DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Főigazgató Úr! Elöljáróban hadd mondjam azt, hogy a beszámolót, az Energia Hivatal beszámolóját én is, ugyanúgy, mint az előzőekben felszólaló képviselőtársaim, igen jónak tartom. És én sem tudok elmenni azon nagyszerű alkalmak mellett, amikor is a bizottságban Szabó Imre professzor úrral igen sokszor cseréltünk gondolatot hasznosan, és ugyanúgy, mint Latorcai képviselőtársam, Göndör képviselőtársam, én is hadd tisztelegjek előtte.

Akkor, amikor most a Házban széjjelnézünk... - valamikor humoreszkeket, krokikat írtam, ha most újra visszatérnék ehhez, akkor valahogy így fogalmaznám meg a krokit: Miért jársz olyan sűrűn az ország Házába? Válasz: azért, mert tömegiszonyom van. Szóval, itt nyugodtan kipihenhetjük magunkat, nem zavar bennünket semmi, és valószínű, hogy ez az egész folyamat újrakelti bennem a krokik és a humoreszkek írását.

De komolyra fordítva a szót, Kiss Andor képviselőtársam az energiaprogramokról szólt, a gázprogramról, a szénprogramról s a többi; és viccesen mondva, higgyék el képviselőtársaim, gyerekkoromban nekünk volt még tehénlepényprogram, amikor a Hortobágy mellékén elindulva a száraz tehénlepényt összegyűjtöttük, aztán a csutkaprogram s a többi. Komolyra fordítva ez azt jelenti, hogy akkor az energiatakarékosság önmagában jelentkezett a családokban, a háztartásokban, és ez az energiatakarékosság, a szükségszerűen jelentkező energiatakarékosság nem nagyon jellemző minden háztartásban.

Az energia várható fogyasztását illetően szerintem egyrészt abból kell kiindulni, hogy a társadalom egy idő múlva információs társadalommá fejlődik, ez az információs társadalom azt jelenti, hogy az energiafogyasztás csökkenni fog, hiszen a gazdaság szerkezete jelentősen átalakul a kevésbé energiaigényes ágazatok javára. Ugyanakkor a háztartásokban - míg a villamosság a jövőben nyilvánvalóan nő -, a háztartási gépek előállításában egyre inkább előtérbe kerülnek az energiatakarékos gépek.

Hogy ez a trend aztán az energiafogyasztást hogyan befolyásolja, ezt igen nehéz számokban megmondani, de azért előre lehet vetíteni bizonyos számokat. A háztartások fogyasztásának szerkezetét figyelembe véve Magyarországon a nyugdíjasok és a szegények, családok fogyasztása az élelmiszerek, a lakásfenntartási költségek és a gyógyszerek területén jelentkezik, a lakásfenntartási költségeknél elsősorban az energia. Ezért igen érzékenyek a háztartások az energia árának alakulására.

Az energia keresletének árrugalmassága nem az, mint az egyéb termékek, javak árrugalmassága. Hiszen akárhogy is nő az energia ára, a fogyasztók rugalmatlanul reagálnak az árváltozásra. Ezért az árak képzése, kialakítása igen fontos nemcsak nemzetgazdasági, hanem politikai szempontból is.

Az energiaárak kialakításánál szerintem jól járt el az előző kormány akkor, amikor, azt hiszem, 1995 novemberében miniszteri rendelettel árszabályozási rendszert dolgozott ki, és '97 januárjában lépett hatályba ez a rendszer.

Az árak kialakításánál, az energiaárak kialakításánál nem lehet követni az árképzési gyakorlatot, ami a közgazdaságtanban ismert, magyarul, nem lehet a fedezeti elvből, vagy az üzemszüneti elvből kiindulni. A fedezeti elv azt jelenti, hogy az összes költséget kell hogy fedezze az ár, az üzemszüneti elv pedig azt jelenti, hogy a változó költségeket legalább meg kell hogy térítse az ár. Nyilvánvaló, hogy egy energiatermelésnél, ami az egész nemzetgazdaság számára igen jelentős, ezt a laza árképzési rendszert, amit általában versenyző vállalatok alkalmaznak, nem szabad figyelembe venni, ezért szerintem a '97-ben kialakított árszabályozás megfelelt annak a követelménynek, hogy a termelő és a szolgáltató vállalatok megfelelő lábon álljanak. De hozzá kell tenni azt, hogy igen nehéz a hatékonysági kényszert kiváltani ebben az árképzési rendszerben is a termelő és a szolgáltató vállalatoktól. Az árképzés esetében szerintem megfelelő volt az, hogy a csúszóleértékelésből adódó negyedéves árkiegészítést alkalmaztuk, mert ez nem egyszeri áremelkedést jelentett.

Az árképzésben nagyon fontosnak tartom azt, hogy a termelő és a szolgáltató vállalatok folyamatos költséghely- és költségnemelemzést végezzenek, és a költséghely- és költségnemelemzésnél mindig legyenek tekintettel arra, hogy hol lehet a költségeket csökkenteni.

(16.10)

Nem tudnám megmondani, hogy az én választókörzetemben is hányszor szóltak a választók a fogadóórákon arról, hogy gond van az energiaellátással és az árral. Ilyen szempontból nagyon jónak tartom a Kögáz Rt. gyakorlatát, ahol is 7 percenkénti mérést biztosítanak, a fogyasztó ezt a számlában megkapja, és a fogyasztó tudja, hogy mit fizetett. Ezt a mérést a Mol és a szolgáltató végzi, és az önkormányzat is részt vehet a mérésben. Szerintem van lehetőség arra, hogy az ellenőrzést a továbbiakban még fokozzuk, mert nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, hogy a fogyasztóknak mi a véleményük a gáz áráról és az egyéb energiaárakról.

A tarifarendszerről nem szólok, mert erről már volt szó. Még egyszer mondom, az Energia Hivatal jelentését jónak tartom és elfogadásra ajánlom.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu