MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előttem szóló képviselőtársam, Hack Péter úr nagyon szakszerűen beszélt erről a törvényről, elmondta azokat a kifogásokat, amelyek az ő szájából szakmaiságot tükröztek. Én egészen más oldalról szeretném ezt a törvényjavaslatot megközelíteni, az emberi oldaláról.

Sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán hozzászóljak-e ehhez a törvényhez, vagy hozzá merjek-e egyáltalán szólni, de aztán úgy döntöttem, hogy talán édes nagyanyámra emlékezve, szükségesnek tartom mindenféleképpen, hogy pár szót szóljak a tisztelt Ház előtt. Először én is megpróbálom szakmai oldalról megközelíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen hasznosnak tartom, hogy a közterület-felügyeletről szóló törvény tervezete a többéves eredménytelen kísérletek után végre megszületett, ugyanakkor indokoltnak tartanám, ha a törvény tükrözné a gyakorló szakma véleményét is. Ezért saját kezdeményezésre eljutottam a Magyarországi Közterület-felügyelők és -felügyeletek Országos Egyesületéhez. A legnagyobb megdöbbenéssel hallgattam, hogy személyem az első és egyetlen, aki kíváncsi volt az egyesület véleményére.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az egyesületi egyeztetés következtében, a szakma kérésére 14 törvénymódosító javaslatot adtam be ezzel a törvénnyel kapcsolatosan jobbítási szándékkal. A szakegyesület véleménye szerint is a törvény csak a módosítások után fogja elérni az előterjesztő célját, vagyis azt, hogy nagyobb rend legyen a közterületeken. Tehát a törvény szellemével maximálisan egyetértek, nagyobb rendnek kell lenni a közterületeken.

Az általános vitának nem célja, hogy minden részben érintve legyen az előterjesztett törvényjavaslat, de két fő kérdést mindenképpen ki szeretnék emelni hozzászólásomban. Az egyik az 1. § (2) bekezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy időtakarékossági okokból csak a módosítás szükségességét ismertessem.

(18.00)

Szakmai vélemény, hogy ennek a szakasznak a rendelkezése, mely az önkormányzat belső szervezeti egységeként helyezi el a közterület-felügyeletet, az előterjesztett formában könnyen kifogásolható. Véleményem szerint az önálló jogi személyiség elvesztése nem a közterület-felügyelet fejlesztését célozza, hanem a nagyobb városokban, például a fővárosban jelentős létszámú szervezeti egységeknél inkább a megszűnést idézheti elő.

Nem található Magyarországon olyan példa, hogy egy önkormányzat ilyen jellegű és méretű - például a fővárosban körülbelül 300 fős - szervezetet ügyosztályi formába tömörítsen. Nehezen lehet értelmezni az állampolgári, továbbá szakmai érdekek miatt és egyéb célszerűségi okokból az említett bekezdésnek azt a rendelkezését is, amely szerint a fővárosban megosztott, akár 23+1 közterület-felügyeletet lehetne létrehozni. Ez az ésszerű feladatmegosztás, illetve összehangolás, valamint adminisztrációs okok indokolják a szükségtelenségét.

Megállapítható továbbá, hogy ez a megoldás a hatályos jogi szabályozással is ellentétes. Az 1990. évi LXV. törvény 63/A. §-a mondja ki, hogy a Fővárosi Önkormányzat feladata és hatásköre - különösen a h) rendeletben szabályozottan - a főváros közterület-használatát és a közterület rendjét, a közterület-felügyelet szervezetét és feladatait meghatározni. Ez a rendelkezés nem teszi lehetővé a fővárosi kerületekben önálló közterület-felügyelet létrehozását. Törvény mondja ki továbbá azt is, hogy a fővárosi önkormányzat látja el azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladatokat és hatásköröket, amelyek a főváros egészét vagy egy kerület meghaladó részét érintik.

A másik, általam kiemelni szándékozott rész a 24. §. Ez a paragrafus nekem lelkiismereti problémákat is felvet. Itt kérdezem meg, a tisztelt Ház előtt: lehet-e egy kormánypárti képviselőnek lelkiismerete? Rögtön meg is adom rá a választ: úgy érzem, hogyha az a képviselő a Független Kisgazdapárt sorából, a Független Kisgazdapárt országos listájáról kerül be a nép akaratából ebbe a tisztelt Házba, akkor kell is, hogy legyen lelkiismerete.

Egy olyan apró, pici történtet szeretnék önökkel megismertetni, amely gyakorlatilag ezt az egész hozzáállást motiválta bennem. Háromszori államosítás után - a legutolsó 1957-ben volt - a családunk nagyon szorult helyzetbe került. Én kisgyerek voltam, hétéves, mivel 1950-ben születtem. Édes nagyanyám engedély nélküli virágárusként kereste a család betevő falatját. Elnézést kérek, egy picit elérzékenyülök, mert nagyanyám már nem élhette meg azt, hogy itt, a Házban legyek. Mindig arra gondolok, hogy a nagymamámmal ott voltunk, és lehet-e olyan helyzetet teremtenie egy törvénynek Magyarországon, hogy bárkinek az édes nagyanyjára nagy testű, idomított kutyát uszítsunk. Úgy érzem, hogy ez a törvényalkotó szándékával sem egyezhet. Biztos vagyok benne, hogy a módosítások után ez a törvény jó lesz, elfogadható lesz.

Nem akarok mindig a szakmai érvekbe kapaszkodni, de itt mindenféleképpen szeretném ismertetni az országos egyesület véleményét, ami a 24. §-ról szól, és a szakasz rendelkezését tartják aggályosnak. A közterület-felügyelők az elmúlt időszakban több esetben kérték jogosítványaik kibővítését, a testi kényszer alkalmazásának lehetőségét.

A törvényben található szabályozás ugyanakkor alkotmányossági kérdéseket is felvet véleményük szerint, és ez a jogszabály végrehajtását is akadályozná. Az ellenállás megtörése érdekében például a szabálysértés felszólítás ellenére történő folytatása esetén könnygázszóró palack, illetve kutya alkalmazása aránytalanul súlyos szankció lenne még szakmai oldalról is.

Szakmai oldalról indokolva téves az indoklásban szereplő megállapítás, mely szerint ezek a magyar jogrendszerben elfogadott kényszerítő eszközök közül is a legenyhébbek. A rendőrségi törvényben található felsorolás egyben rangsort is jelent. A felsorolás a következő: 1. testi kényszer; 2. bilincs; 3. vegyi eszköz, elektromos sokkoló, rendőrbot, kardlap, illetve más eszköz; 4. szolgálati kutya; 5. útzár; 6. lőfegyver. A szakmai feladatok ellátását az országos egyesület szerint jelenleg legjobban egy minimális erő, azaz a testi kényszer szolgálná. Ezek szerint a módosításban szerepel a szakma kérésére, hogy a 24. § (1) bekezdését a BM által elkészített, 1998. június 6-ai törvénytervezetnek megfelelően kerüljön a törvényben elfogadásra. Ez így szól: "A felügyelő a jogszerű intézkedésével szembeni ellenállás megtörése érdekében a cselekvést vagy a cselekvés-abbahagyást célzó a) testi kényszert, a jogos védelmi helyzetben és végszükségben b) könnygázszóró palackot, valamint vagyonvédelmi feladatok ellátásához c) szolgálati kutyát alkalmazhat.

Természetesen ezek után a módosítások után javaslom a tisztelt Háznak a törvény elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu