GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten több napi- és hetilapban jelent meg olyan cikk, amely a kormány tekintélyének megőrzése érdekében konkrét reagálást, intézkedéseket kívánna a kormánytól vagy annak illetékes tagjaitól. A sajtóban folyamatosan bemutatott dokumentumok megkérdőjelezik a kormány által követett kinevezési gyakorlat helyességét. A történet kicsi áfacsalás gyanújával kezdődik, majd körbeszámlázással, fiktív számlaadással, köztartozások be nem fizetésével, bankkonszolidációval folytatódik, és a legfrissebb: az olajügyletekből való milliárdos adócsalás.

A történtekből egyre inkább bizonyíthatónak látszik, hogy az elmúlt években a politika és a gazdaság egészen különös összefonódása alakult ki. Nem átlagos vállalkozókról és vállalkozásokról van szó; különös ismertetőjelük, hogy több szálon kötődnek a Fidesz-Magyar Polgári Párthoz.

A kinevezési gyakorlat folyamata igazolni látszik azt a tételt, hogy a burkolt támogatások bizonyos politikai csoportosulásoknak jók, hogy a sikeres választásokat követően, kormányzati pozícióba jutva megfelelő viszontszolgáltatás valósuljon meg.

(8.40)

A szűk körű politikai elit segítségével egy egészen szűk körű gazdasági érdekeltséggel bíró csoport tagjai hogyan foglalhatnak el kulcspozíciókat? Közben intézményrendszerünk fokozatosan elértéktelenedik kormányzati közreműködéssel.

Ebből most csak egyet emelnék ki, a C-típusú átvilágítást. A miniszterelnök úr személyesen jelentette be, hogy Simicska Lajos úr kinevezhető az APEH élére, mert átesett a C-típusú átvilágításon. A bökkenő a dologban csak az, hogy a sajtó most teszi közzé - a kinevezést és az átvilágítást követően -, hogy a folyamatban lévő nyomozást megszüntette. Adódik a kérdés: már a C-típusú átvilágításban sem bízhat a magyar? Meggyőződésem, hogy gyenge a kormány és a kormánypártok azon reagálása, hogy a kinevezés puszta hírére látványosan növekedtek az adóbevételek. Lehet, hogy az én érveim is gyengék, de mégis azt hiszem, hogy ehhez szerény mértékben hozzájárult a vám-, a jövedéki és az adótörvények 1997. évi módosítása.

Elfogadva azt az elvet, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr, mégis aggályos, hogy az az ember a legalkalmasabb-e az APEH elnöki posztjának betöltésére, aki üzletszerűen foglalkozott a költségvetés megrövidítésével - és fölöttébb gyanús kapcsolatrendszerével. Vajon a kormánypártok miért nem olyan következetesek a saját kormányuk által követett kinevezési gyakorlattal szemben, mint a vizsgálóbizottságok elnökeivel? Félve teszem fel a kérdést: talán abba nem szólhattak bele? Vizsgálókat laza mozdulattal eltávolítanak közhivatalokból, a helyüket elfoglalhatják a vizsgálat alá vontak, és látványos gyorsasággal meg lehet szüntetni folyamatban lévő eljárást.

Uraim, ez így nem elegáns! Ez eltussolásként hat! Talán a tisztázó folyamatnak meg kellett volna előznie a kinevezést. Adódhat egy újabb kérdés: ha megszüntették a kinevezések és elbocsátások után a folyamatban lévő nyomozást, mire számíthatnak az ügyletek további szereplői, akik a sajtó szerint bizonyítottan szoros kapcsolatban álltak az adónyomozó hivatal leendő elnökével? Bízom abban, hogy a sajtóból nem az új keresztapák neveit ismerhettük meg. Lehet, hogy mégis jogosak az adórendőrséggel szembeni fenntartások?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki és kormánypárti képviselőknek joga és kötelessége a végrehajtó hatalom ellenőrzése. Az eddigi gyakorlat láttán hogyan mondhatna le a parlament és benne az ellenzék ellenőrzési jogosítványairól a kormány javára? A kormány tekintélyét sok más dolog mellett a gyors és határozott intézkedések is óvhatják. Ebben a Házban hangzott el: "A győztesnek mindent szabad." Talán tévedésének kijavítása is, az általa kinevezett, esetleg nem megfelelő személyek felmentése is. Lehet, hogy erre nem szerződtek a polgárokkal? Akkor ez súlyos hiba volt!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu