DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Legfőbb Ügyészség által 1998 első és harmadik negyedéveiről készített bűnüldözési statisztika szerint az ismertté vált bűncselekmények száma 451 422, ami az előző időszakhoz képest 28,4 százalékos növekedést mutat.

A törvény általános részi szabályainak tervezett módosításából egyértelműen látható a büntetések kiszabásánál alkalmazandó törvényi feltételek szigorításának jogalkotói szándéka. Ezt a törvényalkotói intenciót csak üdvözölni lehet, hiszen az elmúlt években tapasztalható kiszámíthatatlan bűnüldözési és ítélkezési gyakorlat miatt a társadalom számára érzékelhető jogbiztonságérzet jelentősen csökkent.

Mit jelent ez a tény, tisztelt Ház? Azt jelenti, hogy a büntetőjog nem tölti be maradéktalanul azt a szerepet, amit a társadalom Magyarországon ráosztott.

A szigorításnak két jogtechnikai útja lehetséges: vagy a büntetési tételkereteket emeljük fel, vagy a büntetést kiszabó bíróság szerepkörét szűkítjük. A törvényjavaslat ez utóbbi gondolatmenetet követve olyan szabályokat tartalmaz, amelyek a bíróság szerepkörét viszonylagosan korlátozzák, azonban nem olyan mértékben és oly módon, hogy a konkrét elkövető által megvalósított konkrét tárgyi súlyú bűncselekmény miatt ne az elkövető társadalomra veszélyességéhez mért, egyéniesített büntetést szabhasson ki a bíróság.

A fent említett tendencia világosan kiderül a tervezet általános indokolásából, valamint 18. §-ából egyaránt, amely a Btk. 83. §-át módosítaná akként, hogy a büntetéseket a büntetési tételkeret középmértékéhez, halmazati büntetés esetén pedig az emelt tételkeret középmértékéhez közel kellene kiszabni.

Mi a bírói függetlenség garanciája? A bírói függetlenség garanciája az, hogy a bíró a fenti törvényi tényállás alkalmazásáról, amennyiben írásban indokolja - vagy említeni szeretném az enyhítő szakasz alkalmazásának lehetőségét is -, eltérhet. Ez a jogszabályi rendelkezés nyilvánvalóan egy irányba hat, a jogegységesítés irányába.

A magam részéről elképzelhetőnek tartottam volna olyan jogtechnikai megoldást is, amely a büntetési tételkereteket tette volna differenciáltabbá. Ez lehetséges lett volna a büntetési tételkeretek alsó-felső határainak megemelésével.

(10.00)

A törvénytervezet 2. §-a a szabadságvesztés legrövidebb időtartamát két hónapban, leghosszabb tartamát 15 évben, halmazati vagy összbüntetés esetén 20 évben jelöli meg.

A tervezet 5. §-a szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A törvénytervezet gyakorlatilag lehetővé teszi a bíróság számára azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a jelenlegi szabályozásnál tehát szűkebb körű, korlátozottabb. A Btk. 1993-as módosítása szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 és 25 év között állapította meg. A Független Kisgazdapárt - dr. Pokol Béla, dr. Bánk Attila és dr. Turi-Kovács Béla - arra vonatkozó törvénymódosítási javaslatot terjesztett elő a törvénytervezethez, hogy a tervezetben szereplő időtartammal szemben a Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdése esetében a feltételes szabadságvesztés időtartamának minimuma 30 év legyen. Ez igazodik a Kisgazdapárt választási programjához, amelynek betartása számunkra feladat.

Álláspontom szerint a törvénytervezetben - a szabályozottaktól eltérően - jobban növelni lehetett volna a pénzbüntetés értékhatárait, és például a napi tételek összegét célszerűbb lett volna tágabb keretek között, mondjuk 200 és 30 000 forint között meghatározni. Helyesen írja a tervezet indokolása, hogy a legnagyobb hátrányt az elkövetői, főként a szervezett bűnelkövetői körnek a bűncselekményből származó vagyoni előny elvonása jelentheti. A tervezetet figyelvén arra a megállapításra jutottam, hogy sok esetben nem lesz majd ténylegesen alkalmazható a vagyonelkobzás és a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére kötelezés, mert az erre vonatkozó bizonyítási eljárás kivitelezése a törvénytervezetben szinte lehetetlen; ezért a magam részéről elképzelhetőnek tartottam volna azt, és tartanám is, hogy a pénzbeli mellékbüntetés felső határát a tervezetben szereplő 10 millió forinttal szemben 30 millió forintra lehetne emelni.

A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének szigorítása nagyon jó jogalkotói megoldás, különösen helyes a bűnszervezet tagjakénti elkövetők e kedvezményből történő kizárása. Úgy vélem azonban, hogy a tervezet 4. §-ának e) pontja akként lenne módosítandó, hogy "akit üzletszerűen elkövetett bűncselekmény miatt 3 évnél súlyosabb szabadságvesztésre ítéltek".

Szükségesnek tartom felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy az általános rész rendelkezéseinek módosításakor természetszerűleg tekintettel kell lennünk a nemsokára ugyancsak hatályba lépő új büntetőeljárási törvényre és a bírósági szervezeti rendszer - igaz, ez utóbbi, úgy tűnik, időben eltolódott - megváltoztatására. A küszöbön álló jövő évezred büntetőeljárásában a harmadfokú eljárások lefolytatása az ítélőtáblákra vár. Így remélhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság visszanyerheti a jogegységi döntések meghozatalának és az ítélkezési gyakorlat elvi irányításának tényleges lehetőségét.

A büntetés végrehajtásának felfüggesztési tilalma is kibővült a tervezet rendelkezései értelmében, ezt a törvénytervezet 24. §-a tartalmazza. E körben helyeslendő a szervezett bűnelkövetői kör és az üzletszerűen elkövetett bűncselekmények miatt elítéltek kizárása e törvényes kedvezményes lehetőségekből.

A tervezet 34. §-a nagyon helyesen felsorolja a közfeladatot ellátó személyek körét. Nem akarnék az ügyvédség fogadatlan prókátora lenni, lévén magam is ügyvéd, azonban meg kell hogy jegyezzem, a törvénytervezet változatlanul hagyja az ügyvédek vonatkozásában az eddigi szemléletmódot, és közfeladatot ellátó személynek pusztán csak a bírósági vagy más hatósági eljárásban eljáró védőt vagy jogi képviselőt minősíti. Ezzel szemben például az egészségügyben és a közoktatásban szereplő hivatalos személyen az ezekről szóló törvényben meghatározott személyeket érti. Álláspontom szerint ez a rendelkezés diszkriminatív az ügyvédségre nézve, ugyanis az ügyvédi irodában vagy egy magánlakásban a törvényes jogkörében eljáró ügyvéd nem kapja meg a bűnüldözés növekedése mellett sem azt a védelmet, amelyet például egy orvos a rendelőjében megkap. A helyes megfogalmazás ezen szakasznál az lenne, hogy "az ügyvédségről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységének végzése során az ügyvéd, az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt".

Nem lehet indok a közfeladat ellátásának szűkítésére az a tény sem, hogy az ügyvéd a honoráriumát az ügyféltől kapja, és így mint egy egyszerű szolgáltató áll vele szemben. Az orvos minden esetben közfeladatot ellátó személy, amikor a törvénytervezet megfogalmazása szerint gyógyít. A közjegyző is és a bírósági végrehajtó is ugyanilyen feltételek mellett hivatalos személynek minősül, az előbbi akkor is, amikor például egy aláírási címpéldányt hitelesít.

A közfeladatot ellátó személyek köréből kimaradtak a lelkészek, akiket, úgy gondolom, be kellene emelni ebbe a körbe. Ők a történelmi egyházakhoz tartozásuk esetén egyértelműen komoly társadalmi feladatot látnak el, helyzetük a büntetőeljárásban is speciális, ugyanis hivatásuknál fogva az ügyvédhez vagy az orvoshoz hasonlóan titoktartásra kötelesek. Az utóbbi időben sajnálatos módon igen gyakran estek bűncselekmény áldozatául, a jóindulatukkal és karitatív szándékukkal visszaélő elkövetők jóvoltából. A közfeladatot ellátó személyek közé sorolásuk a fentiek miatt fokozottabb védelmük érdekében is indokolt lenne; a törvényalkotónak figyelmet kellene szentelnie arra is, hogy az ő helyzetük is büntetőjogilag értékelhető megoldást nyerjen. (Horváth Béla, dr. Pokol Béla és dr. Turi-Kovács Béla tapsol. - Közbeszólások.)

A büntető törvénykönyv különös részének módosítását legalább két nyomós ok motiválta, egyrészt olyan új tényállások felvételére került sor benne, amelyek hazánk utóbbi időben megváltozott nemzetközi kapcsolatai szempontjából nélkülözhetetlenek, más normák pedig a szervezett bűnözéssel szembeni társadalmi összefogás követelményei miatt kerültek beiktatásra vagy módosításra.

Van egy harmadik jogszabályi csoport is, amelyet nemes egyszerűséggel csak egyéb új normáknak nevezetünk. Ezek - nevükhöz méltóan - egyéb más társadalmi vagy kifejezetten jogi viszonyok keletkezése vagy megváltoztatása okán kerültek pönalizálásra, illetve módosításra. Az első csoportot maradéktalanul üdvözölhetjük, hiszen azok hazánk NATO- és tervezett európai uniós csatlakozásának mérföldkövei. Ezen normák nélkül a magyar érdekeket sértő, külföldiek által elkövetett hasonló jellegű cselekmények megtorlására sem számíthatnánk a fejlett európai társadalmakban. Ilyen normáknak tekinthetjük a más állam katonája ellen elkövetett bűncselekmény, nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, vesztegetés nemzetközi kapcsolatban, befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatban, visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel törvényi tényállásokat.

A szervezett bűnözés üldözésével kapcsolatos új szabály az emberkereskedelem tényállása, amely az emberi lény áruként történő adásvételének különféle eseteit, a sértett alapvető személyi, emberi jogainak csorbítását bünteti, az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolat fokához mérten enyhébben vagy súlyosabban.

A jogalkotó komoly rosszallási szándékát fejezi ki azzal, hogy a bűntett előkészülete is szankcionált. A fenti tényálláshoz kapcsolható és szintén üdvözlendő a személyi szabadság megsértésének módosított szabályozása, amely az emberkereskedelemmel összefüggő szabadságmegfosztást súlyosabban rendeli büntetni.

(10.10)

Mennyiségileg is jelentős az a jogszabálymennyiség, amelyet a tervezet a robbanóanyaggal, illetve a lőszerrel visszaélés megváltozott tényállásaiként tartalmaz. Az elmúlt évek alvilági leszámolásai után természetesnek tekinthetjük, hogy főként az ártatlan személyek védelme érdekében súlyos szankciót vonjon maga után ezen ártalmas és veszélyes anyagokkal kapcsolatos mindennemű jogosulatlan érintkezés. Figyelemre méltó az a jogszabály-alkotói, jogalkotói differenciálás is, ahogy a tervezet 83. §-a a lőszer csekély mennyiségének fogalmát is meghatározza.

A szervezett bűnözés üldözésével és az emberi lény egészségének védelmével egyaránt kapcsolatos új törvényi tényállások a "kábítószerrel visszaélés" - ez a módosítás 62. §-a -, valamint a "kábítószer készítésének elősegítése" elnevezésű törvényi tényállások. Az utóbbi hiányt pótol, ugyanis sui generis tényállásként pontosan körülírja az eddig a Btk. 282. § (4) bekezdésében meghatározott, anyagi eszközök szolgáltatásával megvalósuló kábítószerrel visszaélés bűntettének lehetséges vonzatait.

Az új, kábítószerrel visszaélési tényállásban üdvözlendő, hogy a jogalkotó megpróbálja elválasztani a fogyasztót és a kereskedőt, különösképpen azzal, hogy az enyhébben büntetett alakzatba sorolja a "szervezetébe juttat" elnevezésű elkövetési magatartást. Kérdéses azonban e törvényi tényállási körben, hogy a kereskedőkkel azonos módon kell-e büntetni azokat is, akik ellenszolgáltatás nélkül adnak át kábítószert felnőtt korú személyeknek. A jogalkotó itt álláspontom szerint egy bizonyítási problémát kíván jogszabályi szinten megoldani, mégpedig akként, hogy az átadás megvalósulásával a visszterhességet automatikusan vélelmezi. Ez helytelen, ugyanis a kábítószer-élvezőknél gyakori szokás az, hogy egymást kölcsönösen ingyen is ellátják az elvonási tünetek megszüntetése céljából kábítószerrel, és ezzel a cselekedetükkel megóvják társukat attól, hogy legalább az aznapi adagot ne bűncselekmény elkövetése útján szerezzék meg.

Itt indokolt visszatérnem az általános részt érintő módosítási javaslat 3. §-ában foglaltakhoz, amely a fegyház fokozatban rendeli végrehajtani a kábítószerrel visszaélés miatt 3 évnél hosszabb időtartamban kiszabott szabadságvesztést. A tervezet által javasolt büntetési elvek alapján könnyen előfordulhat konkrét ügyben, hogy egy kábítószert szervezetébe juttató személlyel szemben a bíróság 3 évnél hosszabb időtartamú szabadságvesztést szab ki, így a büntetést fegyházban kell letöltenie. Ennek indokoltsága, úgy vélem, nem áll fenn.

Az általam egyéb törvényi tényállásokként megjelölt szabályok közül említésre méltó az "újszülött megölése" elnevezéssel ellátott sui generis tényállás. Ez nem előzmény nélküli a magyar jogfejlődésben. A tényállás hiányt pótol, ugyanis az utóbbi évtizedekben az újszülött gyermeküket megölő anyákat jogdogmatikai értelemben nem meggyőző okfejtés alapján csak az erős felindulásban elkövetett emberölés privilegizált tényállása alapján lehetett elítélni. A jogalkotó oldaláról átgondolást igényelne azonban az, hogy a 2-8 évig terjedő büntetési tétel nem túlzottan súlyos büntetés-e, hiszen ez kényszerhelyzetben és tudati korlátozottságban cselekvő elkövetőkkel szembeni büntetéskiszabásra ad lehetőséget; hivatkoznék még a kialakult ítélkezési gyakorlatra is e körben, ezek időtartama 1-5 év között mozog.

A magántitok jogosulatlan megismerése szintén sui generis bűncselekményként került a tervezetbe. A magántitok kiemelt törvényi védelme vitathatatlanul fontos az állampolgárok számára, e törvényi tényállásnál azonban markánsabban el kellene határolni a meg nem engedett titkosszolgálati módszerek alkalmazását az egyéb esetektől, és az utóbbiakat alapesetben csak vétségi formában kellene szankcionálni az új tényállások között.

Régóta javasolt a jogalkalmazók oldaláról a bódult állapotban lévő és a társadalomra az ittas állapotban közlekedő járművezetőkhöz hasonló veszélyt jelentő személyek megbüntetése. Ennek leginkább csak technikai akadályát látom, a kábító hatású anyagokat ugyanis legjobban vizeletmintából lehet kimutatni, a vizeletminta adásának megtagadása esetén a vizelet elnyerése érdekében megvalósított katéterezés azonban műtéti eljárásnak minősül, ezért annak az azt elszenvedő személy hozzájárulása nélküli elvégzése törvényellenes.

A "visszaélés teljesítményt fokozó szerrel vagy módszerrel" című jogszabályi rendelkezés tiltja a doppingszerek alkalmazását, amelyet egyrészt a fiatal szervezetek egészségének megóvása, másrészt a sportversenyek tisztaságának megőrzése érdekében tesz. A tényállás Btk.-ba történő felvételét csak helyeselhetjük.

A gazdasági bűncselekmények tényállásainak ismételt megváltoztatása szinte már kötelező eleme a Btk.-módosításoknak, azok végeláthatatlan sorának. Álláspontom az, hogy ezeken a változtatásokon a társadalmi és jogfejlődés előrehaladtával törvényszerűen túl kell esnünk.

Tisztelt Ház! Összességében a törvényjavaslat mielőbbi törvénnyé válását szükségesnek ítéli meg a Független Kisgazdapárt, céljai méltánylandók, az új kormány általi gyors formába öntése komoly jogalkotói teljesítmény. A bűnelkövetés permanens növekedése, formáinak nemkívánatos változása és szervezettségének foka a társadalom fokozott védelme érdekében indokolttá teszi a büntetések szigorítását és azt, hogy a törvényjavaslat mielőbb elfogadásra kerüljön a tisztelt Ház által.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu