KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az üzenetértékről néhány szót szeretnék szólni.

Magam is úgy gondolom, hogy sok vonatkozásban jó alapokból indul ki a kormányzó koalíció, amikor azt mondja, hogy hosszú távon minden gyerek egyforma gyerek, minden gyermek egyformán értékes az ország számára. Csak sajnos ebből az általános és hosszú távon érvényes megállapításból a közeljövő vonatkozásában nagyon rossz következtetéseket vonnak le, tisztelt kormányzó párti, koalíciós képviselőtársaim!

Azzal a feltételezéssel élnék tulajdonképpen, hogy aki kimarad ebből a rendszerből, az tudatosan és saját hibájából marad ki. Nagybecsű figyelmükbe ajánlanám Ferge Zsuzsa ezzel foglalkozó cikkeit. S talán hangsúlyozni kellene, hogy a szociálpolitikában duplán érvényes az a "sokszor mérj és ritkán szabj!" megállapítás, hogy mindaddig, ameddig százezrekről nem tudjuk megtenni az igazi, tényszerű, helyes megállapítást, addig milliók sorsáról sem lehet dönteni.

Úgy gondolom, nem a fekete- és a szürkegazdaság része az a 300-400 ezer gyerek, akik ki fognak maradni az ellátotti körből, tudniillik az a 36 milliárd, amit erre szán a kormányzat, a gyerekek 89 százalékára elegendő pénz mindössze. Tehát a kormányzat is eleve 11 százalékos lemorzsolódással számol, az ellátotti kör zöme nem a legfelső jövedelmi kategóriából fog kiesni, hanem a legalsóból, pontosan onnan, ahol a legerősebb a rászorultság. És kik azok, akik mindenféleképpen ki fognak maradni, s egyáltalán nem a fekete- és szürkegazdaság részei? A nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok, a munkanélküliek, a bérmunka-feldolgozásban érdekeltek, a részmunkaidősök és az őstermelők. Ha az ország kréme a feketegazdaságban dolgozók java, akkor nagyon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) sajnálom ezt a minősítést. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu