BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitának ebben a szakaszában három módosító indítványunkat szeretném indokolni. Az egyiket, a legelsőt csak nagyon röviden, hiszen abban a családi pótlék megemeléséről van szó. Erről a kérdésről előttem meglehetősen hosszan Szabó Sándorné már minden fontos dolgot elmondott. Azok a módosító indítványok, amelyeket különböző képviselőcsoportok e tárgykörben benyújtottak, meglehetősen hasonlatosak, közel esnek összegben is egymáshoz. Számunkra tulajdonképpen mindegy, hogy melyik változatot fogadná el a Ház. Ami nem mindegy, az az, hogy legyen megemelve a családi pótlék.

Ezzel kapcsolatban én tényleg úgy érzem, hogy a jelenlegi kormánypárti képviselők skizofrén helyzetben, skizofrén állapotban lehetnek, hiszen egy évvel ezelőtt, két évvel ezelőtt, néhány éven keresztül, amíg az előző kormány tevékenykedett, váltig hangoztatták, drámai színnel ecsetelték azt a katasztrófát az országban, hogy a kormány hagyja elértéktelenedni a családi pótlékot. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim, hogy '94, '95, '96 volt az a három év mögöttünk, amikor egy forinttal sem emelkedett a családi pótlék összege, és minket, akkori kormánypárti képviselőket az akkori ellenzék nagyon-nagyon súlyos szavakkal és okkal, joggal ostorozott amiatt, hogy ez a helyzet előállt.

Szeretném felidézni azt is, hogy '97-ben egy inflációt meghaladó mértékű emelésre már sor került, és hogy a '98-as évben is volt egy inflációt követő mértékű emelés. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a folyamat folytatódjon. Érthetetlen, hogy a kormánypárti képviselők miért nem háborognak azon, hogy most a kormány eldönti a családi pótlék elinflálását. Erre nem válasz, képviselőtársaim, hogy de az adótörvényben kaptak adókedvezményt! Ez két különböző műfaj!

De valahol persze összetartoznak, ez az alapvető oka annak, hogy benyújtottunk egy másik módosító indítványt, amelyet képviselőtársaim már a személyi jövedelemadó törvényről szóló vitából ismerhetnek. Tudniillik a kiegészítő családi pótlék bevezetésére tett javaslatunk próbálja kezelni azt az aránytalanságot, egyensúlyfelborulást, amit az adókedvezmény bevezetése és a családi pótlék elinflálása együttesen eredményez; tudniillik, hogy éppen a legrosszabb helyzetben lévő családok kevesebb támogatást fognak kapni, mint kaptak eddig. Ugyanis ami megmarad számukra támogatási formaként, az reálértékvesztésen megy keresztül, míg a jobb helyzetben lévő családok valóban több támogatást fognak kapni.

Nagyon sokszor a megelőző általános vitában és minden lehetséges fórumon szerettem volna választ kapni kormánypárti képviselőinktől azokra az érveinkre, amelyeket ezzel kapcsolatban megfogalmaztunk, hogy tudniillik mennyire tudatos szándék ez, és hogy vajon érzik-e a kormánypárti képviselőtársaim azt a belső ellentmondást, amely itt feszül. Ugyanis nem lehet egyszerre ezt az egyensúlyvesztő folyamatot beindítani, és arról beszélni, hogy a kormánynak minden gyerek fontos. Ezt a belső ellentmondást a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek meg kellene végre - legalább így a vita utolsó szakaszában, a részletes vitában - válaszolni. Ki lehet mondani, hogy igen, minden gyerek fontos, de az azzal jár, hogy el kell fogadni a kiegészítő családi pótlékra tett javaslatot, mert csak ezzel áll helyre az egyensúly. Vagy be kell vallani, hogy nem, ennek a kormánynak nem minden gyerek fontos, nem egyformán akarja a gyerekeket a kormány támogatni, és akkor őszintén kell erről a kérdésről beszélni.

Végül van egy harmadik téma, amit szeretnék röviden szóba hozni, és ez a gyes összegének a megemelésére tett javaslatunk. Bauer képviselőtársammal közösen nyújtottuk be ezt a javaslatot, amely némiképp eltér a szocialista képviselőcsoportban megszületett javaslattól. Való igaz, hogy az összeget, a nagyságrendet valahol a minimálbér környékén kellene megtalálni, de aggályos számunkra éppen a minimálbérben kifejezni ezt az összeget, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a minimálbér az érdekegyeztető tárgyalások háromoldalú asztala mentén dől el évről évre - már amikor működik az érdekegyeztetés, aztán van olyan, hogy nem működik. Szóval, a Bodri vacsorája a minimálbérhez kötni egy ilyen ellátást.

Ezért javasoljuk mi Bauer képviselőtársammal azt, hogy tartsunk ki az öregségi nyugdíjminimumban való mérés mellett. Ha azt nem egy az egyben, hanem másfélszeresre felszorozva vesszük alapul, akkor körülbelül a minimálbér nagyságához jutunk, és talán egy fokkal biztonságosabb mérőegységhez kötjük a gyest mint ellátást, bár a nyugdíjvitában tapasztaltak ezt a biztonságérzetünket is rendesen megtépázták a közelmúltban. Képviselőtársaim biztosan emlékeznek rá, hogy az előző években milyen lelkesen kötöttük hozzá az öregségi nyugdíjminimumhoz a legkülönbözőbb szociális ellátások mértékét, mert azt reméltük, hogy annak a valorizálását törvény garantálja, tehát nem lehet majd úgy felejteni ezeket az ellátásokat. Sajnos, az ezzel kapcsolatos bizalmunk már alapjaiban megrendült, de valami mellett azért csak ki kellene tartani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu