BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Valóban úgy gondolom, hogy a vitát talán szükséges volna visszaterelni az érzelmi felhangoktól sem mentes eddigi medréből egy kifejezetten szakmai típusú vita medrébe. Engedjék meg, hogy föltegyek magunknak egy költői kérdést: vajon valóban arról vitatkozunk-e, amiről szándékunk szerint a kezdeményezők ezt a vitát kezdeményezték, és vajon megértjük-e ennek a lényegét?

Ehhez hozzátennék egy dolgot: Magyarországon ma - bármennyire is furcsának tűnik - nem kötelező fegyveres szolgálatot teljesíteni. Ugyanis még a sorozottaknak is megvan az a joguk, hogy lelkiismereti okokra való hivatkozással megtagadják a fegyveres szolgálatot, és polgári típusú fegyvertelen szolgálatot teljesítsenek kijelölt helyeken. Ebben a pillanatban, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, a dolognak arra a részére, hogy tudniillik kötelezhető-e egy magyar állampolgár arra, hogy fegyverrel kezében meghaljon a hazáért, a válasz az, hogy nem.

A vita tehát nem arról szól igazából, hogy egy magyar állampolgár számára most valami új lehetőség jöjjön létre, egy újabb mentesítési lehetőség jöjjön létre, amivel kibújhat a katonai szolgálat alól, hanem arról van szó, hogy erősítsük-e a magyar hadseregnek azt a jellegzetességét, amely egy valóban tudatosan a haza védelmére szerződött hadsereget jellemezhet. Ezt pedig valóban akkor lehet csak erősíteni, ha nem úgy állunk hozzá a hadsereg fejlesztésének kérdéséhez, hogy azokat szeretnénk a hadseregbe bevonni, akik egyébként ebben a hadseregben nem kívánnak szolgálatot teljesíteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu