DR. KELEMEN ANDRÁS, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az 1961-ben Torinóban elfogadott okmány az Európa Tanács olyan egyezménye, amelyet az Európai Unió a szociális normák forrásának ismer el. Elfogadása kezdettől beilleszkedett a Magyar Köztársaság törekvéseibe és többszörösen is.

Magyarország a közép-európai térség kapunyitója volt az Európa Tanácsban, csatlakozván az e szervezetben megnyilvánuló értékrendhez, s jól tudván, hogy ez az egyezmény teremtett alapot a nyugati országokban azokhoz a szociális reformokhoz, amelyek következtében a mi térfelünkről olyan nagy sóvárgással tekintettünk Európa boldogabb felére. Ugyanakkor tény, hogy az egész rendszerváltoztatás legfájdalmasabb oldala a szociális biztonság elvesztése volt. Ez az okmány pedig alapbiztonságot foglal magába. Ezért az oly gyakran szociális érzéketlenséggel vádolt Antall-kormány már 1991-ben aláírta, és megindította a megerősítés folyamatát.

Az elmúlt évek során többen is sürgették e Ház mindkét oldaláról ennek megtörténtét, sőt az Európai Bizottság Magyarországról készített országvéleményében is megfogalmazódott a megerősítés igénye, melynek a mai tárgyalásunkkal ennek küszöbére érkeztünk. Az egyezmény magában foglal a munka világával kapcsolatos alapjogokat, többek közt a foglalkoztatás biztonságára, szabadságára, az egyesülés szabadságára, a kollektív alkura vonatkozó előírásokat, valamint az egészség védelmének jogát, a szociális és egészségügyi segítés kérdését, a jóléti szolgáltatásokból való részesülés jogát, de külön kiemelném az anyák és gyermekek, sőt, kimondottan a család határozottan megfogalmazott jogát a szociális, jogi és gazdasági védelemre, egyben előírva a családi élet védelmét, beleértve a családi juttatások nyújtását is.

Én, aki akkor a Népjóléti Minisztériumban dolgoztam, amikor a kormány aláírta ezt az okmányt, az akkori munkaterületemnek megfelelően különösen szeretném hangsúlyozni, hogy akkori jóléti intézkedéseink szellemének mennyire megfelel ez a megközelítés. Hiszen ha nem veszi el tisztánlátásunkat egyéni és csoportérdek abban a tárgyban, amit nevezhetünk kommunizmus utáni eredeti tőkefelhalmozásnak is, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a társadalmi méretű közösségi gondok megoldását nem lehet tisztán a piacra bízni. A rendszerváltozás nagy kihívása volt az addig rejtetten meglevő, de akkor hirtelen napvilágra bukkanó munkanélküliség, melynek kezelésére gyökeresen új ellátást kellett szervezni. A munkanélküliség kérdése szorosan összekapcsolódott a tömegesen romló életfeltételek miatt a szociálpolitika hagyományos feladataival, mondjuk ki: a szegénypolitikával is.

(19.30)

Ezt minden kormánynak vállalnia kell. Azonban ez nem elegendő a társadalmi gondok kezelésére, és sokan itt látjuk a családtámogatás épülő rendszerének nagy szerepét, amelynek alapvető célja a reménytelen helyzet kialakulásának megakadályozása, a független egzisztenciák kialakulásának támogatása.

Engedjék meg, hogy itt jegyezzem meg, a szegénypolitika szemmel látható zsákutcáját jelenti például az utcai koldulás ezernyi formája, és történik ez a XXI. század elején, azon a Magyarországon, ahol még a század elején virágzott a szegénygondozás szervezetrendszere, előbb az úgynevezett egri norma, majd az ebből 1936-ban kinövő magyar norma, és ahol ugyanakkor a fővárosban működött a hatósági és egyesületi szegénygondozás.

Az Európai Szociális Charta megerősítése tehát igen fontos számunkra, mert ezzel ugyanakkor, amikor - mint most említettem - követjük elődeink népjóléti szervezőmunkáját, egyúttal a munkavállalók és családjaik, valamint a társadalom elesetteinek érdekvédelmét egy új európai szociális jogalapra helyezzük.

Mindezek megfontolásával a külügyi bizottság támogatja a Szociális Charta ratifikációs folyamatát.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu