DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által is említett kamarai törvény előkészítése során a kodifikációt megelőző elemzések azt jelezték, hogy az átalakulóban lévő gazdaság fejlődését, a piaci viszonyok és az üzleti etika stabilizálódását, a gazdaság szereplőinek információkkal való ellátását, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését a teljes reprezentációt biztosító köztestületi kamarák szolgálhatják kellő hatékonysággal.

A közfeladat-ellátás előfeltétele, hogy a kamara az érintett szervezetek összességét fogja át, tehát a területeket teljességgel reprezentálja. A teljes reprezentáció feltételezi, hogy a kamarák tevékenysége ne rendelődjön alá ágazati-, csoport- vagy egyéni érdekeknek.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a közfeladat ellátásából nem következik automatikusan az úgynevezett kényszertagság. Ez a körülmény ugyanis, hogy a köztestületet törvény alapján kötelező létrehozni, nem jár együtt - az ön által is alkalmazott kifejezést használva - az automatikus tagsággal. Mindebből következik, hogy a kényszertagság indokoltságát és alkotmányosságát az dönti el, hogy a köztestület törvényben előírt közfeladatainak ellátása szükségessé teszi-e az automatikus tagságot.

A kamarai közfeladatok teljesítése nem feltétlenül teszi szükségessé, hogy a törvény minden vállalkozót a gazdasági kamara tagjának nyilvánítson.

(10.30)

Így volt ez a háború előtti magyar jogban is - mint említettem -, ahol a kereskedelmi és iparkamarákat csak a törvényben meghatározott számú tag alkotta, viszont minden iparos és kereskedő e minőségénél fogva választójoggal rendelkezett e testületekben.

A döntési alternatíva tehát az, hogy indokolt-e fenntartani a kamarák köztestületi jellegét a finanszírozás valamilyen módon való megoldásában, vagy olyan típusú kamarák létrehozásának a támogatása célszerű, amelyek önkéntes alapon szerveződnek, és ennél fogva nem láthatnak el közfeladatokat. Számos fejlett piacgazdaságban egyébként ilyen jellegű kamarák működnek. A kamarai reformnak tehát nem a kötelező vagy önkéntes tagság közötti alternatíva az alapkérdése, hanem - mint említettem - a köztestületi vagy nem köztestületi kamarai szerveződés közötti választás.

A mikro- és kisvállalkozások érdekképviseletét jelenleg is számos szervezet látja el, de az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény további ilyenek létrehozására is ad lehetőséget. Mindezek alapján alaptalannak tartjuk azt a félelmet, hogy a mikro- és kisvállalkozók érdekképviselet nélkül maradjanak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz részéről.)

Forrás: parlament.hu