DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 1998. augusztus 25-én Orbán Viktor miniszterelnök úr a Fidesz országos választmányának ülésén bejelentette, tudomására jutott, hogy az előző kormány idején közpénzekből finanszírozott, titkosszolgálati módszereket felhasználó, törvénytelen adatgyűjtést folytattak fideszes politikusokról és családtagjaikról. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt te hivatalból is tudod, ugye?) A kormányfő bejelentése joggal váltott ki megkülönböztetett figyelmet és aggodalmat a közvéleményből; aggodalmat, mert nagyon is élő emlékeink vannak az előző rendszer titkosrendőrségéről, hogyan figyelték, követték, hallgatták le és félemlítették meg az embereket, köztük bennünket, a demokratikus ellenzék egykori tagjait, akik a kommunista titkosrendőrség kiemelt célpontjai közé tartoztunk.

(13.30)

Mi, szabaddemokraták a rendszerváltás egyik legfontosabb eredményének tartjuk azt, hogy a jogtisztelő polgároknak többé nem kell tartaniuk a magánéletük után kutakodó politikai rendőrségtől. Ezért követeltünk az első pillanattól teljes körű, nyilvános és gyors vizsgálatot, hiszen a kijelentés nem egy kocsmai nagyotmondótól, hanem a miniszterelnöktől származott. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Minden, demokráciát féltő polgár érdeke a gyors vizsgálat lett volna. A Fidesz azonban nem gyorsítani, hanem lassítani akart. Ezt tette, amikor a kormánykoalíció megakadályozta, hogy az ügyet a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálja ki. Ezt tette, amikor a miniszterelnök nem jelent meg a nemzetbiztonsági bizottság előtt, amikor nem válaszolt országgyűlési képviselő hozzá intézett levelére, és amikor hónapokig elhúzták az általuk javasolt új vizsgálóbizottság felállítását. A belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a titkosszolgálatot felügyelő miniszter és a nemzetbiztonsági főtanácsadó írásban közölte, hogy az általuk felügyelt területeken nem végeztek törvényellenes adatgyűjtést. Az emberekben egyre erőteljesebb lett az érzés, hogy a miniszterelnöknek nincsenek bizonyítékai - csak a Simicska Lajos és fideszes társai nevéhez kötődő Kaya Ibrahim- és Josip Tot-cégek kétes ügyeiről akarták a nyár végén elterelni a közvélemény figyelmét.

Számos helyzet volt, amikor a miniszterelnök közzétehette volna a bizonyítékait, hiszen a szavahihetősége forgott kockán. Márpedig őszintén hiszem, hogy a kormányfő szavahihetősége nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék és az egész ország érdeke. A konstrukció azonban egyszerű volt: a miniszterelnök nyilvánosan vádol, a kormányapparátus és a kormánypárti képviselők pedig segédkeznek abban, hogy a cáfoló bizonyítékokat 2013-ig titkosítsák. A vád, a rágalom nyilvános, hiszen a kormánypárti propaganda céljait szolgálja, csak az állítólagos bizonyítékok titkosak. Ez az eljárás is mutatja, hogy a Fideszben a szavak nem a tények közlésének, hanem a közvélemény manipulálásának eszközei.

Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége a nyílt beszéd pártján áll. Ragaszkodunk ahhoz, hogy hozzák nyilvánosságra az ügy összes dokumentumát, és a bizottság teljes nyilvánosság mellett tárja fel a történteket - mert csak az titkolózik, akinek van titkolnivalója (Rozgonyi Ernő: Magyar bankrendszer!), az SZDSZ-nek pedig nincs mit titkolnia. (Derültség és moraj a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólás a MIÉP padsoraiból: Banktitok!)

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az önök által felfújt lufi, ha nem is engedték hirtelen kipukkadni, vészesen ereszt. Előbb-utóbb azonban itt is felkiált valaki (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljunk valamit konkrétan arról is!), mint Andersen klasszikus meséjében, A császár új ruhájában egy kisfiú: "De hiszen nincs is rajta semmi!" Majd így ér véget a történetünkhöz igencsak hasonló mese: "Nincs is ruha a császáron! - rivalgott a tömeg. A császár nagyon megütközött ezen. Maga is úgy vélte, hogy igazat mondanak, de azt gondolta: most már tovább kell mennem, nem futhatok haza szégyenszemre - és még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén, a kamarás urak pedig még buzgóbban vitték mögötte palástja uszályát: a levegőt". (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A régi mese és a mostani eset között azért van mégis egy alapvető különbség, ugyanis az még Andersennek sem jutott eszébe, hogy 2013-ig titkosítsa a császár meztelenségét bizonyító dokumentumokat. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu