ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy a kormány nevében kifejezzem a köszönetemet valamennyi parlamenti pártnak azért az egységért, amelyet a balkáni válság kérdésében tanúsítanak. Szeretném megköszönni, hogy valamennyi parlamenti párt kivétel nélkül támogatja a kormány és a NATO erőfeszítéseit a koszovói válság megoldásának ügyében. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Önök is tudják, hogy nem sok ország mondhatja el ezt magáról a térségben. A koszovói katonai konfliktus továbbterjed különböző európai országok parlamentjeiben és kormányaiban, komoly belpolitikai válságokat előidézve ezzel sok helyütt. Úgy látom, hogy minket, magyarokat mintha összetartana az az érzés, hogy bár a villám igen közel csapott le, mégis egyfajta összefogással elkerülhetjük ennek kellemetlen következményeit. Tehát még egyszer, hölgyeim és uraim, a kormány nevében köszönöm az eddigi közreműködésüket.

Miért fontos, hogy ismét néhány szóban tájékoztassam önöket a jugoszláviai NATO-hadműveletekről? Azért szükséges ismét szólni a Ház falai között erről a kérdésről, mert Magyarország, de nem csak Magyarország, Csehország és Lengyelország polgárai is, bár még csak néhány hete tagjai a NATO-nak, máris úgy érezik, hogy nagyon nehéz katonai helyzetbe kerültek. Különösen hazánkban érzik sokan magukat úgy, mint a hideg vízbe dobott gyermek. Ezért úgy gondolom, a Háznak kötelessége ilyen körülmények között, hogy ennek a valóban kényes és sokoldalú nemzetközi helyzetnek néhány összefüggését ismét megvitassa.

Először is, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, fontosnak tartom, hogy mindannyian megértsük: a NATO továbbra sem vár tőlünk fegyveres részvételt, minden valószínűség szerint azért, mert a NATO sem érdekelt abban, hogy Magyarország lakosságát és a térség stabilitását valamifajta háborús konfliktusnak tegye ki. Ugyanakkor Magyarország természetesen egyetért szövetségeseinek és ezáltal Európának a céljaival. Sőt nekünk, magyaroknak talán még fontosabb a béke helyreállítása, hiszen nekünk testvéreink élnek Jugoszláviában. Éppen ezért utólag is helyesnek érzem azt, hogy a parlament úgy döntött, átengedjük a légterünket és a repülőtereinket a hadműveletek sikeres lebonyolítása érdekében.

Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy magyar orvoscsoport indul a menekültek megsegítésére. A parancstól számított hatodik napon belül bevetésre kész lesz ez az orvoscsoport, amelyet Albániában vagy Macedóniában létrehozott menekülttáborokba vezényelnek. Ha a katonai akciók véget értek, és ezzel az összes érdekelt fél egyetért, akkor az is elképzelhető, hogy egy műszaki alegységet küldünk majd Macedóniába.

Magyarországot, tisztelt hölgyeim és uraim - ez mondandóm harmadik pontja -, ma a siker esélyével semmilyen katonai támadás nem érheti. Szeretném megismételni, hogy szerencse, hogy tagjai vagyunk a NATO-nak, szerencse, hogy sikerült az ősz során elérnünk azt egy közép-európai kezdeményezéssel, hogy ne április végén Washingtonban, hanem már korábban - mint önök is tudják -, március során felvegyenek bennünket a NATO-ba, és így ezt a mostani konfliktust már NATO-szövetségesként, NATO-tagként és NATO-védelem alatt éljük át.

Amennyire a mostani körülmények között egy ország biztonságban lehet, annyira Magyarország ma biztonságban is van. Szeretném önöket is és a közvéleményt ismét emlékeztetni arra, hogy amennyiben valamelyik NATO-tagországot katonai támadás éri, azt az összes többi NATO-tagállamnak úgy kell tekintenie, mintha őt magát támadták volna meg, vagyis haladéktalanul, minden eszközzel a megtámadott NATO-tag segítségére kell sietni. Ugyanakkor sem a kormány, sem a szövetségeseink nem tartanak attól, hogy északi irányba terjedne tovább a konfliktus. De ennek a lehetőségét azért soha sem szabad kizárni. Éppen ezért a magyar hadsereget úgy szerveztük át, és úgy mozgattuk a csapatokat, mint ahogy erről személyesen is meggyőződhettem a szemlék során, hogy katonai veszély esetén azonnal válaszlépéseket tudjunk adni. Azt kell mondanom, hogy az ország déli része felkészült állapotban van, a katonáink is jó állapotban vannak, hadrafoghatóságuk kielégítő, és a ma fenyegető, elvileg elgondolható veszéllyel szemben sikerrel tudják felvenni a küzdelmet.

(13.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sokan kérdezik, hogy Magyarország miért nem nyilvánítja ki, hogy mennyi menekültet hajlandó befogadni. Ezért szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy Magyarország átmenetileg minden háborús menekültet hajlandó befogadni. Hazánk tisztességes és becsületes ország, amelyik úgy gondolja, hogy a szomszédságában bajba jutott embereket, ha a veszély elől menekülnek, ha az életükért futnak, kötelességünk befogadni. Természetesen azután mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minél kisebb teherrel és minél gyorsabban rendezni tudjuk a menekültek sorsát. Pillanatnyilag is - szeretném önöket tájékoztatni erről - napról napra növekvő számban érkeznek hozzánk menekültek.

Ami a gazdasági helyzetünket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy a koszovói válság eredményeképpen Magyarország gazdasági megítélése a nagyvilágban nem változott. Sőt, szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy az elmúlt napok során a magyar kormány sikerrel bocsátott ki egy mintegy 500 millió dolláros kötvényt, amit le is jegyeztek. Azt is szeretném elmondani önöknek, hogy soha Magyarország dollárban kötvényt ilyen olcsón, ilyen kedvező kamatfeltételek mellett még nem bocsáthatott ki. Ennyit azt ország gazdasági állapotáról. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A kormány abban bizakodik, hogy a későbbiekben - éppen azért, mert Magyarország tagja a NATO-nak - a NATO-hoz való csatlakozásunk közvetlen gazdasági előnnyel is jár majd az ország számára. Meggyőződésem, hogy ha a boszniai válság idején Magyarország már belül lett volna a NATO-n, akkor az akkor tapasztalthoz képest kevesebb gazdasági veszteséget kellett volna elszenvednünk.

Ugyanakkor, tisztelt hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy károk azért vannak, elsősorban a közlekedésben és a kereskedelemben. De ahhoz képest, amilyen nagy baj és veszélyes helyzet alakult ki a Balkán déli részén, Magyarország ez idáig gazdasági értelemben, úgy tűnik, jó állapotban élheti túl a konfliktust.

A negatív gazdasági-kereskedelmi hatásokkal legelőször persze a szomszédos országoknak és közöttük elsősorban Magyarországnak kell szembenéznie. Az újvidéki Duna-hidak katonailag szükséges és elkerülhetetlen lerombolása miatt a legfontosabb közép-európai vízi út vált járhatatlanná, a folyami kereskedelem még hosszú heteken, hónapokon át továbbra is szünetelni fog, és ezzel komoly veszteségeket okoz magyar vállalatoknak. Úgy látszik, hogy olyan esztendőt élünk, amikor számos olyan anyagi veszteség éri az országot, amelyek a megelőző esztendőkben megkíméltek bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizonyára hallottak a Záhonynál veszteglő orosz és fehérorosz humanitárius szállítmányt szállító konvoj ügyéről. Éppen a mi ülésünk kezdetének pillanatában, egy óra magasságában jött létre megállapodás Oroszország és Magyarország között, erről is szeretném önöket tájékoztatni.

Az ügy előzményei: egy konvojt tartóztattunk fel Záhonynál. Megítélésünk szerint a magyar hatóság jogosan járt el, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa embargójának hatálya alá eső eszközök, valamint mintegy 600 ezer liter gázolaj is található volt a szállítmányban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábbi döntésének a 8. pontja arra vonatkozik, hogy Jugoszlávia területére fegyvert, katonai járművet beszállítani tilos. A nyolc tartálykocsiban szereplő gázolajmennyiség sem minősülhet segélynek, öt kamion pedig páncélozott, katonai lőrésekkel ellátott jármű volt, ezeket nyilvánvalóan nem lehet egy konfliktus kellős közepén Jugoszlávia területére beléptetni.

A megállapodás lényege a következő: a páncélozott és lőrésekkel ellátott járművek természetesen nem léphetnek be Magyarország területére, az abban szereplő eszközöket, segélyeket más járművekbe helyezték át. A többi járművet Magyarország átengedi a területén, végigkíséri a határon, és engedi, hogy a déli határnál ki is lépjen, a nyolc tartálykocsi helyett pedig csak négy fogja végigkövetni a segélyszállítmányt. Ezzel a konvojjal nagy valószínűség szerint két magyar megfigyelő is utazik majd. A megállapodás lényegében létrejött, ezzel ezt a konfliktust egy megegyezéssel lezártnak tekinthetjük.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném még önöket arról is tájékoztatni, hogy az elmúlt két napban a NATO-országok erői Magyarországgal együtt 253 repülőgéppel szállítottak segélyt Albániába és Macedóniába, több ezer tonna élelmiszert, egészségügyi anyagot és pihentetéshez szükséges felszereléseket. A Magyar Köztársaság kormánya kezdeményezte egy légihíd létesítését Budapest és Tirana között, és igyekszünk napi rendszerességgel szállítani a Magyar Honvédség repülőgépeivel a kormányzati és karitatív szervezetek adományait.

Azt hiszem, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, hogy a bennünket talán legjobban foglalkoztató kérdés úgy hangzik, hogy milyen sors vár a Jugoszlávia területén élő magyar kisebbségre. Nyilvánvaló, hogy éppen e miatt az adottság miatt tekinthető rendkívül nehéznek és bonyolultnak a magyarok számára a mostani külpolitikai helyzet, hiszen a NATO akciói - mint önök is hallhatták a híradásokból - az ő lakóterületeiket is érintik.

Ugyanakkor szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a NATO éppen egy kisebbségben élő népcsoport, a jugoszláviai albánok életének megmentése érdekében avatkozott be ebbe a konfliktusba, és ez üzenet értékű mindannyiunk számára. Ez azt jelenti, hogy a világ legerősebb katonai szervezete nem közömbös a kisebbségi létben élők sorsa iránt.

A NATO döntése mögött az a szándék húzódik meg, hogy megállítsa azokat az erőket, amelyek megakadályozzák, hogy Európában közösségben éljenek egymás mellett az egyes nemzetek és népek. Ez a döntés számunkra, magyarok számára különösen fontos, hiszen nemzetünk közvetlenül is érdekelve van ennek a konfliktusnak a mihamarabbi megoldásában. Magyarország azt szeretné, hogy a vajdasági magyarok ne legyenek továbbra is kitéve a Jugoszláviában dúló háborúnak. Ezért nekünk - különösen nekünk, magyaroknak - az az érdekünk, hogy a NATO határozott közbelépésével egyszer s mindenkorra helyreálljon a béke és a nyugalom Európának ebben a szegletében.

A Vajdaságban több mint 300 ezer magyar ember él, akik ma félelmetesnek mondható lelki és fizikai állapotok között kénytelenek létezni. Ez megnöveli a magyar kormány felelősségét. De szeretném ismét föltenni a kérdést: Mikor lennének a vajdasági magyarok nagyobb biztonságban? Akkor-e, ha Magyarország kívül lenne a NATO-n, nem venne részt a mostani akcióban, és baj esetén csak és kizárólag a saját katonai erejére támaszkodhatna? Vagy úgy érezhetik-e magukat nagyobb biztonságban a vajdasági magyarok, hogy Magyarország a NATO szövetségese, egy olyan szövetségi rendszernek a része, amely most éppen azért vállalt áldozatokat, azért vállalt ilyen terheket, mert úgy gondolja, hogy etnikai alapon egyetlenegy népcsoportot sem lehet deportálni és megsemmisíteni.

Azt hiszem tehát, bátran kimondhatjuk, hogy ma a Vajdaságban élő magyarok az utóbbi esetben, Magyarország NATO-tagsága révén és a NATO együttműködése révén érezhetik magukat nagyobb biztonságban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian azt tapasztaljuk, hogy a polgárok bizonytalanok, és különösen a déli határrészeken élők félnek a szomszédunkban kialakult helyzettől. Tőlünk, önöktől, a magyar parlament minden képviselőjétől azt várják, hogy határozott, világos válaszokat adjanak, adjunk a kérdéseikre, kételyeikre. Mindazoknak, akik úgy érzik, nem látnak bele a politika, különösen a külpolitika rejtelmeibe, nem tudják, mi van egy-egy döntés mögött, nekünk, parlamenti képviselőknek kell segítenünk.

Ezért kérem önöket, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ezt képviseljék körzetükben, lakóhelyükön, álljanak a polgárok rendelkezésére, segítsenek megnyugtatni őket, eloszlatni az alaptalan félelmeket! Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu