GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjenek meg először egy nem egészen a tárgyhoz illő mondatot. Amikor a napirend kezdetén a temetőkről szóló törvényjavaslat részletes vitáját megkezdtük, akkor én magam is támogattam, hogy vonjuk össze, és egyben vitatkozzunk, ne szakaszonként. Most már látom, hogy rosszul döntöttünk. Rosszul döntöttünk azért, mert van a módosító javaslatok között három-négy olyan csomópont, amelyeket jó lett volna, érdemes lett volna közösen megvitatni, és feltehetően konszenzusra juthattunk volna. Számomra az a gond, hogy Weszelovszky képviselő úr néhány olyan kapcsolódó módosító indítványról beszélt, amelyeket nekünk még nem volt módunkban látni. Ezért én ma még csak abból tudok kiindulni, hogy talán lesz ilyen, és amit elmondok, talán erősíti annyiban az államtitkár urat, hogy ezek a kapcsolódó módosító indítványok elfogadásra kerülnek.

Hogy milyen csomópontokról beszélnék? Az egyik az ajánlás 27-33. pontjai, amikor a temető üzemeltetőjével szemben próbálnak meg az indítványt tevők garanciális elemeket rögzíteni. Ha megnézzük, ezek közül egyetlenegy nincs támogatva, holott nagyon fontos. Hosszan lehetne sorolni a példákat, hogy ma már akár informatikától az építési vállalkozásba adásig a vállalkozásba adó garanciákat keres arra vonatkozóan, hogy a vállalkozó holnap vagy holnapután is a piacon lesz. Itt van ilyen indítvány, és sajnos nem támogatták sem a bizottságok, sem az előterjesztő.

Az összeférhetetlenségben, azt hiszem, az az indítvány, amelyre Mátrai Márta is hivatkozott, helyénvaló, és úgy látom, hogy ez támogatva van.

A másik hasonló régi rögeszme - hadd nevezzem így -, ez az ominózus 200 méter. Ez visszaköszönt a reklámtörvényben, visszaköszön a következő napirendben, a dohányzásellenes törvényben és itt is. Azt hiszem, nem kellene hosszú példasort felsorolnom, és nem akarok településeket sem nehéz helyzetbe hozni, de városokat, kisvárosokat, falvakat lehet hosszan felsorolni, ahol az egészségügyi intézménynek és a temetőnek majdnem közös kerítése van. Tehát miért akarjuk ezt megváltoztatni? Mindig lesznek tisztességtelen vállalkozók, akik megpróbálnak a versenyhelyzetben visszaélni valamilyen módon. De az teljesen természetes, hogy a tisztességes vállalkozó oda települ, ahol az igény van, ahol keresik. Azt hiszem, van ilyen indítvány, jelesül a 173. az, amelyet ha támogatna a belügyminiszter úr, úgy érzem, kielégítené ezt az igényt. Hagyjuk ezt ki! Úgy érzem, hogy indokolatlan ez a megkötöttség.

A végére hagytam a 136. és a 140. ajánlási pontok körüli javaslatokat. Többen elmondták, de nincs pillanatnyilag olyan indítvány, és én nem értenék egyet azzal, ami a vitában elhangzott, hogy majd kormányrendelet meghatározza, mekkora az az összeg, amit le kell tenni. Úgy érzem, hogy erre valamit tenni kell, de ez nem jó. Tehát nem jó a 300 ezer forint sem, én ma már ismerek olyan dunántúli kistelepülést, ahol többen tartanak fenn egy temetkezési vállalkozást. Ebben az esetben - hadd ugorjak egy nagyot, és kapcsolódnék Zakó László képviselő úrhoz - ők nem tudják megoldani. Ők egyre tudnak vállalkozni: a tisztességes eltemetésre. De az, hogy a temetőt még meg is őrizzék, egyszerűen reménytelen eset. Szóval, ne állítsunk olyan feltételt, amelyre holnap a vállalkozó azt mondja, hogy köszönöm, akkor inkább nem, elmegyek valamilyen más pályára.

Ugyanakkor rettentően fontosnak tartom azt az indítványt, a 140-est, amely Lentner Csaba nevéhez kötődik. Ez tényleg szakszerűen, a pénzügyi szakmában elfogadott terminológiával fogalmazza meg, hogy mit kell tenni azért, hogy ez a vállalkozó tőkeerősnek mutatkozzon, hogy megfelelő garanciákkal rendelkezik. Azt hiszem, itt sem jó, ha túl nagy összeget mondunk, mert azzal tönkre lehet tenni egy vállalkozást, ugyanakkor a megbízást adó számára mindenképpen kell hogy legyen olyan garancia, amely számára elfogadható. Tehát én arra kérem tisztelettel az államtitkár urat, hogy még egyszer tekintsék át ezeket az indítványokat. Megfogalmazható és nagyon korrekt, tehát az üzleti világban ma ezek elfogadottak. Azt hiszem, hogy ez egy nehéz dolog, de hadd hivatkozzam egy néhány nappal ezelőtti újságcikkre, azt mondják, hogy a legnagyobb üzlet a katasztrófa, mert az mindenkit érdekel. Most tényleg itt olyan dologról beszélünk, ami mindenkinek fáj és fájdalmas, de valahogy ezt emberül kellene elrendezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu