DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által említett eset mint önálló jogi probléma megítélése elsősorban nem az Igazságügyi Minisztérium és nem is a közigazgatás, hanem a biztosítók, végső soron pedig a bíróság feladata.

A feleletre - az eredeti szerződés szövegének és a biztosító jogutódlására vonatkozó adatok pontos ismeretének hiányában - egyébként sem igen lenne mód. Kérdésére azonban az adott keretek között természetesen válaszolni kívánok.

A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetése nem, felekezet, nemzetiség, társadalmi származás szerint - mint ahogy azt képviselő úr is helyesen idézte - alkotmányos tilalom alá esik. Az alaptörvényben foglalt rendelkezés különböző feladatokat ró a jogalkotóra és a jogalkalmazóra. A jogalkotó abban az esetben teljesíti az alkotmányos normából fakadó kötelezettségét, ha az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotása során konkrét tartalommal tölti meg a jogelvet. Jogrendünk e kötelezettségnek eleget tesz.

Eleget tesz egyrészről oly módon, hogy a különböző jogágak alapkódexeiben külön is fel van tüntetve az alapjogok betartásának kötelezettsége és a diszkrimináció tilalma. Másrészről az ombudsman intézményének megteremtésével ma már e jogvédelem bíróságon kívüli szervezeti garanciáit is biztosítjuk.

A kódexek közül megemlíteném az államigazgatási eljárás általános szabályait, a munka törvénykönyvét és a polgári törvénykönyvet. Ez utóbbit külön is kiemelem; ugyanis a jogkövetkezmények itt vannak a legrészletesebben szabályozva, és rendelkezései széles körben alkalmazhatók. A Ptk. 76. §-a a magánszemélyeknek a nem, faj, felekezet s a többi szerinti hátrányos megkülönböztetését a személyhez fűződő jogok sérelmének tekinti. A törvény 85. §-a pedig lehetővé teszi, hogy a sérelmes fél követelje a sérelmes állapot megszüntetését, a megfelelő elégtétel adását, sőt a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó fél kártérítés fizetésére is kötelezhető.

A büntető és polgári eljárásra vonatkozó szabályok alapján a hatóság és a bíróság hátrányos megkülönböztetést alkalmazó és ezért elfogult tagja az eljárásból ki is zárható. A hátrányos megkülönböztetés jogi szabályozása tehát véleményem szerint megoldott, a törvényhozó megtette kötelességét. A sérelem megszüntetéséhez szükséges és a jog által lehetővé tett lépések megtétele azonban már jogalkotáson túli feladat. Közelebbről azt értem ezen, hogy a joggyakorlatban az egymáshoz hasonló vagy egymással azonos egyedi esetek úgynevezett precedens jogot teremtenek.

Ez azt jelenti, hogy egy, már kialakult joggyakorlat alapján az eredetihez hasonló, későbbi eseteket is a korábbiakhoz hasonló módon kell eldönteni. Amennyiben tehát az interpellációban megfogalmazott tényállás valós, úgy jogvita esetén az eljáró bíróság - hazai és nemzetközi színtéren - minden bizonnyal figyelembe veszi a bankok és biztosítók kialakuló új gyakorlatát, és azt minden tényállásra kötelezően alkalmazza.

Összefoglalva tehát: a biztosítottak között származásuk vagy haláluk bekövetkezésének oka miatt nincs különbség, és ilyen különbséget nem is lehet tenni. A magyar jogrendszer alkotmányosan és részletes szabályaiban is tilt bármiféle hátrányos megkülönböztetést. Az Igazságügyi Minisztérium feladata őrködni azon, hogy ilyen megkülönböztetés hatályos magyar jogszabályba még véletlenül se kerülhessen be.

Mindazok, akik úgy érzik, hogy elszenvedték a hátrányos megkülönböztetés sérelmét, először a sérelmet okozóhoz fordulhatnak, vita esetén pedig a bíróságot hívhatják segítségül. A független és pártatlan bíróság feladata a jogszabályok következetes alkalmazása, az interpelláció vonatkozásában pedig az, hogy a hátrányos megkülönböztetés sehol, semmilyen módon ne juthasson érvényre.

Köszönöm figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu