DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Képviselő Úr! Amikor idézni tetszett az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdaságát, az úgy hangzott nekem, mintha a Szovjetunió mezőgazdaságát tetszett volna idézni. (Dr. Kis Zoltán: Nekem tetszik az amerikai!) Mert ott volt minden annyira betervezve, a cél is, amit meg kellett termelni, a termelőeszközök is, amiket felhasználtak lett légyen; persze tudjuk, hogy mi a végeredmény, csődbe ment a Szovjetunió, az egész nagy intézmény.

Összehasonlítva az észak-amerikai mezőgazdasági politikával, persze vannak hasonlatok: óriási nagy termőterületek, jelentős gazdaságirányítási mutatók. De azért nagyon távol van azoknak a mutatóknak a mennyisége, a beavatkozásnak a mennyisége a két országban. Tehát az a hasonlat, engedtessék meg nekem, valóban nem világítja meg azt a problémát, amivel a magyar mezőgazdaság ma birkózik.

Az agrárolló - hogy ahhoz hogyan tudunk hozzányúlni, amikor arra kerül a sor, majd megnézzük. Egy azonban bizonyos, hogy Magyarország mezőgazdaságának igen jelentős, ki nem használt kapacitása van, olyan termékeket termelhetnénk, amelyek a világpiacon úgy mennének, mint a cukor, már bocsánatot kérek, a nagyszerű gyümölcs és ital és mi minden, amit valamikor még a harmincas években csináltunk is. Emlékszem, az 1930-as évén végén hír volt Magyarországon, hogy minden héten kétszer egy repülőgép Budapestről elment Stockholmba, paradicsomot vitt - és hasonló.

Kérem szépen, ez ma ritkaságszámba megy, pedig ez a potenciál megvan. Itt tudjuk analizálni, diagnosztizálni és gyógyítani az agrárollót, nem pedig a nagy szférának az elnagyolásával. Remélem, majd alkalmunk adódik arra, hogy ezekbe a dolgokba részletesebben belemenjünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Kis Zoltán részéről.)

Forrás: parlament.hu