NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény nemzetközi összehasonlításban mérve is kiterjedt jogokat adott a települések választópolgárai közösségének ügyei közvetlen vagy választott képviselőik útján történő intézésére, sorsuk alakítására, egyszóval az önkormányzásra.

Az akkori, a Magyar Demokrata Fórum által vezetett keresztény-konzervatív kormány, de az ellenzék legfőbb szándéka szerint is a lehetőség nemcsak a tanácsrendszerből örökölt településszerkezet keretei közt adatott meg, hanem széles körben lehetőséget kaptak az egykor közös tanácsi igazgatás alá kényszerített falvak is arra, hogy maguk válasszák meg vezetőiket, települési képviselőiket, saját polgármestereiket.

A korábban önálló települések zömében anyagi joggá vált a különálló közjogi státus visszaszerzése. De az önkormányzati törvény szabályozta azt is, hogy az erőszakos községegyesítések, városhoz csatolások milyen eljárási renddel oldhatók fel. Azok a települések, melyek nem csupán közös tanácsként működtek együtt, hanem nevüket elveszítve, településrészként egy közigazgatási egységet alkottak a nagyobb lakónépességű községgel, várossal, helyi népszavazás, népi kezdeményezés útján válhattak, válhatnak újra önállóvá.

Természetesen az új község alakításának nem feltétele az önállósodni kívánó településrész egykori önálló státusa. Az Alkotmánybíróság több konkrét ügy tárgyalásakor vizsgálta az önkormányzati törvény idevonatkozó rendelkezéseit. Legutóbb a 15/1998. (V.5.) számú AB-határozatában mondta ki, hogy az önkormányzati törvény idevonatkozó rendelkezése némely módon ellenkezik az alapszabállyal. Megállapítja, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén az érintett település választópolgárai közösségének joga van az általa kezdeményezett községi közjogi jogállás elnyerésére. A törvényi feltételek körülhatárolása azonban nem egyértelmű, nem világos, és bizonytalan rendelkezése sérti a jogbiztonságnak az alkotmányból fakadó követelményét.

Ezért az Alkotmánybíróság az Ötv. egyik fenti elvárásnak nem megfelelő mondatát múlt év december 31. napjával megsemmisítette. Megállapította továbbá, hogy új község alakításáról, illetve községegyesítés megszüntetéséről a köztársasági elnök számára készített belügyminiszteri előterjesztés kialakításának, továbbításának rendjét, valamint a köztársasági elnök döntéshozásának eljárási rendjét az Ötv. és más törvény sem szabályozza. Ezt a hiányt az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmánysértésnek minősítette. Felhívta a figyelmet, hogy a szabályozatlanság folytán sérül a jogorvoslathoz való, alkotmányban biztosított alapjog.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat - nagyon helyesen - nemcsak az AB-határozatban foglaltaknak tesz eleget, hanem a területszervezési eljárás átfogóbb, általánosabb rendjét is biztosítja. A törvénytervezet szándéka szerint az önkormányzati törvény kapcsolódó rendelkezéseivel együttesen tartalmazza a területszervezési ügyek anyagi, jogi összefüggéseit, eljárási normáit. Úgy vélem azonban, hogy nem elégséges csupán azt vizsgálnunk, hogy megfelelünk-e ezáltal az Alkotmánybíróság elvárásainak.

Mondatok törlésével, új rendelkezések megfogalmazásával elhárítottuk-e az alapjogok sérelmének veszélyét? Azt is érdemes értékelnünk, hogy a megszülető új törvény és a szabad elhatározásból vagy kényszerűségből gyakran korrigált és csonkított önkormányzati törvény biztosítja-e a törvényalkotó szándéka szerint kívánatos településszerkezet fenntartását, kialakítását. A területszervezési eljárásról szóló törvény és ezzel összefüggésben az önkormányzati törvény leggyakrabban hivatkozott részei minden bizonnyal a lakott település átadásával, illetve az új község alakításának feltételeivel, eljárási rendjével foglalkozó szakaszok lesznek.

Községegyesítéskor - nem tudom, hogy egyáltalán van-e erre példa a rendszerváltozás óta - nem keletkezik érdekellentét, érdeksérelem, hiszen ha az új, egyesülni szándékozó települések valamelyike a kötelezően kiírandó helyi népszavazáson nemmel voksol, anyagi jogi helyzete változatlan marad. Községegyesítés megszüntetésekor, lakott terület átadásakor a visszamaradt település érdekei viszont sérülhetnek. Akarata ellenére kerülhet a kiválás, szétválás előttinél hátrányosabb helyzetbe. Természetes igénye minden önálló helyi identitással bíró települési közösségnek - különösen, ha története során rövidebb-hosszabb ideig már volt önálló jogállású település -, hogy ismét önálló községgé váljon. Hajdan társközségként, illetve településrészként működő új önkormányzatok hihetetlen belső erőforrásokat mozgósítottak országszerte. Az önkormányzás révén, azáltal, hogy helyben lakó gazdái lettek egy-egy falunak, olyan településfejlesztést, gazdagodást, rendezettséget tudnak felmutatni falvaink, melyhez képest aprópénz az önkormányzáshoz juttatott költségvetési támogatás. Természetesen itt az önálló községi képviselő-testületek, és nem feltétlenül az önálló jegyzőségek, önálló hivatalok mellett érvelek. Mindezek ellenére megemlítem, hogy a tucatnyi lakossal, három-négy családdal bíró falvak néha az önkormányzatiság, jogállamiság paródiáját is képesek felmutatni.

Mi az a nagyságrend, lakosságszám, intézmények, infrastruktúra, mely továbbfejlődésre alkalmas települést eredményez? Milyen paramétereket, feltételeket szabjunk, hogy egyfelől megakadályozzuk a települések nemkívánatos szétaprózódását, másrészt a szabályozás összhangban legyen az alkotmányban rögzített alapjogokkal? Olyan törvényi szabályozás kívánatos, mely új község alakítására együttes törvényi feltételeket határoz meg, és ezen egyértelmű feltételek fennállása esetén az érintett településeknek joguk van a községi jogállás elnyerésére. Nos, e feltételrendszer időtálló megfogalmazására az önkormányzati törvény és annak módosításai ez idáig csupán sikertelen kísérletet tettek.

(18.30)

Az ide vonatkozó rendelkezés többször változott. Jelenleg hatályos szövege szerint a helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható olyan elkülönült, legalább 300 lakosú lakott településrészből, amely feltételei alapján képes az önkormányzati jogok gyakorlására, a 8. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére, a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül. A bekezdés eredetileg "jelentős csökkenése nélkül" szövegrészt tartalmazott. Tartalmazta továbbá, hogy a községalakítás feltétele: alsó tagozatos általános iskola és körzeti orvosi rendelő fenntartása. Előírta: új község alakításának kritériuma, hogy a működés pénzügyi feltételei mind a megmaradó, mind az új község esetében pótlólagos támogatás nélkül rendelkezésre álljanak. Ez utóbbi rendelkezést az Alkotmánybíróság az elmúlt év december 31-ével megsemmisítette.

Megállapította ugyanakkor, hogy a feltételek szigorítása önmagában nem alkotmányellenes. Viszont "Az Ötv. 52. § (1) bekezdésének kifogásolt előírása egyrészt nem határozza meg az említett pótlólagos támogatás ismérveit, feltételeit, mennyiségi arányait, s ebben a vonatkozásban utaló rendelkezést sem tartalmaz, másrészt pedig kategorikusan kizárja a pótlólagos támogatás lehetőségét mind a megmaradó, mind az új község tekintetében akkor is, ha a községegyesítés megszüntetése hiányában az általános feltételek szerint erre lehetősége nyílna." Az alsó tagozatos általános iskolát mint a községalakítás feltételét tartalmazó részt pedig azért kellett hatályon kívül helyezni, mivel a törvényalkotó szándékától eltérően ott is iskolát építettek, hogy megfeleljenek a községalakítási feltételeknek, ahol ez indokolatlan volt. Látható tehát, hogy némely esetben a túlságosan általános szabályozás, máskor a túl konkrét feltétel szabása miatt szűkül az új község alakítására vonatkozó, törvényben rögzített feltételrendszer.

A hatályon kívül helyezett rendelkezések pótlására a területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat kísérletet sem tesz, annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság a határozata indoklásában megállapítja: a törvényalkotó a feltételek meghatározásában széles körű önállósággal rendelkezik. Úgy vélem azonban, e feltételrendszer kidolgozása jelenleg nemcsak szándék kérdése. Mindaddig kudarcot vallanak kísérleteink az egzakt szabályozásra, amíg átfogó módon át nem tekintjük az önkormányzati szektor feladat- és hatáskörrendszerét, s ezzel összefüggésben nem helyezzük új alapokra finanszírozásukat. Amíg a települések pótlólagos támogatása az önkormányzatok harmadát érinti, tehát nem tekinthető kivételes helyzetnek, sokkal inkább betudható a normatív támogatás hiányosságának, addig nem indokolt, nem korrekt az ily módon támogatott kör bővülését törvényi eszközzel megakadályozni.

Számba kell venni azt is, hogy az önállósági törekvéseknek néha a jelenlegi önkormányzati választási rendszer is gerjesztője. Különösen igaz ez a 10 ezer lakos alatti települések esetén. A kislistás választási rendszer miatt a kisebb lakosságszámú, csatolt településrész képviselőjelöltjének nagyon kis esélye van arra, hogy bejusson a képviselő-testületbe; választási matematika alapján bizony még a létszámarányos képviseletre sincs meg az esélyük. Ha nincs településrészhez kötődő, ott lakó képviselő, akkor nincs településrészi önkormányzat, tehát következik a szétválás kezdeményezése.

Mindezek alapján az elmondottakból kiderül, hogy a törvényjavaslat kapcsán felszínre kerülő ellentmondások nem feltétlen e törvény keretén belül oldhatók fel.

Tisztelt Ház! Amire vállalkozhat e területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat a jelen helyzetben, annak szinte hiánytalanul eleget tesz. A javaslat erényeiről és a szükséges módosításokról az MDF nevében Szászfalvi László képviselőtársam fog szólni. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu