DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk lévő törvénycsomag legjelentősebb része az orvos- és gyógyszerész-kamarai törvények módosítása. Miniszter úr expozéjában és az általános vitában képviselőtársaim által elmondottakban több utalás volt arra, hogy milyen éles viták kísérték a hivatásrendi kamarák megszületését, lényegében véve azt, hogy milyen közfeladat adható át az állam részéről. A viták egy része a mai napig nem zárult le, és ez összefügg az egészségügy elhúzódó, rendszer szintű válságával.

A hivatásrendi kamarákat a mindennapokban az különbözteti meg leginkább az egészségügy többi szereplőjétől, hogy a szakmai szabályok esetleges ütközése, a forráshiány miatti ellátási zavarok, az egzisztenciális gondok, a szakmai csoportok konfliktusa, az etikai normák megsértése döntően itt, ebben a kamarai közegben jelentkeznek. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a kamarák, mindenekelőtt a Magyar Orvosi Kamara a magyar egészségügy problémáinak legérzékenyebb jelzői s olykor megoldói is. Ez azt is mutatja, hogy a két köztestület kitartóan és együttműködően dolgozott az előttünk lévő törvénymódosítás formába öntésén.

Két kérdéskörrel szeretnék részletesebben foglalkozni az orvoskamarai törvény módosításánál. Az egyik a szakmaiság megjelenése, a másik az etikai normaalkotás és fegyelmezés kérdése. A kamara szakmaiságát sokan, orvosok is abból vezetik le, hogy minden gyakorló orvos tagja, ezért képviselheti a szakmát. Ez a leegyszerűsítő értelmezés félrevezethet bennünket és az egészségpolitikát egyaránt. Egyrészt az orvostudomány fejlődésével, az új ellátási rendszerek és protokollok belépésével maga az orvosszakma is egyre sokszínűbb, összetettebb. Ez az összetettség olykor a szakmai érdekképviselet terén is megjelenik, amikor különböző orvostudományi társaságok és szakmai szövetségek egymásnak ellentmondó véleményeket nyilvánítanak ki ugyanazon kérdésben. Elég, ha itt most csak az otthon ápolás megítélésére vagy az egynapos sebészettel kapcsolatos véleményekre utalok. Másrészt azért sem fogadható el a szakmaiságot a kamarai tagságból levezető, leegyszerűsítő értelmezés, mert az Orvosi Kamara esetén ennél nagyobb dimenzióról van szó.

A kamara szakmaiságában véleményem szerint értékrendnek kell megjelennie, melyben meghatározóak olyan értékek, mint az élet feltétlen tisztelete, a hippokratészi elvek, az orvos-beteg közötti különleges bizalmi kapcsolat óvása, jogkövető magatartás elvárása - és még lehetne sorolni. Az Orvosi Kamara akkor működik jól, ha tagjainak szakmai felkészültségét az etikus orvosi magatartás részének tartja, amikor magatartási normákat, etikai kódexet alkot. Ettől van hitele a betegek társadalma előtt, ettől lesz igazán köztestületté. A kamara szakmai súlya tehát ideális esetben népegészségügyi beágyazottságából következik. Tudom, hogy ez ma még nincs így, de a törvényjavaslat mindenképpen ilyen megközelítésből vizsgálandó és érdemes vizsgálni.

A szakmai szerep hatékonysága szempontjából az eddigiekben többen szóltak a szakmai kollégiumok helyzetéről. Magam is nagyon fontosnak tartom, hogy pontosabban legyen körülhatárolva a Magyar Orvosi Kamara és a kollégiumok, a szakmai kollégiumok viszonya. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat megfogalmazása tág teret ad a jogértelmezésnek. Itt pontosabban ki kellene fejteni, hogy az egészségügyi miniszternek milyen rendeleti mozgástere lehet a keretek kijelölésében, egyébként félő, hogy a kamara érdemben nem befolyásolhatja a szakmai kollégiumok működését. Nekem tehát nincs olyan félelmem, mint Béki Gabriella képviselőtársamnak, nevezetesen, hogy a kollégiumok kamarai fiókszervezetté válhatnak. Ellenkezőleg, az előbb mondottak alapján attól lennének igazából független szakmai testületek, ha a miniszter csak törvényben, pontosan körülhatárolt módon tudna szabályozni e tekintetben.

A kamara szakmaisága természetesen nem szűkül le a felső szintű döntés-előkészítésre. Majdnem ilyen fontos, hogy a kiszélesedő véleményezési jogosultságokat hogyan tudják kezelni a területi szervezetek. Azzal, hogy a megyei szintre is jogilag felkészült ügyintéző alkalmazását írja elő a törvényjavaslat, úgy néz ki, ez a régi gond meg fog oldódni. Szeretnék azonban emlékeztetni arra, hogy a kamara főtitkára jelezte a bizottsági vitában is, hogy ez olyan feladat, melynek végzéséhez saját forrása nehezen lesz a kamarának.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik kérdéskör, amiről részletesebben szeretnék szólni, az orvosetikai normák ügye. Az orvosi hivatás tisztaságának őrzése mindig időszerű, de különösen az most, amikor az egészségügyi rendszerben mélyreható változások történtek, történnek és fognak történni, és most, amikor a jogi szabályozás sokszor megkésett vagy ellentmondásos. Utóbbira példa, hogy a hatályos egészségügyi törvényben nem is jelenik meg a kamara etikainorma-ellenőrzési funkciója, annak ellenére, hogy az intézeti etikai bizottságok működését szabályozza. Kamarai tisztségviselőként is tapasztalom, hogy az utóbbi két évben igen megszaporodtak a megyei etikai bizottságok által tárgyalt ügyek. Horváth Zsolt képviselőtársam is utalt az etikai bizottságok működésének nehézségeire. Sok gondot okoz, hogy nincs se megfelelő irodai háttér, se a működéshez szükséges anyagi forrás. Talán meglepő, de ha a kamarák nagyobb része nem egészségügyi intézményben működne, s például az etikai bizottságok postaköltségeit nem fedezné sok kórház, hamar működésképtelenné válnának a területi kamarák. Fontos tehát, hogy az állami költségvetés erre a célra különítsen el forrásokat vagy - és ez sajnos nem szerepel a törvényjavaslatban - juttassa ingyenes vagyonhoz a szakmai kamarákat.

A törvényjavaslat kiszélesíti az orvosetikai vétségek alapeseteit, ami mindenképpen indokolt, hiszen a tisztségviselők magatartása a tagság előtt példamutató kell legyen. Az etikai eljárás szabályozása ezzel együtt hiányosnak látszik, hiszen sem a hatályos törvényből, sem az alapszabályból, az azóta elfogadott etikai statútumból nem derül ki, hogy a panaszok bejelentését hogyan kell kezelni. Hogyan kell kezelni azt, ha a panaszok bejelentése nem az etikai bizottságokhoz történik.

Néhány ilyen finomabb szabályozás tehát szükséges ahhoz, hogy a Magyar Orvosi Kamara köztestületi jellege erősödjön. Természetesen ehhez - az említett okok miatt - módosítani szükséges több más ágazati törvényt is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu