet írtam, de a pontosítás kedvéért: visszaigénylés.

Egy kicsit más megközelítésből fogalmaznék, mint az előttem szóló Danka Lajos képviselőtársam.

(20.20)

Itt talán nem a törvényekhez kellene igazodni, hanem a kormánynak ezt a bizonyos nemzetközi szerződést kellene egy kicsit megvizsgálnia, nem módosítható-e ez oly módon, hogy ne kerüljön sor erre a bizonyos visszaigénylésre. Tehát nem egy korábban esetleg rosszul megkötött nemzetközi szerződés alá kell begyűrni egy törvényjavaslatot, hanem megvizsgálni pont az ellenkezőjét, szükségünk van-e arra, hogy 40-50 éves keserű tapasztalatok után egy újabb hadsereg számára engedjük meg Magyarországon a környezetterhelést és a környezetszennyezést.

Göndör István képviselőtársam említette, hogy talán ki kellene terjeszteni ezt a NATO-ra is. Nem javaslom a NATO-ra való kiterjesztést, mert ilyen alapon, mivel visszaigénylésről van szó, előbb-utóbb a Vörös Hadseregre vagy még a Varsói Szerződésre is kiterjeszthetjük visszamenőleg. Frakciónkban egyébként javaslatként elhangzott az, hogy ha erre nem tudunk környezetvédelmi termékdíjat kivetni, akkor próbáljunk meg az Amerikából beáramló filmekre és egyéb kultúrmocsokra valamilyen környezetvédelmi szennyezési díjat kivetni.

Nagy örömmel fogadtam a miniszter úr expozéjának legutolsó mondatát, amelyben arról szólt, hogy ez a mostani törvénymódosítás tulajdonképpen csak egy átmeneti, korrekciós törvénymódosítás, és a minisztérium esetleg jövőre előkészíti ennek a bizonyos környezetvédelmi termékdíjnak a teljes, átfogó átalakítását vagy átrendezését. Ezzel kapcsolatban szeretném a minisztérium figyelmét egy-két dologra felhívni, amiket elsősorban civil szervezetektől kaptunk javaslatként, tanácsként, és megfontolásra ajánlom őket a minisztérium számára: a csomagolóanyagok kötelező újrahasznosításának mértéke a mentességhez, amit fokozatosan növelni kellene, először 50 százalékra, majd az EU-csatlakozás elérésekor 80 százalékra.

A csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíja alóli mentességek sem teljesen rendezettek a jelenlegi törvényben. Itt kiemelt preferenciát kellene biztosítani a visszavásárlásnak, a betétdíjaknak, ahogy ez a bizottságunk ajánlásában elhangzott, illetve képviselőtársaim is említették előzőleg.

Meg kell szüntetni, hogy újrafelhasználással újrahasznosítási mentességet lehessen szerezni, mint ahogy ezt a jelenlegi törvény megengedi. Ezzel csökkenthető lenne a műanyag flakonok utóbbi időben elszaporodott nagy mennyisége, illetve meggátolható lenne ezek további elszaporodása. Nyugat-Európában a műanyagflakon-láz valamikor a '80-as évek elején zajlott, nálunk most dívik; utána visszatértek a hagyományos üveg-csomagolóanyagokra. Csak akkor lenne szabad megengedni hulladékból az energianyerést, ha a visszagyűjtött termékdíjköteles termék újrafelhasználása megoldatlan, aránytalanul nagy környezetterheléssel vagy költséggel jár. A műanyag flakonok termékdíját - az üvegéhez viszonyítva - az Európában szokásos arányra kellene felemelni, ez az arány Ausztriában például tizenhatszoros arány. A PVC-anyagú csomagolóeszközök termékdíját jelentősen magasabban kellene meghatározni a többi műanyag csomagolóeszköznél. Nyugat-Európa sok országában a PVC kiátkozott műanyag lett, sok helyen tiltják mind az építőipari, mind a csomagolóanyag jellegű felhasználását.

Tudomásunk van róla, hogy a '90-es évek elején Magyarországon is történtek olyan próbálkozások a Környezetvédelmi Minisztériumban, hogy a PVC-t kiemelik a műanyagok csoportjából, de sajnos ez a kísérlet, ez a kezdeményezés is hamvába holt. Visszavásárlási kötelezettséget kellene elérni azokra a csomagolóeszközökre, amelyek vegyszereket, festékeket, gyógy- és növényvédő szereket, továbbá olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek veszélyes hulladékoknak minősülnek. A jelenlegi állapot szerint ha valaki megveszi a növényvédő szert vagy valamit, elhasználja, utána egyszerűen kidobhatja a szemétbe, ahelyett, hogy ezt külön kezelnénk. Ki kellene terjeszteni a termékdíj- kötelezettséget az újságpapírokra, a festékekre és a savas elemekre. Elhangzott már itt, hogy a minisztérium foglalkozott ezzel, de sajnos különböző okokból, valószínűleg ipari lobbyérdekek miatt - amit végül is a gazdasági bizottság kisebbségi véleményében hallottunk - ezek a próbálkozások mind zsákutcába futottak.

Egy mondatban összefoglalva: mivel ez a törvénymódosítás csak kis módosítás, és végül is csak a jövő évi termékdíjakat rendezi, ilyen módon kicsit másképp tudunk viszonyulni eme törvényjavaslathoz, de reméljük, hogy jövőre egy átfogó szabályozással vissza tudunk térni ehhez a környezetvédelmi termékdíj törvényéhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu