TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló dolog kimondásával kezdem: hogy adót bevezetni, adóval foglalkozni a nagyérdemű közönség előtt nem szimpatikus dolog, mert minden adó bántja az embert, sőt, a közgazdaság-tudomány szerint csak egy adó van, amely nem közvetlen kárt okoz. A kérdés az, hogy a kár és az adó által beszedett adópénzekből finanszírozott tevékenységek hogyan egyenlítik ki egymást.

Az áfa azért egy különleges adó, amit jobban kell tisztelni, mint a többi adónemet, mert nem diszkvalifikál embereket, tevékenységeket, hanem ha egységes lenne az áfakulcs, akkor minden fogyasztást egyformán büntetne, és ezzel a társadalmi közös költségek finanszírozásának egy elfogadható és a gazdasági hatékonyságot nem rontó eszköze lenne.

A magyar áfa-bevezetés ennek megfelelően egy évtizeddel ezelőtti történet, egy nagyon hasznos történet, ami nem azt jelenti, hogy ma nem kell az áfarendszert módosítani. A kérdés az, hogy milyen módosításokat kell az áfarendszerben végrehajtani. Mindenki tudja - ez a törvénymódosítás ezzel nem foglalkozik -, hogy a magyar áfarendszernek egy nagyon nagy negatívuma, hogy magasak és nagyon széthúzottak az adókulcsok. Az optimális áfarendszer azért jó, mert nem diszkvalifikál, nem diszkriminál, és egyformán sújt; itt viszont egy ilyen kettősséggel vagy hármassággal már be van vezetve - ha nem is olyan nagy mértékben, mint más forgalmi adóknál - egy bizonyos fölülről diktált differenciálás.

Ennek a viszonylag jó rendszernek a bevezetése azonban árba kerül, ez is költségbe kerül a társadalomnak, tudniillik nagyon nehéz nyilvántartani, sokkal nagyobb adminisztratív kötelezettséget jelent, hiszen a visszautalások rendszere, a nettó jövedelemtermelésre, GDP-termelésre való visszavezetése technikailag nehéz, a nagyvállalatokat és a kisvállalatokat is sújtja. Természetesen a kisvállalatoknál minden adminisztratív költség nagyobb súllyal jelentkezik, mint a nagyvállalatoknál. Ezért a módosításnál két dolgot kell nézni: megtesszük-e azt, hogy az egységes adókulcs felé lépünk, és hogy egyszerűsítünk-e az adminisztráción.

Ebben a vonatkozásban az SZDSZ véleménye szerint nem történt most jelentős lépés, sőt, ha tetszik, a kormányprogrammal ellentétesen nem történt jelentős lépés. Mi lenne a jelentős? Ha az adókulcsok közelebb kerülnének egymáshoz és alacsonyabbak lennének. A másik, ha az áfa átalányadó formájában történő bevezetését viszonylag széles körben elterjesztenénk. Ez ténylegesen csökkentené a kisvállalatok, tehát az átalányadózás alá eső vállalatok körében az adminisztratív terheket és a nehézségeket. Sajnos, ez nem történik meg.

Az az eljárás, amit itt hallottunk, tehát az éves kimutatás az adózó szempontjából lehet, hogy előnyt jelent adminisztratív munkában, de költség szempontjából legalább ilyen nagy, sőt, az esetek nagy részében nagyobb hátrányt jelent, hiszen a visszatérítést is később kapja meg;
méghozzá nem napokkal később, mint ahogy itt elhangzott, hanem bizonyos esetben háromnegyed évvel később kapja meg, egy másik esetben fél évvel, egy harmadik esetben negyedévvel később. De egyik sem nap, hanem hónapok, sőt, közel egy év differencia.

Lehet-e most azt mondani, hogy a kormány vezessen be ezekben az ügyekben radikális intézkedést? Ugyanazt állítom, mint az előbb állítottam, hogy azért nem merek radikális javaslatokat tenni, mert nem ismerem a költségvetés állapotát. A költségvetés egyensúlya lényegesebb kérdés, mint az, hogy az áfaügyekben létre tudunk-e hozni kisebb-nagyobb javításokat. Ha ezek bevételi szempontból vagy a deficit szempontjából, a költségvetési egyenleg szempontjából negatív hatásúak, akkor nagyon meg kell gondolni. Csak akkor tudunk javaslatot tenni, ha ennek a lehetőségéről pontos elképzeléseink vannak.

(A jegyzői széket Németh Zsolt foglalja el.)

Még egy kérdésről szeretnék említést tenni, ez pedig az, hogy a közszolgálati tevékenységek áfa alá vonása tényleg javítja-e az áfa egyértelműségét. Véleményem szerint - erre az előbbi felszólalásomban is hivatkoztam - a magyar gazdaságpolitikának alapvető feladata lenne, hogy minden vonatkozásban beruházáskoncentrációs tevékenységre ösztönözzön, mert a magyar stabilizációt, a magyar növekedést nem lehet fenntartani akkor, ha a beruházások a jelenleginél nem nőnek gyorsabban, és ha ezek a beruházások nem a jelenleginél nagyobb mértékben alapozódnak hazai megtakarításokra. Ezért én azt gondolom, hogy a közszolgáltatási beruházásokat is ösztönözni kell, és ki lehet venni egy áfarendszerből, az nem jelenti a versenysemlegességnek a megsértését, hiszen itt nem egymással versenyző ágazatok, hanem egy közszolgálati tevékenység támogatásáról van szó.

Megint nem tudok javaslatot tenni arra, hogy most vissza kell-e vonni ezt a javaslatot vagy sem, mert szimpatikus lenne mindazon körök számára, amelyekről itt előttem már szóltak, tehát az elmaradt területeken beruházást igénylő és közszolgálati beruházást igénylő állampolgárok szempontjából, az ott működő önkormányzatok szempontjából, ha a kormány ezt a javaslatát visszavonná. Ugyanakkor nehéz megítélni, hogy minek a rovására történne ez a bevételkiesés, amivel a kormány számol, erről csak a kettőnek az összehasonlítása alapján lehetne véleményt mondani.

De mindazokban a kérdésekben, ahol ezt a problematikusságot, a pro és kontra érveket elmondtam, azt várom a kormánytól, hogy számokkal igazolja, hogy miért azt teszi, amit tesz, és hogy mi a haszon, és mi az ára ezen haszon elérésének.

Összefoglalóan: azt gondolom, hogy az áfatörvény jelenlegi formájában is egy jó törvény, módosítása irányában kell lépéseket tenni. Ezekben a kérdésekben, hogy milyen radikálisan lehet az áfatörvényt és az áfarendszert módosítani és javítani, akkor tudunk tiszta képet kapni, ha az egyes lépéseknél a költségeket és a hasznot egymással összemérve elénk terjesztik. Ezt a Pénzügyminisztérium apparátusa nélkül nem lehet kialakítani, nem lehet erre pontos számításokat képezni, tehát a kormány és a parlamenti képviselők, a kormány és az ellenzéki parlamenti képviselők közötti együttműködésre is szükség van ahhoz, hogy tiszta vitát lehessen ezekről a kérdésekről folytatni, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy a jónak mi az ára, hogy világos képet kapjunk.

Ennek jegyében támogatom és támogatja a Szabad Demokraták Szövetsége az áfatörvény előterjesztett módosítását, de szeretne felvilágosítást kapni azokban a kérdésekben, amelyeket fölvetettem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu