CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A német pénzügyminiszter és az Európai Bizottság lemondása, a koszovói helyzet megoldatlansága, Románia várható csődje, a szlovákiai bizonytalanság, az ár- és belvíz, amely rendkívüli áldozatokat kíván mindenkitől, s végül mindezzel együtt a magyar gazdaság végzetes kétarcúsága, a pénzügy és az MNB korlátlan túlhatalma, a rossz irányválasztás, a megszorító politikára való visszatérés állandó fenyegetése, és végül a kiterjedt köztisztviselői, közalkalmazotti dolgozó rétegek - elsősorban egészségügyiek, tanárok, tanítók, katonák és rendőrök - teljesen jogos elégedetlensége, amelybe természetesen volt kommunista felbujtás is belekeveredik most (Derültség a Fidesz padsoraiból.), parancsoló szükségszerűséggé teszi azt, amit a MIÉP a programjában írt és váltig hangoztat: a magyar társadalomnak irányváltoztatásra, mozdulásra van szüksége.

Most csak hajbakapások pótolgatják a mozgást, értelmetlen civódások uralják a közéletet, és változatlanul túlnyomólag liberális vagy szocialista irányítású, elkötelezettségű sajtó, rádió, televízió fürdik a porban, s szórja a szemetet a nép szeme közé. Így a magyar társadalom a kormány minden jó szándéka ellenére tönkremegy.

(14.30)

Március 15-én is elmondtam a Hősök terén, az összes nagygyűlést felülmúló létszámú közönség előtt, hogy éppen a mélyponti helyzetünk követeli meg, hogy váltsunk, és építsük újjá Magyarországot. Az árvíz és a belvíz, az európai csatlakozás szükségképpeni eltolódása, a világgazdaság ingatagsága, és az a bizonyosság, hogy az eddigi gazdaságpolitika, amelynek a középpontjában a nemzetközi piacon beszerzett drága pénz áll... - járhatatlan. Már nincs mit eladnunk, és a dolgozó emberektől, a középosztálytól és a kis- és középvállalkozóktól, de még az önkormányzatoktól sem lehet többet követelni, elvenni.

(Herényi Károly helyét a jegyzői székben

Németh Zsolt foglalja el.)

Minden, ami történik, tüneti kezelés, toldozás-foldozás, és ez így megy húsz év óta. Ennek a kormánynak mind összetétele, mind fiatalsága, mind a miatt a bizalom miatt, amellyel megválasztották, kötelessége elkezdeni az újjáépítést, más út nincs! Szakítani kell a pénzhez és a pénz tulajdonosaihoz való viszonyunkkal. A Magyar Nemzeti Bankot az Országgyűlés felügyelete alá kell helyezni, nagy belföldi építkezéseket, vállalkozásokat, útépítéseket és a táj átalakításának, a termelés szerkezetének gyökeres átalakítását kell elkezdeni, és ehhez saját forrásból kell pénzt teremteni. A kisvállalkozóknak, akiket ebbe az újjáépítésbe elsőrendűen be kell vonni, nagyon olcsó, 2-3 százalékos hitelt kell adni. Nem szabad behajtani, és behajtással fenyegetni az OTP lakástartozásait olyanokon, akik önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné. Nem szabad kifizetetlenül hagyni a Realbank betéteseit, akiket a bankrendszer csapott be, meg az előző kormány bokrosias gorombasága, szociális érzéketlensége.

Egyes néprétegeket a rossz, erőltetett privatizáció tett földönfutóvá, és a pénzügyi kaszt kíméletlensége. Ezek számára a lezajlott privatizáció, a munkahely végleges elvesztésével olyan, mint az árvíz. Nem lehet továbbra is magukra hagyni őket holmi, immár bizonyítottan selejtes, neoliberális közgazdasági elméletek hatására. Elég volt!

Az összes nemzeti erőnek most az a kötelessége, hogy végre kézzelfoghatóan adja tudtára a magyar nép alsó, közép-, és minden eddig kiszorított rétegének, hogy érte van, nemcsak rajta. Munkát kell adni, lehetőséget, kenyeret! Nem fordulhat elő, hogy a végrehajtó hatalomban még egyszer azok térjenek vissza, akik 1945 óta az állandóan váltogatott és cserélgetett köpenyegek rendszerével kizsákmányolták, kiárusították és tönkretették ezt a nemzetet. De ehhez most cselekedni kell! Most rajtunk kívül álló tényezők, körülmények, katasztrófák mutatják az utat. Meg kell érteni az árvíz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és az európai történések üzenetét.

Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban, szórványos taps az FKGP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu