DR. BUZA ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ülésnapon napirend előtt rajtunk kívül álló okok miatt elég sokat hallhattunk katasztrófákról, pusztulásról, háborúról, és ehhez képest a mai tárgysorozat első napirendi pontjaként előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán egy kicsit üdítő élmény a jövőről, építésről, a településeken lakó polgárok környezetének fejlődéséről szólni a címzett támogatásokról szóló törvényjavaslat kapcsán. Úgy gondolom, helyi önkormányzataink, a településen lakók az általában szokásosnál sokkal nagyobb figyelemmel kísérik ennek a törvényjavaslatnak az útját. Ez teljességgel érthető is, hiszen reményeink szerint a törvényjavaslat elfogadásával a közösségek érdekeit szolgáló programok indulhatnak el az ország különböző pontjain.

A megalkotandó törvény címében a helyi önkormányzatokat jelöli meg a támogatások címzettjeiként, ugyanakkor azt hiszem, egyikünk előtt sem kétséges, hogy a valódi címzettjei ezeknek a támogatásoknak az adott településeken lakó polgárok, akik adott esetben sok száz milliós vagy milliárdos nagyságrendű beruházások hasznát, előnyeit élvezhetik az elkövetkezendő esztendőkben.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja meg van győződve arról, hogy a helyi közösség bizalmát élvező önkormányzatok valóban az ott élő emberek valós igényeire alapozták támogatási kérelmeiket. A mi feladatunk pedig, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy a törvényben előírt rend szerint mérlegeljük a törvényjavaslatban foglaltakat, és döntsünk az induló programokról. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának álláspontja azonos a helyi közösségek érdekeivel, nevezetesen támogatjuk a megalapozott előterjesztést, a gyors döntést szorgalmazzuk, annál is inkább, hogy ezek a beruházások az év minél hamarabbi időszakában beindulhassanak.

Az eddig elmondottakból természetszerűleg az is kiderül, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslatot az általános vita szakaszában is és a későbbiekben is elfogadásra javasolja. Miután azonban állami pénzforrások odaítéléséről van szó, s ahogy a múltban és a jelenben is a pénzforrások mindig kevesebbek és szűkebbek lesznek a nyilvánvalóan jogos igényeknél, ezért néhány mozzanatot szükséges erről a helyről is a nyilvánosság számára közérthetővé tenni és velük ismertetni. Az államtitkár úr az expozéjában nagyobbrészt említette ezeket a körülményeket, de szükségesnek látom, hogy ezt ismét megtegyük.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat egy kicsit különbözik az előző évek hasonló törvényjavaslataitól, mégpedig azért, mert a beterjesztett törvényjavaslat egyszerre három kérdéskört kíván rendezni. Az egyik a legegyszerűbb, amit minden évben megtesz az Országgyűlés, amikor is a címzett támogatások kérdésköréről dönt. A második már egy izgalmasabb kérdés, hiszen az alaptörvény 1997-es módosítása kapcsán a folyamatban lévő beruházások esetében jelentkező többletköltségigény kezelésére egyedi döntéseket kell hoznunk, ennek megfelelően szükséges az alaptörvény módosítása. A harmadik, ami ehhez kapcsolódik, hogy kezelnünk kell azt a problémát is az államháztartás rendszerén belül, amelynek az alapja az, hogy többletigény merült fel, erre forrásokat kellett megjelölni, ezért szükséges az államháztartási törvény módosítása.

Épp a bizottsági vélemények kapcsán hangzott el az, elsősorban ellenzéki pártok képviselői részéről, akik kifogásolták, hogy a törvény szövegezése kissé bonyolult, nehezen követhető, nehezen érthető. Képviselőcsoportunk álláspontja szerint az érintetteket és a széles közvéleményt leginkább érintő részében a törvényjavaslat teljesen világos és egyértelmű. Az embereket az érdekli, hogy mely településeken milyen beruházások indíthatóak, a javaslat 1. számú melléklete pedig ezt nagyon pontosan, mind pénzügyi vonatkozásaiban, mind pedig éves bontásban teljesen világossá teszi.

A másik két módosítás, tehát ami az államháztartási törvényhez és alaptörvényhez kötődik, szerintem és képviselőcsoportunk szerint is elég egyértelmű eligazítást ad. Kétségkívül igaz azonban az, hogy figyelemreméltóak azok az észrevételek, amelyek egyes stiláris elemeket próbálnak javító szándékkal felemlegetni.

(15.30)

Összességében azonban a képviselőcsoportunk megnyugvással vette tudomásul azt az általános álláspontot, hogy valamennyien a gyors döntésben vagyunk érdekeltek. Valójában persze a kérdés minden esztendőben ennél sokkal izgalmasabb. Nevezetesen, hogy mely konkrét programok indíthatók az adott esztendőben, valamint ezek biztonságos befejezéséhez és megkezdéséhez milyen költségvetési források állnak rendelkezésre. Nyilván nemcsak az indítás esztendeje a lényeges, hanem az azt követő évek is.

Ha megengedik, akkor ennek kapcsán két dolgot szeretnék felemlíteni. Az egyik, ami számszakilag is - nyilván a törvényjavaslatból kiolvasták a képviselőtársaim - alátámasztásra került, és az államtitkár úr ugyancsak utalt expozéjában erre a kérdésre, hogy 1999-ben a költségvetési törvény 48 milliárd forintot irányzott elő címzett és céltámogatási igények kielégítésére. Ebből 43 milliárd forint az előző esztendőkről áthúzódott determináció. Az 5 milliárd forint felhasználhatósága pedig úgy oszlik meg, hogy ebben az évben 2 milliárd forint címzett támogatásokra, és 3 milliárd forint pedig céltámogatásokra fordítódik.

A másik, ennél sokkal lényegesebb mozzanat, hogy a korábbi ciklus módosításai kapcsán felmerülő pénzügyi nehézségek kezelése azt mutatja, hogy valamilyen formában a kormánynak kezelnie kell ezeket a többletforrás-igényeket. Éppen ezért a megítélésem szerint a címzett támogatásról szóló törvény aktuálisan jó példája annak a rendkívül jó gondolatnak és jó munkastílusnak, amelyet a kormány jelölt meg éppen az elmúlt hét szombati napján tartott tanácskozásán, amikor is a költségvetési törvénynek egy más szerkezetű, más időszakra történő tervezését tűzte ki célul. Nevezetesen, hogy hároméves időszakra kíván tervezni. A meggyőződésem, hogy egy ilyen átfogó gondolkodási módban lényegesen konkrétabb, jelentősebb összegű programokat tudunk előrevetíteni a polgárok felé, és reményeink szerint tudjuk is azt teljesíteni.

Az elmúlt év novemberében a Házban már érintettük ezt a törvényt. Nevezetesen, vita folyt a címzett támogatásokról szóló törvény határidőire vonatkozólag az egyes szakaszok módosításáról. Áttekintve ennek a vitának a jegyzőkönyvi anyagát kiderült, hogy bár egyszerű határidő-módosításról volt szó, mégis a kérdésnek szinte valamennyi aspektusát érintették a képviselők, elég komoly politikai vádak hangzottak el többek között. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának az a véleménye - és ehhez kívánjuk magunkat tartani -, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdést, amely a településeken élő polgárokat érinti, nem kívánunk sem túl-, sem pedig átpolitizálni.

Azonban szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a Fidesz képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadásával olyan igényeket szeretne kielégíteni, amely az emberek mindennapi életét széles körben érintik. Ennek alapján helyeseljük és támogatjuk, hogy a javaslat szélesebb körben támogatja az egészségügyi intézmények rekonstrukcióját, a szociális ellátást szolgáló intézmények fejlesztését, továbbá az alap- és középfokú oktatási intézmények felújítását és bővítését. Örömmel tapasztaltuk, hogy a javaslatból visszaköszön a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási vitairatában is hangoztatott tétel a térségi szemléletű fejlesztésekről, az oktatási és egészségügyi intézmények fejlesztéséről, a kollégiumok szerepéről.

Különösen üdvözítőnek tartjuk, hogy alapfokú oktatási intézmény is a támogatottak között van, ezáltal a kisiskolásokat, fogyatékos gyermekeket segíthetünk jobb helyzetbe. A javaslatnak ezt a részét azért is fontosnak tartjuk, mert az oktatási rendszer minden szintjének fejlesztése a gyermekeink jövője szempontjából nem közömbös, és az elmúlt években kevesebb figyelem kísérte az alapfokú oktatásban fellelhető negatív tendenciákat. Ezért az ebben a körben nyújtott támogatás most és a jövőben is különösen fontos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Feltehetnénk a kérdést, mint ahogy az ellenzéki képviselőtársaim azt is feltették tavaly novemberben, hogy ugyan már, milyen értékrendet tartalmaz a kormány címzett támogatási körben tett javaslata. Azon túl, hogy a miniszter úr tavaly novemberben ezt a kérdést megválaszolta, és megjelölte azokat a prioritásokat, amelyeket a kormány a döntésénél, a javaslatánál figyelembe vett, szeretném ezt azzal kiegészíteni - talán gondolatébresztőnek -, hogy talán országgyűlési képviselőként, helyi önkormányzati képviselőként vagy egyszerű magánemberként is jártak már bizonyára tüdőgyógyintézetben, kórházban, lerobbant állagú kollégiumban vagy iskolában. Azt hiszem, hogy ha a bent lakókkal, az ott élő emberekkel beszélgetnek, akkor igazából az értékrend nem lehet többé kérdéses egyikünk számára sem.

Meggyőződésünk és állítjuk, hogy a döntés és a javaslat rászorultsági alapon történt és történik a jövőben is, és a megfelelő pénzügyi keretek között történt meg. Nyilván ez nagyon nehéz döntés, hiszen soha nem áll elég forrás rendelkezésre az igényekhez képest. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a vita jelenlegi és további szakaszában is a javaslat eredeti céljának érvényesülését tartja szem előtt, azaz az adott közösségekben élő polgárok életkörülményeinek javítását.

Ehhez kapcsolódóan támogatjuk a kormánynak azt a törekvését is, amely ebből a javaslatból kitűnik, és remélhetőleg a jövőben is igaz lesz, miszerint a támogatásokat nem kívánjuk, nem kívánja a kormány elaprózni. Ennek megfelelően a képviselőcsoportunk a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, és kéri a tisztelt Országgyűlést, a tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal azt törvényerőre is emeljék.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu