DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jog témakörében többek között szeretnék néhány szót arról szólni, hogy honnan indult a hazai szabályozás, hogyan viszonyult ez az akkori nemzetközi szabályokhoz, hiszen volt időszak, amikor a területen szinte párhuzamosan haladtunk együtt a nyugati jogfejlődéssel. Beszélnék arról, hogy melyek a jelenlegi tervezet főbb célkitűzései, és részletesebben szólnék a reprográfiai díjról, mint új jogintézményről. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy akár az előterjesztő, akár a Fidesz-frakció vezérszónoka mit mond erről. Olyan érzésem támadt, hogy igyekeztek gyorsan túl lenni rajta, pedig higgyék el - ha majd ebbe egy kicsit részletesebben belemegyünk -, hogy a törvényjavaslatnak ez az egyik nagyon lényeges pontja.

Tisztelt Országgyűlés! Akiknek volt módjuk áttanulmányozni a tervezetet, tapasztalhatták, hogy ez nem könnyű olvasmány, a szerzői jog meglehetősen bonyolult, az idők során önálló jogterületté nőtte ki magát. Eredete a technikai fejlődéssel, a könyvnyomtatás fejlődésével van szoros összefüggésben; elhangzott itt utalás Luther Márton időszakára, korára, a már akkor is felmerült problémákra.

E jogrendszer lényegesebb változásai is kötődnek a technikai fejlődéshez, általában követő módon. A legkorábbi, erről szóló törvény 1710-ben keletkezett Angliában. Amerikában jóval később, az alkotmány cikkelyei közé emelték a következő alapelvet: "A haladás érdekében a tudományok és a hasznos művészetek terén a szerzőknek és a feltalálóknak meghatározott időre biztosítani kell a kizárólagos jogokat írásaik, illetve találmányaik fölött". A cél tehát a haladás előmozdítása volt, az eszköz pedig a szerzők jogainak védelme.

Míg Angliában a könyvnyomtatás, Amerikában a filmipar jelentette az újabb kihívásokat a szerzők, kiadók, felhasználók részére. Ezt követően Amerikában a szilíciumvölgyből sarjadzó mikroelektronikai ipar újabb kihívásokat jelentett a világ, így a szerzői jogok részére. A szerzői joggal védett művek nem maradhattak meg egy-egy ország határain belül, ezért e területen is megindult a kodifikációs munka. Megszülettek a nemzetközi szerződések, mint például a berni uniós egyezmény és ezt követően még számos más szerződés.

Mi volt a helyzet Magyarországon? Szemere Bertalan már 1844-ben benyújtotta törvényjavaslatát, azonban a király az akkori politikai okok miatt ezt nem szentesítette. Az első magyar szerzői jogi törvényre 1884-ig kellett várni. A törvény a maga korában élenjáró alkotás volt. Elméleti alapjai időtállónak bizonyultak. 1921-ben a magyar törvényhozók a hazai törvény rendelkezéseit a berni uniós egyezménnyel összhangba hozták. A II. világháború előtt is készült törvényjavaslat, '34-ben, majd ezt követően '47-ben. Ebből a tervezetből azonban nem született törvény.

Hatályos törvényünk a szerzői jogról - amely szerencsére mentes maradt az ideológiától, és megmaradt annak, aminek készült, praktikus szakmai törvénynek, ezért lehetett ilyen hosszú ideig időtálló - elsők között ismerte el a szoftver védelmét, rendelkezett az üres kazetták után fizetendő jogdíjról, és rendelkezett a kábeltelevíziózás szerzői jogi kérdéseiről is. Időközben a büntetőjog is segítette a jogsértőkkel szembeni fellépést. 1993-ban bűncselekménynek minősítette a szerzői és szomszédos jogok megsértését.

(14.40)

Mik a jelenlegi szabályozás főbb célkitűzései? Meg kell felelni a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, köztük az EU elvárásainak - ezzel természetesen egyetértünk. A digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése mélyrehatóan érinti a szerzői jogi viszonyokat is. A szabályokat a megváltozott hazai gazdasági és politikai intézményekhez természetesen hozzá kell igazítani. Továbbra is gondoskodni kell a szerzői jogok érvényesítéséről, ösztönözni kell a szellemi alkotások születését, az értékes művek kiadását, terjesztését, és védeni kell a szerzők jogait. E célokkal összességében is egyetértünk.

A célok eléréséhez szükséges szabályok közül viszont nem mindegyiket tartjuk elfogadhatónak. Már utaltam rá, hogy a korábbi szerzői jogi törvény és a jelenlegi tervezet is konszenzusra törekvő előkészítésen ment keresztül. A jelenlegi tervezet műhelymunkáinak befejeződése után szinte azonnal megjelent a sajtóban a tervezet által szabályozni kívánt reprográfiai jogdíj fogalma. Ezért az ezt tartalmazó törvénytervezet 21. és 22. §-ában foglalt szabályokkal részletesen kívánok foglalkozni.

Mit is jelent ez az új jogintézmény? Mi a reprográfiai jogdíj alapja? A reprográfia a fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón való többszörözést jelenti. A díj alapja a többszörözés vagy a sokszorosítás.

Kiket illet meg a jogdíj? Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket könyvként, kottaként vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron többszöröznek - tehát a szerzőket és a kiadókat.

Kinek kell a díjat megfizetni? A reprográfiára szolgáló készülékek - ezt egyébként nem tartalmazza a törvényjavaslat -, fénymásolók, faxok, nyomtatók, számítógép-memóriák, fényképezőgépek gyártójának, külföldön gyártott készülékek esetében pedig a vám fizetésére kötelezett személyeknek. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjat fizetni. Aki tehát a fenti készülékeket - amelyeket egyébként külön jogszabály kíván majd felsorolni - gyártja vagy forgalmazza, jogdíjat fizet, akár sokszorosít szerzői jogi védelem alatt álló műveket, akár nem.

Így lenne ez annak ellenére, hogy a tervezet készítői is tudják: a készülékek nagyobb részét nem magáncélú másolásra, hanem a cégek rendeltetésszerű tevékenységével összefüggésben belső munkákra használják. Ilyen például a belső kimutatások készítése, műszaki utasítások sokszorosítása, belső tájékoztatók, cégek reklámanyagai.

Mennyi a díj mértéke? Ki állapítja ezt meg, és kinek kell átutalni? A díjat a közös jogkezelést végző egyesület állapítja meg, és a minisztérium hagyja jóvá. Itt elhangzott az, hogy a készülékek értékének mekkora százaléka lesz a díj. De most tessék csak egy picit figyelni! Magyarországon 15-20 milliárd forint értékben forgalmaznak reprográfiára alkalmas készülékeket, ennek alapján a befizetendő díj is milliárdos nagyságrendű lenne.

Aggályos a díj elnevezése is, mert a díj valamilyen ellenszolgáltatásért jár, a tervezet szerint pedig a reprográfiai díjat a gyártó vagy forgalmazó befizeti, és nem kap érte semmilyen ellenszolgáltatást. Tehát ez a díj nem díj, hanem egy külön adó. Adó kivetésére pedig egyesület nem jogosult, még minisztériumi jóváhagyással sem. A javaslat indokolatlanul beavatkozik a piaci versenybe, és a vállalkozói szférát, illetve a készülékeket használó intézményeket külön adóval kívánja terhelni. Ez ellentétes a kormány vállalkozásokat támogató programjával, mert nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon a kis- és közepes vállalkozói szféra terhei tovább már nem növelhetők.

Ugyanez vonatkozik az intézményekre is. Aggályos a befizetett pénz további sorsa is, mert a kezelő szervezet saját költségeinek levonása után osztja azt tovább a szerzőknek, illetve a kiadóknak. Az egyesület tehát anyagilag érdekelt a minél magasabb díjak kiszabásában.

A javasolt megoldás sérti az ország költségvetési érdekeit is, mert a kezelő szervezet díjait saját maga állapítja meg, még annyi megszorítás sincs a tervezetben, amely szerint az indokoltan felmerülő költségek levonása után lehetne a befolyó százmillió forintok további sorsáról dönteni.

A tervezet azon rendelkezése pedig, amely szerint a közös jogkezelő szervezet ellenőrizheti a készülékek forgalmazóinak kereskedelmi adatait és beszerzési forrásait, véleményem szerint megengedhetetlen. Ez azt jelentené, hogy a gazdálkodó szervezeteknek be kellene számolni egy egyesület részére arról, hogy honnan, mennyiért, milyen akciók keretében szerezték be a reprográfiát szolgáló készülékeiket.

Ezt a nonszensz előírást a tervezet megfejeli azzal, hogy amely gyártó vagy forgalmazó elmulasztja az adatszolgáltatási kötelezettségét, akár csak részlegesen is, az a közös jogkezelő szervezet többletköltségeinek fedezésére költségátalányt fizet. Az átalány összege egyezik az alapdíj összegével.

Mi tekinthető indokolt többletköltségnek? Mi az a költségátalány, amelyet egy egyesület jogosult megállapítani, és azt kivetni? Mi tekinthető részleges adatszolgáltatásnak? Mi történik, ha egy gazdálkodó szervezet nem hajlandó tudomásul venni egy egyesület hatóságinak vélt jogosítványait? További számos kérdés is feltehető, de a tervezet nem ad választ a fentiekre, mert nem tud, vagy nem akar választ adni.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! A fenti szabályozás tarthatatlansága az alábbi példával is illusztrálható. Magyarországon több százezer gépjármű fut, amelyeket azért vásároltak, hogy tulajdonosaik gazdasági érdekeit, kényelmét vagy a tömegközlekedést szolgálják. A gépjárművekkel időnként viszont károkat is okoznak, ritkán szándékosan, gondatlanul viszont gyakrabban. Az így felmerült károk megtérítése iránt a sértett nem a károkozóhoz fordulhatna, hanem egy olyan alaphoz, amelybe minden gépjármű-tulajdonos köteles díjat fizetni, amikor megveszi a járművét. Így annyit fizet az is, aki kárt okozott, mint más, aki megvette a járművet, és nem okozott kárt vele egyszer sem. Az ilyen szabályozás alapján a károkozó felelőssége szinte elenyészik, és a kárt nem okozók fizetnek olyan díjat, amiért semmilyen ellenszolgáltatás nem járna a részükre.

A tervezet reprográfiai díjjal kapcsolatos rendelkezései is így működnének, amennyiben a parlament a jelenlegi előterjesztést fogadná el. Ugyanis azok, akik szabálytalanul szerzői jogi védelem alá eső termékek sokszorosítására, vagy arra is használják a készülékeket, a jogosan fizetendő díj töredékét térítenék csak meg annak, amit egyébként törvényesen fizetni kellene. Akik pedig a készülékek teljes élettartama alatt egyetlen szerzői jogi szabályozás alá eső művet sem sokszorosítanak, azok is fizetnék a külön díjat a semmiért. Ez a szabályozás álláspontunk szerint nem jogszerű, ezért nem tudjuk támogatni az eredeti előterjesztésnek megfelelően.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat céljai között szerepel az EU joganyagához való csatlakozási szándék is. Tény és való, hogy a jelenleg tárgyalt szabályozás is eléggé terjedelmes, mégsem fordít figyelmet a hazai adatbázisok helyzetére, védelmére. Németország törvényhozása például nemrég beépítette saját szerzői jogi törvényébe az ottani adatbázisok védelmét, azok fontossága miatt. Magyarország is nagyobb beruházói érdeklődésre számíthatna, ha a hazai adatbázisok helyzete, védelme törvényi szintű szabályozásban részesülne, és nem halasztanánk el ezt a feladatot 2000 utánra.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül megjegyzem, hogy az MSZP frakciója a törvény célkitűzéseivel egyetért, a reprográfiával kapcsolatos és felsorolt hibák kijavítása esetén a törvényt támogatni tudjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu