DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A különböző előkészítettségű, kidolgozottságú, reform értékűnek szánt szakmai egészségügyi programok finanszírozásában igen bőkezű ez az előterjesztés. Ugyanakkor igen szűkmarkúan bánik azon már létező, előkészített és megkezdett programok finanszírozásával, amelyek folytatása a betegek ellátásának alapvető biztonsági követelményeit kellene hogy biztosítsa.

Az általános vitában megpróbáltam részletesen érvelni amellett, hogy miért kellene ezt a fejezetet egy kicsit átdolgozni a szakmai kívánalmak szerint, és én is azt tudom mondani, amit Kökény képviselő úr mondott, hogy valamelyest kárenyhítő jelleggel tettük meg a kapcsolódó módosító indítványainkat. Én most két ilyen fejezetet szeretnék ismertetni, mind a kettő a minimum szakmai követelmények teljesítéséhez biztosítania - átcsoportosításokkal - pénzügyi forrásokat.

Az első, amiről beszélni szeretnék, egy olyan előirányzat a fejezeti kezelésű előirányzatok közül, amely tavaly és tavalyelőtt létezett, és amely 1999-től már nem létezik, ez a minimum szakmai követelményeknek való megfelelés. Ezen a soron nincs előirányzat, tisztelt képviselőtársaim. Az intézményeket és a tulajdonosokat törvény kötelezi, hogy az ellátás biztonságáért mindent tegyenek meg, ennek az egyik fontos forrása az olyan orvostechnológia alkalmazása, beszerzése, amely a betegek ellátását alapvetően szolgálja. Természetesen tudjuk, hogy ez elsősorban az intézményfenntartó tulajdonosok kötelezettsége, de azt is tudjuk, hogy az intézményfenntartó tulajdonosok, ha úgy tetszik, önkormányzatok a következő évi költségvetés kondícióit tekintve nem lesznek abban a helyzetben, hogy saját maguk önerőből teljesíteni tudják ezt a feladatot. Ezért tehát én azt gondolom, hogy az állami költségvetésnek ehhez minden körülmények között hozzá kell járulnia. Nem is érvelnék én emellett hosszasan, mert azt gondolom, ennek az evidens voltát sem lehet talán vitatni.

A másik ilyen kérdés az aneszteziológiai és intenzívellátás minimumkövetelményeinek biztosítása. Itt egy nagyon sajátos helyzet van: az 1998. és a 2000. évi előirányzatok vagy távlati tervek között 1999-ben képződik egy cakk.

(20.40)

Vagyis ez azt jelenti, hogy 1999-ben a '98. évihez képest van egy forráselvonás, amit a tervek szerint majd bepótol 2000-ben a költségvetés. Semmi sem indokolja, hogy az a program, amelyet - azt gondolom - alapos szakmai indokok alapoztak meg, 1999-ben megtörjön; mert mi is változik 1999-ben? Olyan új a géppark, hogy ki lehet hagyni egy évet a fejlesztésben? Olyanok a biztonsági, betegellenőrző állapotok, vagy eszközállapotok, hogy lehetővé teszik, hogy az a fejezeti előirányzat mintegy 60 százalékkal csökkenjen, majd 2000-ben mintegy 140 százalékkal nőjön?

Nem találtuk a kérdéseinkre adott válaszok során ennek az ésszerű magyarázatát, ezért a kapcsolódó módosító indítványainkban ezekhez kerestünk forrásokat. Mik voltak az általunk elérhető források ebben az előirányzatban? Olyan szakmai programok, amelyek még nincsenek olyan készültségi állapotban, hogy 1999-ben beinduljanak, vagy olyan szakmai programok, amelyek beindulhatnak, de amelyek nem szenvednek alapvető sérülést attól, hogy nem kapják meg a teljes előirányzatot a tervezet mértékéhez. Ilyen a katasztrófa-egészségügyi ellátás egy nem túl jelentős része, és ilyen a sürgősségi betegellátás, amely ebben a fejezetben legalább öt címen elbújtatott további forrásokkal is rendelkezik.

Ezért tisztelettel arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, és engedjenek meg nekem egy kicsi plagizálást: ahogy idegen nyelveket beszélni szép, de a magyart a lehetséges mértékig művelni kötelező, úgy azt gondolom, hogy nagyívű szakmai programokat és reformokat létrehozni is nagyon szép, de a betegek biztonságát minden körülmények között szavatolni kötelező.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu