DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az európai csatlakozás folyamatában alapvető fontosságúnak tartjuk a konkrét és lecsupaszított jogharmonizáció mellett az Unió szociális alapjogainak hazai alkalmazását, és ezzel a hazai munkavállalók élet- és munkakörülményeinek közelítését az európai átlaghoz. Ez a közeledés mindkét fél számára fontos, és alkalmas arra, hogy a csatlakozással kapcsolatos félelmek mindkét részről enyhüljenek. Tudjuk, hogy ez önmagában sem egyszerű feladat, hát még ha a kormány mindent meg is tesz, hogy lassítsa ezt a folyamatot.

A rendelkezésemre álló rövid időben a bérekről és a szociális párbeszédről szeretnék szólni. Ma ugyanis, úgy vélem, Magyarországon baj van a bérekkel, különösen európai összehasonlításban, és a szociális párbeszéd intézménye pedig végveszélybe került. A dolgozók alapvető jogairól szóló közösségi charta kimondja: minden munkáért méltányos díjazást kell fizetni. Méltányos munkabér pedig az, ami a dolgozónak megfelelő életszínvonalat biztosít. A magyar bérek ma nagyon nagy réteg számára nem biztosítják a megfelelő életszínvonalat. Érhetően az ilyen jellegű charták konkrét mértékeket nem tartalmaznak, az eltérő nemzeti sajátosságok miatt. De például abban a hét európai országban, ahol minimális bért alkalmaznak, a minimum az ipari átlagbér 42 százalékától 59 százalékáig terjed. Úgy ítélem meg, hogy alapvető érdekünk a bérek jelentős, az európai béreket is közelítő emelése. Fontos ez az életszínvonal emelése szempontjából és a dömpingvád elkerülése miatt is.

Ezután nézzük meg, mire számíthatunk! A kormány az idei szja- és tb-szabályok megalkotásánál minden érdemi egyeztetést visszautasítva csak még jobban szétzilálta a bérrendszert, jelentős rétegeknek nominális bércsökkenést okozva. Az elvárt reálbér-növekedéshez szükséges nominális emelkedést rátelepítette a munkaadókra, amit azok nem tudnak teljesíteni. De maga a kormány sem teljesíti - mint munkáltató - a béremelést, nemcsak az ígéreteihez képest nem, de még a reálbér-növekedést sem biztosította eddig a közszférában.

A bérek emelkedését nyilván nem lehet elszakítani a gazdaság teljesítményétől, a termelékenység növekedésétől. A legutóbbi években javult a termelékenység, sőt jelentős tartalékaink vannak ezen a téren. Ehhez képest a kormány előállt egy olyan ötlettel, hogy a szakszervezetek több évre előre korlátozzák a követeléseiket, legyen a reálbér-növekedés a GDP fele. Ha ezt nem fogadják el, megbüntetik őket a munka törvénykönyvének módosításával, az érdekegyeztetési rendszer átalakításával. Túl azon, hogy ez egy konfrontációt kereső ultimátum, a bérek és a GDP összekötését szakmailag megalapozottan bemutató előterjesztést még nem láttunk.

Egy ország gazdasági növekedése, a munkavállalók bérének alakulása jóval komolyabb szakmai kérdés, mint hogy arról szlogenszerű, gyors egyezséget lehessen kötni.

(13.40)

Természetesen alapja lehet a bérek emelkedésének, ha egy ország gazdasága növekszik. De hol van ma már a 7 százalék, az 5 százalék? Jó, ha megállunk 4 százaléknál. Talán szakmailag még indokoltak is voltak ezek a számok, de mára elfogyott a bizalom a gazdaság szereplőinek részéről, és kivontak az országból 1 milliárd dollárt. Pedig a bérek emelkedésének egyik legkézenfekvőbb esete, ha a munkaerőpiacon keresleti piac van; számtalan példa mutatja ezt Budapesten és Dunántúlon - ehhez azonban itt kell tartani a jövedelmet. Javítja a bérhelyzetet a magasabb minőségi munka is - ehhez azonban új beruházások kellenek. Végül segít a bérhelyzeten a béralku, a kollektív szerződések rendszere is, amelyet a kormány sajnos éppen most szeretne visszaszorítani. Végül is jogos a kérdés, hogyan fognak így emelkedni a bérek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot szeretnék szólni a szociális párbeszédről. Az Európai Bizottság a szociális párbeszédet tekinti az európai szociális modell alapjának. Ehhez képest a kormány ma beszélő viszonyban sincs szociális partnereivel, és azon fáradozik, hogy szétszedje a jelenleg jól-rosszul, de működő érdekegyeztetési rendszert. Makroszinten a tervek szerint az Érdekegyeztető Tanács helyébe a Gazdasági Tanács lép. Itt nem a névvel van a baj, hanem azzal, hogy anélkül kívánják összehívni, hogy annak szereplőiről, tárgyalandó témáiról és a tárgyalás minőségéről érdemben vitáztak volna a munkaadókkal vagy a szakszervezetekkel. Könnyen belátható, hogy a kormánynak nem azonos rangú szociális partnere a Magyar Nemzeti Bank, a Tőzsdetanács vagy a munkaadók, illetve a szakszervezetek. Ha az új tanácsban érdemben nem lehet szó a költségvetésről, az adókról, illetve a járulékokról, akkor hogyan lehet tárgyalni a GDP-ről, miközben a kormány ehhez kívánja kötni a béremelést? De nem ismert az infláció sem ezek nélkül, így nem lehet beszélni a reálbérekről sem. Az adók és járulékok nélkül értelmezhetetlenek a nettó nominálbérek, illetve ezekről nem lehet beszélni. Vagyis itt nem szociális párbeszédről, érdemi egyeztetésről van szó, hanem egy baráti konzultációról.

Az ágazati kollektív szerződések rendszere teljesen kialakulatlan. A kormány a tervezett intézkedéseivel azonban nemhogy segítené az ágazati alku kialakulását, de még rontja is annak esélyét. Ha szétverik a kamarákat, gyengítik a szakszervezeteket, gyengülnek a munkaadói szövetségek, akkor hogyan fejlődjenek ki az ágazati szintű kollektív szerződések?

Végül pedig az üzemi tanácsi, üzemi szintről szólnék néhány szót. A munka törvénykönyve tervezett módosításának fő célja az, hogy a szakszervezeteket kiszorítsa a munkahelyekről, olyan szervezeteknek adjon kollektívszerződés-kötési jogot, mint az üzemi tanács, amely - mint tudjuk - a vezetés része, ellehetetlenítse a helyi béralkut és a munkaügyi ellenőrzést, végső soron megszüntesse a szakszervezeteket. A helyébe új intézményeket hoz létre, mint például az üzemi megállapodás vagy a leltár-megállapodás, melyeknél a munkavállalók teljesen kiszolgáltatottak.

Ha az európai szociális modell alapja a szociális párbeszéd, akkor a kormánynak is tudomásul kell vennie, hogy szakszervezetek nélkül nem lehet szobát kapni az Európa Házban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu