DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés!

Igazán megtisztelő, hogy ennek a beszámolónak a vitáján a szakma legjelesebb képviselői is megtisztelték jelenlétükkel az Országgyűlés ülését. Az Országgyűlés nevében is tisztelettel köszönjük mindezt.

A Szabad Demokraták Szövetsége mind a legfőbb ügyész úr beszámolóját, mind pedig az ezzel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslatot színvonalas, a legfőbb ügyész úr korábbi tevékenységéhez képest is megszokott és igen alapos munkának tartja, és ezért elfogadásra javasolja. Az elmúlt vitában a hozzászólók jelentős része szinte óhatatlanul arra a kérdéscsoportra tért ki, amely - mindannyian tudjuk - évek óta zajlik mind az Országgyűlés falai, mind pedig a magyar közéletben. Az a vita, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete a jövőben hogyan nézzen ki. Úgy gondolom, hogy a mai napon nem elsősorban ezzel kell foglalkoznunk (Dr. Hende Csaba: Egyáltalán nem!), hanem elsősorban azzal az írott anyaggal és annak szóbeli kiegészítésével, amely J/10. számon fekszik előttünk, illetve amit a legfőbb ügyész úrtól hallhattunk.

A legfőbb ügyész úr szóbeli kiegészítője igen részletesen érintette azt a problémakört, amely ennek a beszámolónak a házszabályszerű megvitatásával kapcsolatos. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években azok a tapasztalatok, amelyeket szerezhettünk ezeknek a beszámolóknak a vitája során, egyértelműen abba az irányba hatottak, hogy mind az ügyészi tevékenység alkotmányos jelentősége, mind pedig maga a beszámoló jellege megkívánja azt, hogy ez a vita itt, a plenáris ülésen folyjon - természetesen bizottsági előkészítést követően.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről helyesnek tartjuk azt, hogy elsősorban az alkotmányügyi bizottság, az emberi jogi bizottság, de a későbbiek során esetleg bármely más bizottság a hatáskörébe vonja ezen beszámolók vitáját, és a bizottsági vitát követően maga a plenáris ülés is foglalkozzon ezzel a kérdéskörrel.

Azt azonban már kissé szomorúan kell megjegyeznem, hogy itt a teremben - a vendégeket leszámítva - alig vagyunk valamivel többen, mint egy-egy bizottsági ülésen, de talán ez részben következik abból a szerintem nem túl jó tényből is, hogy az Országgyűlés egész héten ülésezett, és az ötödik napra a képviselők egy jelentős része nyilván más elfoglaltságot kellett hogy találjon magának, hiszen ha folyamatosan az Országgyűlés üléstermében tartózkodik, akkor egyetlen egyéni képviselő sem tudja úgy elvégezni a munkáját, ahogyan szeretné. Nagyon jó tehát, hogy a plenáris ülés előtt folyik ez a vita.

A beszámolóból is, de a szóbeli kiegészítésből is hallhattuk azt, hogy az elmúlt években a jogászi szakma más területeihez hasonlóan az ügyészség is igen jelentős átalakulásokon ment keresztül. Több törvény is komolyan, nagy terjedelemben érintette az ügyészi szervezeti és az ügyészi egyéb tevékenységet is. Csak egy példát említve: az általános törvényességi felügyeletet fölváltotta az ügyészi törvényességi felügyelet, amely jelentős érdemi változásokat hozott. Ennek ellenére nagyon megnyugtatónak tartom azt, hogy az ügyészi kar meg tudott felelni a kor kihívásainak, és színvonalasan látja el a feladatát a változások és az esetleges bizonytalanságok ellenére is. Nincsenek létszámgondok az ügyészségen, egyre inkább jellemző az, hogy kitűnő szakemberek választják az ügyészi hivatást, és ez a törvényesség szempontjából mindenképpen megnyugtató és örvendetes.

Természetesen úgy gondolom, hogy vannak javítanivalók ezen a téren is. Érdekes volt olvasni a tanulmánynak azt a részét, amelyben a legfőbb ügyész úr kitért arra, hogy az ügyészség tagjai közül kik milyen posztgraduális képzésben vesznek részt. Ez eddig számomra, ilyen módon összegezve, statisztikai adatokban rögzítve ismeretlen volt.

Ebből ismerhettem meg azt, hogy ha jól számoltam, jelenleg több tucat ügyész folytat posztgraduális tanulmányokat, ugyanakkor az 1169 fős ügyészi létszámhoz képest ezt egy kissé alacsony számnak gondolom. Hiszen ha jól néztem, három ügyész volt, aki részt vett vagy részt vesz például európai uniós szakjogászképzésben. Néhány évvel az uniós csatlakozást megelőzően, azt hiszem, ez a szám egy kicsit alacsonynak mondható. De biztosan fontos lenne például az is, hogy az ügyészi karban azok, akik közlekedési ügyekkel foglalkoznak, közlekedési szakjogászi képzettséggel rendelkezzenek. Nem tudom, hogy ezen belül milyen az arány és milyen a helyzet. Jó lenne, ha más területeken is minél több ügyész kolléga választaná azt az - úgymond - kötelezettséget, hogy továbbképzi önmagát, hiszen óriási változásokon megy keresztül a magyar hatályos joganyag, és azt hiszem, nagyon fontos, de természetesen nem könnyű ezzel lépést tartani.

Továbbhaladva a jelentésben, szeretnék néhány szót szólni a statisztikai adatokkal kapcsolatban, hiszen az egész alapvetően rengeteg statisztikai adatot tartalmaz. Ebből megismerhetjük azt is, hogy a bűncselekmények száma - mindannyian tudjuk - évről évre elég jelentősen emelkedik: '95-ben 502 036, '96-ban valamennyivel kevesebb, 466 050, '97-ben pedig már 514 403 bűncselekményt követtek el. Úgy gondolom - ahogyan elhangzott mások véleményéből is -, hogy ez egy olyan tendencia, amelyen mindenképpen csak mérsékelni lehet, de egyelőre bizonyosan nem tűnik valószínűnek, hogy meg lehet fordítani; jó lenne természetesen, de ez nem látszik valószínűnek.

Ha a statisztikai adatok mögé nézünk... - és erre a jelentés elég nagy terjedelemben tartalmaz kifejtéseket, és ez nagyon szerencsés dolog, mert igen érdekes dolgokat tapasztalhatunk. Azt hiszem, alapvetően mindannyian tudtuk, mégis így, leírva, konkrét adatokkal alátámasztva talán kevésbé ismertük; ez a jelentés 29. oldalán található egyébként. Taglalja, hogy több tízezer olyan bűncselekmény volt az 1997. évben - például 69 312 csalás bűncselekménye, ezek a vagyon elleni bűncselekmények a bűncselekmények döntő többségét alkotják -, ahol igazából egy-egy tettes sok-sok ezer sértett sérelmére követett el személyenként lebontva kisebb jelentőségű bűncselekményeket, pusztán néhány ezer forintnyi értéket érintő bűncselekményeket: például külföldi munkavállalással kapcsolatban, de ha jól emlékszem parkolási díjjal, reklámtevékenységgel és egyebekkel kapcsolatban.

Kétségtelen tény, és erre a legfőbb ügyész úr gondot fordított, hogy ezen álláspontját is kifejtse: az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika szabályainak alapulvételével másképpen nem lehet vizsgálni ezeket a bűncselekményeket, csak így, hogy ezeket önállóan, sértettenként, külön-külön bűncselekményként értékeljük, és ez igen nagy számban megnöveli a statisztikai adatokat. Holott mindannyian tudjuk, hogy egy-egy ilyen bűncselekmény kapcsán a bíróság a több ezer, több tízezer sértettet az eljárásba - legalábbis a bírói szakba - már nem vonja be, nem hallgat meg mindenkit tanúként, és az emberek igen jelentős része ezt nem úgy értékeli, hogy ez több tízezer bűncselekmény. Általában mindenkinek az igazságérzete jóval kisebb számúnak tekinti ezt.

Ez egy olyan ellentmondás, amely meggyőződésem szerint bizonyos mértékben adhat hamis képet is. Ha ezeket a bűncselekményeket másképpen csoportosítanánk, a bűncselekmények számának növekedése talán nem olyan mértékű lenne, mint ahogy az elsőre látszik.

Örvendetesnek tartom azt, hogy az elítélt vádlottak 86,9 százalékának ügye már elsőfokon jogerősen befejeződik, mert abba mindenki belenyugszik - az ügyész, a vádlott és a védő egyaránt -, így nem kerül sor másodfokú eljárásra. Ezt azért tartom fontosnak - sok más szempont mellett -, mert meggyőződésem, és ezek szerint talán ez az adat is bizonyíték erre, hogy szerintem visszatartó ereje igazából nem az ítéletek súlyosságának van, és nem az a legfontosabb, hogy büntetési tételeket emeljünk egyes bűncselekményeknél, hanem véleményem szerint két alapvető dolognak van igazán nagy jelentősége.

(12.00)

Az egyik az, hogy a büntetést ne kerülhesse el az elkövető - tehát a büntetés elkerülhetetlensége - és a gyors eljárás. Úgy gondolom, mind a két területen még bőven van mit javítani, de ha el tudjuk fogadni, hogy ennek igenis van jelentősége, akkor mindenképpen jó, hogy elsőfokon befejeződhet az eljárások döntő többsége - majd' 90 százaléka -, mert véleményem szerint ez mindenkinek az érdekét szolgálja, s ezt helyesnek is tartom.

Az anyag további részében nagyon sok más érdekes adatot és tényt találhatunk. Ezek közül most néhányat - kicsit más szempontból, mint ahogy ott rögzítésre került - szeretnék kiemelni, méghozzá olyanokat, amelyek nem feltétlenül tartoznak egymáshoz, csak bizonyos szempontból. Ezek azok az ügyek, amelyeknél az ügyészségnek, az ügyésznek az állampolgárok jogai védelme terén vagy monopolhelyzete, vagy - helyzetéből s a jog erejéből adódóan - meghatározó és kizárólagos szerepe van. Ezt azért teszem, mert úgy gondolom, ezeken a területeken az ügyészségnek tovább kellene növelnie a nyomozás és a bűnüldözés hatékonyságát. Találunk az anyagban erre utaló törekvéseket, s nyilvánvalóan az ügyészség egésze is úgy gondolja, hogy ezt erősíteni kellene, mégis szeretnék rá kitérni, mert nagyon fontosnak tartom.

Az egyik ilyen terület: a rendőrök által elkövetett bűncselekmények, azoknak is elsősorban az a része, amely a bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás, a jogellenes fogvatartás bűncselekményeket foglalja magába. Mindannyian tudjuk, hogy ez rendkívül nehezen megoldható probléma. Ezen a téren a felderítési és a váderedményességi arány talán az egyik legalacsonyabb szintű. Rendkívül nehéz bizonyítani ezeket a cselekményeket, s arra kitér a legfőbb ügyész úr is, hogy milyen bizonyítási nehézségek és egyebek vannak. Ez azonban nem lehet indok arra, hogy efölött szemet hunyjunk, és egyszerűen csak konstatáljuk ezt a tényt.

Meggyőződésem, annak érdekében is, hogy a rendőrség iránti bizalom a társadalomban folyamatosan erősödjön - amelyet érzek, fontosnak és jónak is tartok -, ennek az erősödésnek feltétlenül velejárója kell legyen, hogy ugyanakkor az ügyészségnek, amely ezen a téren abszolút monopolhelyzetben van - más nem képes arra, hogy ezeket a bűncselekményeket bármilyen módon felderítse és üldözze -, igen-igen súlyos feladatai vannak. Örömmel venném, ha azon kívül, hogy a törekvés megmutatkozik, valamilyen egyéb konkrét intézkedést lehetne tenni ezen a téren.

Hasonlóan fontosnak tartom - nem fontossági sorrendben haladok - például a jogszabálysértő cégbejegyzések elleni keresetindítási, illetve a fantomcégek kiszűrésére vonatkozó eljárásokat; 485 ilyen eljárásról számolt be a legfőbb ügyész úr - nagyon fontosnak és jónak tartom. Úgy gondolom, kétségtelen tény, hogy ezen a téren a probléma korábban, 1997-re még inkább igaz volt, alapvetően Budapesten, s óriási nagy számban érkeztek a cégbírósághoz iratok. S bizony ez lehetőséget nyújtott arra, hogy a fantomcégek és a törvénysértő cégek bejegyzésére is sor kerüljön.

Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a fővárosi cégbírósági eljárásban azóta mind jogszabályi, mind pedig gyakorlati téren óriási változás történt. Ez a helyzet remélhetőleg gyökeresen megváltozott - mondhatom talán már múlt időben - az elmúlt időben. Bizonyosan jelentős számban csökken az ilyen jellegű cégek száma a törvényi háttér megváltozásának és a Fővárosi Cégbíróságon végrehajtott reformnak köszönhetően is, de úgy gondolom, hogy ettől a feladattól eltekinteni még nem szabad. A gazdaság biztonságára rendkívüli veszélyt jelentenek azok a cégek, amelyek törvénytelen módon működnek és a fantomcégek, amelyek pillanatok alatt el tudnak tűnni a hatóságok és a partnerek szeme elől.

Egy harmadik ilyen terület: a jogerős közigazgatási határozatok elleni óvással kapcsolatos eljárások - 2947-ről tesz említést a legfőbb ügyész úr. Úgy gondolom, itt is - a jogszabályi helyzetből adódóan - nagyon fontos szerepe van az ügyészségnek. Mindannyian tudjuk, hogy a hatalom legkülönbözőbb területein a hivatali packázás az állampolgárokkal szemben sajnos nem ismeretlen fogalom Magyarországon. Ezt a hivatali packázást talán egy ügyészi fellépés is hatékonyan csökkenteni tudná; természetesen nem kizárólag az ügyészi fellépés, mert ezen a téren másoknak is vannak lehetőségei s természetesen kötelezettségei is.

Egy negyedik ilyen terület a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete. Mindannyian jól emlékszünk arra az 1996-os jelentésre, amelyet a kínzás és az embertelen, megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményt ellenőrző bizottság tett Magyarországon, s annak idején az alkotmányügyi bizottság is részletesen vizsgálta ezt az anyagot. Természetesen azóta is készülnek ilyen vizsgálatok és jelentések. Úgy gondolom, az abban tett súlyos megállapításokkal kapcsolatban igen-igen bokros teendői akadnak egyrészt a magyar törvényhozásnak is, hiszen az előzetes letartóztatás és az azt követő, jogerősen letöltendő szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban bizonyosan az objektív körülményeken is változtatni kell, hogy hol lehessen az előzetesen letartóztatottakat fogva tartani, milyen börtön- és fogvatartási körülmények legyenek Magyarországon. De ezen fogvatartási körülmények konkrét végrehajtását a Legfőbb Ügyészségnek, s természetesen az ügyészségeknek bizonyosan nagyon fontos intenzíven ellenőriznie.

Végezetül egyetlenegy dolgot szeretnék - kicsit inkább kérdésként - megfogalmazni: számomra az anyagból, amelyet - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nagyon színvonalasnak, nagyon alapos munkának tartunk, nem derült ki egyértelműen, hogy a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében szükségesnek tartja-e az ügyészi szakma a szervezet átalakítását. Vannak erre óvatos utalások. Természetesen a legfőbb ügyész úr az anyag elkészítésekor jól láthatóan törekedett arra, hogy semmilyen politikai jellegű megnyilatkozást ne tegyen, s nyilvánvalóan mindannyian tudjuk, hogy erre a parlamenti ülésteremben tanúsított magatartásakor és máskor is mindig törekedett. Ezt teljesen elfogadhatónak, sőt rendkívül dicséretesnek tartom, mégis szívesen hallanám a szakma véleményét arról, hogy szakmai szempontból ezt hogyan gondolja az ügyészi kar.

Mindezek után még egyszer szeretném kijelenteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja mind a beszámoló elfogadását, mind pedig az országgyűlési határozati javaslatot, és erre kérem a többi frakciót is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu