BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A vita kettőnk között nem azért van, mert mindketten egy más értékrendet vallunk, hanem azért, hogy a tényeket elismerjük-e mind a ketten vagy sem. Én nem azt hiányoltam az ön beszédéből, hogy sorolja fel mindazokat, akiket én felsoroltam. Én úgy gondolom, ön azokat a tényeket nem veszi figyelembe, hogy kik alkották meg ezt a modellt, ami Európában működik.

Mádi Lászlóval tulajdonképpen akár egyet is értenék, csak egy baj van, képviselőtársam: ahhoz, hogy ez a polgárság létrejöjjön Magyarországon, növekvő munkajövedelmek szükségesek. Ezt nem lehet állami szociális segélyekből előteremteni, nem lehet a tulajdon hozadékából előteremteni, ehhez igenis növekvő munkajövedelmek kellenek! Amit pedig önök az idei költségvetéssel bemutattak, az pontosan a csökkenő munkajövedelmek politikáját jelenti, és ez az igazán nagy probléma, ha úgy tetszik, a szociális út tekintetében.

Végezetül, kedves Turi-Kovács Béla képviselőtársam, érdemes volna önöknek Dávid Ibolyával egy mély, teoretikus vitát lefolytatni, mert az ön által említett gazdaságfilozófia - mondok három nevet - Valéry Giscard d'Estaing, Margaret Thatcher és Kohl kancellár nevéhez fűződik. Úgyhogy talán előbb a koalíción belül folytassák le azt a vitát, hogy mit adott ez a keresztény-konzervatív gazdaságpolitika - amelyet utóbb-később, ha úgy tetszik, leánykori nevén nevezhetünk neoliberális gazdaságpolitikának is - Európa számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu