DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A közvéleménynek, a magyar népességnek és a választóknak nem szerecsenmosdatásra van szükségük, ahogy időnként elhangzik egy-egy referátumból, hozzászólásból, hanem a helyzetünk valósághű elemzésére van szüksége, és legfőképpen arra, hogy egy olyan életminőség-váltás következzen be a magyar gazdaságban, amely biztosítja számukra, hogy nyugdíjakból, bérből, fizetésekből ne csak élni, hanem megélni is tudjanak.

A jelenlegi költségvetést és ennek a háttéranyagait is áttanulmányozva azt lehet mondani, hogy ez a költségvetés sem, ahogyan a gazdasági program sem biztosítja hosszú távon ennek a várakozásnak a teljesítését, és az életminőség ugrásszerű vagy jelentős változását. Mondom ezt azért, mert valójában az új kormányzatnak óriási lehetősége lenne, hogy végrehajtson egy gazdasági nagytakarítást, végrehajtson egy pénzügyi nagytakarítást, és pont a költségvetés alkalmas arra, hogy ezeket meg lehessen jeleníteni, és végre is lehessen hajtani. Kétségtelen, hogy rendkívül nehéz helyzetet vett át, hiszen az 1994-től '98-ig terjedő időszak a magyar gazdaságtörténet egyik legsötétebb időszakát fogja át.

Ha csak a mutatókat emeljük ki, az egyik az, hogy ez alatt az időszak alatt hajtották végre a gazdaság felszámolását, a törvényellenes és alkotmányellenes privatizációval eltüntették a vagyon 90 százalékát privatizációs formában, 80 százaléka külföldiek kezébe ment át. Valójában a magyar nemzetet földönfutóvá tették. Ehhez hozzájárult egy életminőséget súlyosan rontó Bokros-csomag, amelynek a felszámolását megkísérlik most tisztességesen elvégezni, és ami a legsúlyosabb gond, hogy valójában több éven keresztül nettó tőkekiáramlás történt az országból, mindenekelőtt az óriási mértékű eladósodás következményeképpen. Hiszen 1994 és '98 között a belső adósság 3000 milliárd forintról '98-as várható teljesítés alapján közel kétszeresére, 5800 milliárd forintra emelkedett.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a külföldi adósságállomány jelentős mértékben csökkent volna, hiszen amikor nem látunk tisztán az adósságadatok között, mert ezt '95 végén húsz évre zárolták, nem lehet hozzájutni az adatokhoz, mert ez a Magyar Nemzeti Bank páncélszekrényeiben hever, és néhány ember ismeri azt, de következtetni lehet a háttérelemzésekből, akkor azt lehet mondani, hogy a külföldi bruttó adósságállomány '98-ban 25 milliárd dollár fölé emelkedett, és 1995-ben meghaladta a 35 milliárd dollárt.

Ennek következtében azonnal intézkedtek, hogy eladják az energiaszektort, a közműveket, ennek befolyt bevételéből törlesztették az akkori bruttó adósságmennyiséget, és a tartalékokba bevették a lakosság devizaszámláit. Tehát hamis az a kép, amikor azt mondjuk, hogy növekszik a devizatartalék, mert a lakosság devizaszámlája valójában ott szerepel tartalékként. Ennek az adósságnak az úgynevezett kvázi csökkentését megint a magyar népességgel fizettették meg, hiszen a stratégiai ágazat - az energiaszektor, a közművek - adásvételével, miután a külföldieknek átadták, ugrásszerűen megnövekedtek a közműdíjak és az energiaszektor szolgáltatásainak a díja, tehát az életminőség jelentős romlása következett be.

De ide sorolom azt a közgazdaságilag, pénzügyileg is nonszensz, lehetetlen helyzetet, hogy egy nem jelentkező, úgynevezett nullkamatozású hitelt, amely a Magyar Nemzeti Banknál jelent meg - ez a bizonyos hírhedt közel 2000 milliárd forint -, egy húzással - és ebbe a parlament is belement, mert nem ismerte a háttérben lejátszódó folyamatokat, nem kapott információt, hiszen ezt titkosították, talán nem is kérte megfelelően - betették a költségvetés kiadását terhelő tételként, mégpedig piaci kamatozású devizahitelként.

Ilyet a közgazdaságtan története, legalábbis az újkori története nem ismer! Ha bármelyik nyugati államban, amit itt nem kevesen hajlandók dicsérni, ilyen bekövetkezik, nemcsak a központi jegybank elnökét váltják le azonnal, hanem a kormányzat is belebukhat! Ez a 2000 milliárd forintos devizahitelként szereplő tétel a költségvetésnek a legsötétebb rovata, hiszen ha megnézzük a '99-es költségvetés kiadási oldalát, akkor az ez után fizetendő kamat 190 milliárd, a tőketörlesztés, vagy pontosabban a hiteltörlesztés külön szerepel, elválasztva a pénzforgalmi szemléletben, GFS-rendszerben készített költségvetéstől, ez 408 milliárd forintot tesz ki, tehát 600 milliárd forint kerül így kiemelésre a költségvetésből.

Bizony, ha a visszaélések gyanúját is sejtető akció folyamán ezt az összeget, a 600 milliárd forintot nyújtották volna oda a megélhetést javító intézkedésekre, akkor ma a nyugdíjasoknak nem lenne panaszuk, az agyonhajszolt középkorosztály is tisztességesebb megélhetési feltételeket kapna, és a családokat is sokkal erőteljesebben lehetne segíteni a családjavító intézkedések során.

Ez egy nagyon súlyos intézkedés volt, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja módosító javaslatában kéri ennek a tételnek a kivételét a költségvetésből. Felelősségre kell vonni mindazokat, akik ezt elkövették, mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Bank elnökét, és azonnal meneszteni a posztjáról, hiszen súlyos, nemzetellenes pénzügyi cselekedeteket hajtottak végre!

Egyébként hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy az Állami Számvevőszék korábbi jelentése, amely erről az adósságkérdésről szól, említést tesz erre vonatkozóan. Sőt, ma már egyes szakértői vélemények alapján ez a közel 2000 milliárd forint nem is ekkora összeg volt, ennek egy része úgy odaírt költségvetési tételként jelenik meg!

Ha tovább nézzük az adósság kérdését, ami nemegyszer felmerült már itt, ezen a pódiumon is, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag a költségvetésünknek és az egész gazdaságpolitikai programnak a bukását eredményezheti ez a rendkívüli mértékben feldagasztott eladósodás.

Hiszen itt van a jövő évi költségvetés nagy problémája, hogy valójában a költségvetés bruttó adósságállományát, amely 6400 milliárd forint fölött van, nem csökkenti, hanem a következő évre mintegy 10 százalékos növekedés várható, 2000-re 22 százalékos, és 2001-re ennek a tételnek további 30 százalékos növekedése várható. Tehát tovább görgetjük ezt az óriási adósságlabdát, amihez természetesen társul a külföldi adósságállomány is, amit a Magyar Nemzeti Bankon keresztül futtattak, és ha így vesszük, akkor bizony, Magyarország összeg adósságállománya a bruttó nemzeti termékkel azonos, vagy valamelyest meg is haladja a nagyságát. Tehát ebből adódóan, ha ezt nem oldják meg, akkor nem tartható fenn sem az 5 százalékos gazdasági növekedés, sem egy alacsonyabb inflációs ráta, sem pedig az életminőség jelentős javulása!

Nézzük meg, hogy valójában kik is fizetik meg ezeket a kiadásokat! Ezért lényeges, hogy a bevételi oldallal vessük össze.

Ma, ami az 1999-es költségvetésben szerepel, részben a kamattörlesztés, ami 760 milliárd, illetve az adósságtörlesztés, ami 840 milliárd, tehát összesen 1500 milliárdról kell beszélni - és nem lehet ezt a 41. részt, ami külön szerepel a kötetben, leválasztani a költségvetés pénzforgalmi szemléletű tételeitől, együttesen kell nézni -; a bevételi oldalon az jelenik meg, hogy valójában a lakossági befizetések teszik ki a bevételek 68 százalékát! Szégyenteljesnek tartjuk - én személy szerint nemzetközileg is szégyenteljesnek tartom -, hogy a társasági adó pénzintézet nélkül mindössze 8,2 százalékot tesz ki, éppen azért, mert nem nyúltak hozzá a multinacionális cégek adómentességének a megszüntetéséhez, és ami nevetséges: hogy a pénzintézetek társasági adója nem tesz ki egy százalékot sem, 0,9 százalék!

(12.50)

Kivel fizettetik meg az eladósodás terheit, kivel fizettetik meg ezeket a piszkos pénzeket, amelyek benne vannak a költségvetés kiadási oldalában? A magyar fogyasztóval, mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők soraiból, és természetesen a választókkal fizettetik meg.

Ezért azt javasoljuk, hogy végre kell hajtani a költségvetés átrendezését, ezeknek a piszkos pénzeknek a kiiktatását a költségvetés kiadási oldaláról, egy új adósságrendezéssel - benne talán még az adósság leírattatásának kérdésével is - biztosítani lehet a kiadások olyan nagyságát, amely nem egy szűk elit rétegnek és a pénzügyi szférának az érdekeit képviseli, és nem a Nemzetközi Valutaalap, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium évente megírt és szigorúan titkosított vagy aláírt egyezményeit szentesíti, ami a szándékleveleket illeti, hanem mindenekelőtt növekedést biztosító, technológiai fejlesztést biztosító, a reálszférát serkenti, és legfőképpen, ami a végső célja - mert nem lehet más célja egy kormányzati programnak -: a megélhetési viszonyok változtatása, amire nagyon rászorul ez a szerencsétlen, csonka Magyarország és népessége - a gyökeres változtatása.

Itt jelenítem meg az, hogy természetesen felelőssége - hiszen nagyon szépen hallottuk, hogy az államhatár nem egyenlő a nemzethatárral - nemcsak az egyharmadnyi ország életminőségének alakulása, hanem az elcsatolt területeken élők életminőségének alakulása is. Akkor lehet biztosítani számukra is megfelelő forrásokat, lehet a Magyarok Világszövetségének is megfelelő forrást biztosítani, és elindulhat az ezredforduló táján egy tisztességes felemelkedési program megvalósítása, ha ezt a pénzügyi és gazdasági nagytakarítást a megfelelően érintett személyek felelősségre vonásával együtt a kormányzat végrehajtja. Ehhez kívánjuk, hogy legyen elég kurázsi, és legyen mersze meglépni ezeket az intézkedéseket!

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu