HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem az elnök úrnak, hogy magam részéről, bár nem kötelező, a 15 perces keretet be fogom tartani, elnök úr és többek örömére azon belül fogok maradni.

Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a Szociális Charta ratifikálásához elérkezett a magyar parlament, mindenképpen szükséges rögzíteni azt, hogy egy szociálisan elkötelezett és szociális értékekben gondolkodó ellenzéki pártnak mi lehet a feladata e charta ratifikálásával és általában a kormány szociálpolitikájával kapcsolatban. Szeretnénk leszögezni, hogy minden olyan lépést, amely meggyőződésünk szerint előreviszi az országot a szociális értékek, a szociális szempontok érvényesítése terén, azt támogatjuk, jöjjön bármelyik oldaláról a Háznak, és gyakorlati lépéseket ebben természetesen a kormánytól várhatunk. Ugyanakkor azonban ha valamilyen előterjesztést hiányosnak érzünk, vagy legjobb meggyőződésünk szerint bővíteni lehetséges, akkor ellenzéki feladatunknak tekintjük, hogy ezt szóvá tegyük, módosító indítványokkal más módon képviseljük azt a meggyőződésünket, hogy itt és most ennél többet is lehetne tenni a szociális értékek, a szociális méltányosság feltételeinek megteremtése tekintetében.

Jó példa erre a Szociális Chartáról szóló országgyűlési határozati javaslat, amelyben szerintünk sok jelentős előrelépés van, ugyanakkor két fontos hiányosságát látjuk, amelyet szóvá fogok tenni beszédemben és ennek orvoslására parlamenti megoldást szeretnék javasolni.

A szociális vitanapon a Szociális Charta tulajdonképpen már futólagosan szóba került, és kibontakozott egy szerencsétlen vita arról, hogy az Európai Szociális Charta és általában a nyugat-európai államok jóléti rendszerei melyik politikai tábor jóvoltából születtek meg, melyik politikai tábor mondhatja a magáénak. A Szociális Charta jellegzetesen és döntően azért születhetett meg, mert az ötvenes években, a hatvanas évek elején a nyugat-európai szocialista, szociáldemokrata pártok és a keresztényszociális, kereszténydemokrata gondolkodású pártok egyetértettek abban, hogy szükséges rögzíteni egy szociális keretet, a szociális jogoknak egy olyan gyűjteményét, amely az Emberi Jogok Nyilatkozatával párhuzamosan, amellett az európai ember, az európai polgár, az európai munkavállaló - mindhárom szót fontos hangsúlyozni - szociális jogait egyaránt rögzíti. Mi, szocialisták nem kívánjuk kisajátítani magunknak a Szociális Chartát, de azt sem tartanánk helyesnek, ha más irányzathoz tartozók kísérletet tennének erre. Azért fogadta el valamennyi nyugat-európai ország parlamentje, mert a nagy pártok között ebben a tekintetben konszenzus volt.

Abban is konszenzus volt természetesen, és örömmel fogadtuk, amikor 1991-ben dr. Surján László akkori népjóléti miniszter aláírta mind a Szociális Chartát, mind a módosító jegyzőkönyvet, természetesen éppen ezért tartanánk helyesnek - amint majd utalni fogok rá -, hogy a módosító jegyzőkönyv ratifikálására is kerüljön most sor.

Bernáth Ildikó ugyan ismertette e charta történetét, arra a részletre azonban nem tért ki - és ezt fontos tudni -, hogy 1998 elején az akkori kormányzat az Érdekegyeztető Tanács elé is odavitte a chartát, nagyon széles körű egyeztetés folyt nemcsak a szakszervezetek vezetőivel, hanem például a nyugdíjas szervezetek vezetőivel, a különböző nőszervezetek képviselőivel. Ilyen alapon egy valóban széles körű egyeztetés után alakult ki az a 12 cikkely, amelyet akkor az akkori kormányzat ratifikálni javasolt.

Ehhez képest, mint már elhangzott, az előttünk fekvő csomagból hiányzik a 12. pont, a társadalombiztosításhoz való jog, és a Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy ennek a pontnak az elhagyása a chartából nem indokolható, pontosabban azok az indokok, amelyeket a kormányzat előterjesztett számunkra, nem elég meggyőzőek. Az előző évben az akkori kormányzat nehéz pénzügyi viták után fogadtatta el az akkori pénzügyi szakemberekkel azt az elképzelést, hogy a 12. pont, a társadalombiztosításról szóló paragrafus ratifikálására szükség van. Így ment a dolog az érdekegyeztetés elé, a szociális partnerek így, ennek tudatában bólintottak rá, járultak hozzá vagy támogatták a Szociális Charta ratifikálását. Ezért számunkra a 12. pont elhagyása semmiképpen nem fogadható el és nem indokolható. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy szorít az idő - de nem a mi hibánkból szorít az idő, hiszen már októberben kétszer magam személyesen kérdésben sürgettem a Szociális Charta ratifikálását, azóta minden módon ezt megtettük -, módosító indítványt terjesztettünk be azért, hogy a 12. pontot, a társadalombiztosításról való cikkelyt az Országgyűlés szintén fogadja el.

A 13. pont kérdésében, amit ennek kiváltására javasolt a kormány, tisztelt képviselőtársaim, több szakemberrel konzultáltam, olyanokkal, akik többé-kevésbé pártsemleges szakértőknek tekinthetők. Ennek a 13. cikkelynek van olyan veszélye, amelyre a kormány vagy nem gondolt, vagy ha gondolt, akkor szerintünk nem kellően gondolt. Szeretném, ha elhinnék, hogy a legtávolabb áll tőlem mindenfajta idegenellenesség felkeltése, de a 13. cikkely bizonyos értelemben egy nemkívánatos szociális turizmust is bevezethet, hiszen a 13. cikkelynek a 4. pontja úgy fogalmaz, hogy ezeket a szociális és egészségügyi ellátást azoknak, akiknek nincs társadalombiztosításuk, a többi szerződő fél, mármint a chartában részes többi ország polgárainak is biztosítani kell.

(20.00)

Jelen esetben, amikor elsősorban a nyugat-európai országok ratifikálták a chartát, akkor annak természetesen aligha van meg a valós esélye, hogy mondjuk holland vagy dán betegek tömegei magyar kórházakban jelentkeznek, gondolván, hogy annyival jobb a magyar kórházi ellátás, mint Hollandiában. Erre nyilvánvalóan nem kerül sor. De amennyiben azonban a nagy kelet-európai országok közül, amelyek tagjai az Európa Tanácsnak - Belorussziát és Jugoszláviát leszámítva valamennyi európai ország tagja az Európa Tanácsnak -, bármelyik ratifikálja, akkor bizony előfordulhat az, hogy nagyon nagy számban jelentkeznek szociális ellátásért, egészségügyi ellátásért olyan emberek, akik csak és kifejezetten ezért érkeztek ebbe az országba. Komoly szakértők fogalmazták meg ezt az aggályt! Amennyiben ezt az aggályunkat megcáfolja a kormányzat, annak természetesen örülünk.

Erre nem terjesztettünk be módosító indítványt, hogy hagyják el, hiszen az a véleményünk, hogy amennyiben a megfontolások azt mondják, hogy állni tudjuk ezt az esetleges rohamot, akkor legyen így. Azonban mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy minden szempontból szerencsésebb lett volna az eredeti 12. pontot most ratifikálni, és a 13. pontot akkor ratifikálni, amikor megérnek rá a feltételek, amikor biztosak vagyunk abban, hogy az említett szociális turizmus veszélye - amely, remélem, nem valós veszély, és nagyon szeretném, hogyha nem lenne igazam - kezelhető lenne.

A másik kérdés, amiben szintén módosító indítványt nyújtottunk be, a módosító jegyzőkönyv. Az a módosító jegyzőkönyv, tisztelt képviselőtársaim - itt van előttem fénymásolt példányban -, amelyet szintén Surján László akkori népjóléti miniszter úr írt alá 1991. december 13-án, Strasbourgban. Semmilyen okát nem látjuk annak, hogy a kormány ezt a módosító jegyzőkönyvet nyolc évvel az akkori miniszteri aláírás után ne ratifikálja. Ráadásul míg a társadalombiztosítási cikkely elfogadása bizonyos anyagi vonzatokkal jár, ezt nem vonom kétségbe, addig ennek a jegyzőkönyvnek a ratifikálása a kormánynak semmilyen költségébe nem kerülne.

Arról van szó, hogy a módosító jegyzőkönyv növeli a charta ellenőrző mechanizmusát, ahogy azt előttem a fideszes képviselő asszony helyesen elmondta. Az a fajta ellenőrzési mechanizmus, amely a charta végrehajtását hivatott monitorizálni, ellenőrizni, esetenként számon kérni a kormányon, abban jórészt a kormányhoz közel álló személyek vannak jelenleg. Ez a módosító jegyzőkönyv lehetővé tenné, hogy a szakszervezetek, társadalmi szervezetek képviselői is helyet kapjanak ebben az ellenőrző mechanizmusban. Nem hiszem, hogy van olyan nemzeti érdek, amely Magyarország számára károssá tenné, ha a kormányon túl független szakértők is bekapcsolódnának ebbe az ellenőrzési mechanizmusba.

Az Európa Tanács soros elnöki tisztjét jelenleg Magyarország tölti be. Martonyi János külügyminiszter legfontosabb üzenete e tisztség átvételekor az volt, hogy Magyarország annak a híve, hogy a nemzetközi szerződéseket ne csak aláírják és ratifikálják, hanem ellenőrizzék is. Minden módon hangsúlyozta, hogy igen nagy jelentősége van a monitorizálásnak, az ellenőrző mechanizmus életbe léptetésének. Ezek után számomra egyszerűen érthetetlen, hogy a magyar kormány megtagadja az egyik koalíciós képviselő úr által még miniszterként aláírt módosító jegyzőkönyvet, ami semmi másról nem szól, mint az ellenőrzés és a monitorizálás kiterjesztéséről.

Ezek után az Európa Tanács élén történt külügyminiszteri megnyilatkozások nyilvánvalóan kevésbé hitelesek, hiszen ha Magyarország más országoktól várja, hogy a nemzetközi ellenőrzést elfogadják, akkor jó példát neki kellene elsősorban nyújtania. Ráadásul olyan kérdésben, amely hangsúlyozom, egyetlen forintjába sem kerülne a Magyar Köztársaságnak.

Ami nem tartozik közvetlenül a parlamenti vitához - pontosabban a parlamenti vitához tartozik, hiszen a képviselő asszony is említette, de ellenzéki képviselő parlamenti technikával nem tud ezzel semmit sem tenni -, nagyon kívánatos lenne, hogy az előbbiekben már említett kiegészítő jegyzőkönyvet, amelyet 1988-ban fogadott el az Európa Tanács, és a módosított Európai Szociális Chartát, amelyet 1996-ban fogadott el az Európa Tanács, a magyar kormány mielőbb írja alá.

Mint esetünkben látjuk, az aláírás és a ratifikálás között nyolc év telt el. Ha igazak azok a pozitív jóslatok, amelyeket az ország gazdasági fejlődéséről hallunk, akkor bizonyos, hogy egy idei aláírás esetén néhány éven belül, három-négy-öt éven belül mód lenne arra, hogy ratifikáljuk mind a kiegészítő jegyzőkönyvet, mint a módosított Európai Szociális Chartát.

Azt gondolom egyébként, hogy ezekkel az aláírásokkal bizonyítanánk azt, hogy noha szociális lehetőségeink, anyagi lehetőségeink jelenleg korlátozottak - nemcsak a jelenlegi kormány hibájából, hanem az elmúlt negyven-ötven év együttes rossz hatásaként -, az aláírás egy gesztust fejezne ki, azt, hogy a következő években szeretnénk mindinkább felzárkózni a szociális Európához.

Egyetértek azzal, hogy ne ratifikáljunk többet, mint amennyit képesek vagyunk teljesíteni. A szakmai anyagok ismeretében, az előző évi érdekegyeztetés tapasztalatait ismerve úgy gondoljuk, hogy a 12. cikkelynek a ratifikálása szerintünk vállalható, ezért, mint mondottam, módosító indítványt terjesztettünk be. Úgy gondoljuk, hogy a módosító jegyzőkönyv ratifikálása viszont mindenképpen szükséges, és semmilyen racionális érvet nem látunk, nem hallunk arra, hogy erre miért ne kerüljön sor.

Őszintén reméljük, hogy nem fog elhangozni az az érv - de ha el fog hangozni, természetesen megválaszoljuk -, hogy ezzel lassítjuk a charta ratifikálását. Azt hiszem, hogy két módosító indítványról ez nem mondható el. Ősszel már szót emeltünk azért, hogy ide kerüljön elénk az anyag, arról sem mi tehetünk, hogy kizárólag háromhetente vannak a parlamentben ülések, ezért úgy gondoljuk, hogy ezzel a két módosítással a charta ratifikációs anyaga jobb lesz, és akkor természetesen jó szívvel fogjuk megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu