DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági Versenyhivatal 1997. és '98. évről szóló beszámolójához kapcsolódóan négy téma köré csoportosítom expozémat. Ezek a következők: a Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásai, a Versenyhivatal versenypártolási tevékenysége, néhány társadalmilag érzékeny terület versenyszempontú kezelése és végül a Versenyhivatal előtt álló feladatok.

A versenyfelügyeleti eljárásokról:

Az új versenytörvény 1997 januárjában lépett életbe. Azóta az új törvény szabályai szerint '98 végéig a Versenytanács 286 döntést hozott, 125 millió forint bírságot szabott ki. Kissé részletesebben, az antitröszt-ügyekkel kezdve:

Erőfölénnyel való visszaélés esetében 72 döntés született, ebből 9 marasztalás volt. A két leggyakoribb jogsértő formula részben a fogyasztókkal szembeni egyoldalú előnyök megszerzésére irányuló magatartás, részben pedig az árak tisztességtelen megállapítása. Tipikus kör ebben az ügykörben a nagy közszolgáltatók és a nagy pénzügyi szolgáltatók, emellett gyakori a mezőgazdasági feldolgozók túlzottan alacsony felvásárlásiár-ajánlata, vagy hogy a másik oldalról nézzük, a kábeltévés szolgáltatóknál a túlzottan magas árak gyanúja.

Folytatva az antitröszt-ügyeket, a versenykorlátozó megállapodásokra térve: 20 döntés született, ebből egy teljes, több részleges marasztalással, egyedi mentesítések és feltételhez kötött mentesítések is voltak. Ez esetben feltűnő, hogy két esetben is állami szervezet tevőlegesen részt vett a versenykorlátozásban, konkrétan az APEH és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Összefonódásra vonatkozó kérelem esetén 74 döntés született, egy esetben volt elutasítás. Az összefonódások iránti kérelmek száma évről évre szisztematikusan nő, ami, úgy gondolom, a privatizációs boomon túljutott magyar gazdaság egészséges működésének, természetes mozgásának a jele.

Az esetek jó részében a kialakult piaci szerkezeten nem változtatott a tranzakció, gazdasági erőfölény kialakulása vagy további erősödése nem fenyegetett, ugyanakkor hatékonyabbá válhatott a részt vevő vállalkozások munkája.

Az egyetlen tiltás a távközlés területén történt, ahol a közeljövőben bekövetkező piacnyitás fényében vetett fel aggályokat a tervezett fúzió: ez esetben a domináns szereplő nehezítette volna a helyi fogyasztók elérését.

Fogyasztóvédelmi ügyekben 120 döntés született 44 marasztalással. Itt a tipikus eseteink a megtévesztő reklám, a termék megalapozatlan feldicsérése vagy a környezetvédelemmel kapcsolatos megtévesztés, ezenkívül a csomagküldő szolgálatok és az ingatlancím-közvetítésben részt vevők követtek el jogsértést. Felhívnám a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a versenyjog nem képes és nem is akarja megvédeni azokat a fogyasztókat, akik saját figyelmetlenségükből fakadóan döntenek rosszul ilyen esetekben.

A Versenyhivatal döntései a bíróság előtt megtámadhatók. A bíróság előtti megtámadások a nagyobb bírságot kiszabó határozatok esetében jellemzőek. A bíróság a jogalap tekintetében rendre a Versenytanács határozatát erősíti meg, ugyanakkor a bírságot rendre csökkenti. Számunkra abból származik a gond, hogy az eljárás átfutási ideje meglehetősen hosszú, ha a Legfelsőbb Bíróságig is elmegy az ügy, akkor a két-három év, sőt az annál több idő sem ritka.

Rátérve a Versenyhivatal versenypártolási tevékenységére, azt mondhatom, hogy a Versenyhivatal szakemberei jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a kizárólagos jogon alapuló vagy természetes monopóliumok esetén az érintett területek állami szabályozása ténylegesen hatékonysági kényszert közvetítsen a vállalatok felé. Fontosnak tartom, hogy az újonnan megalkotott törvények, a kormány- vagy önkormányzati rendeletek a lehetséges maximális mértékben versenyhelyzetbe hozzák e területek vállalatait.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a helyi szintű monopóliumok működése számos versenyszabályozási problémát vet fel; ilyen a víz-csatorna szolgáltatási, buszközlekedési, kábeltévés szolgáltatás vagy a távhőszolgáltatás. Ezeken a területeken sokszor még a problémák észlelése is hiányzik, miközben a fogyasztók kiszolgáltatottságát senki nem vonja kétségbe. E területeken a törvényhozásnak, a szakhatóságoknak és a helyi önkormányzatoknak egyaránt lenne tennivalója.

Utoljára hagytam a természetes monopóliumok kérdését az energia-, ezen belül a villamosenergia-szektor, valamint a távközlés kérdését. A távközlés az utóbbi hat esztendőben igen nagy utat tett meg a versenyviszonyok kibontakozása felé, melynek révén valódi hatékonysági kényszerek alakulhatnak ki. Fő mondandónk jelen helyzetben az, hogy a piacnyitás jogi kimondása után nem alakul ki automatikusan tényleges, effektív verseny. A piacot uraló korábbi monopólium a nélkülözhetetlen eszközök birtoklásával és megfelelő további stratégiák alkalmazásával mesterségesen továbbra is akadályozhatja a versenytársak piacra lépését.

A villamosenergia-szektor szabályozása jóval kisebb utat tett meg, mint a távközlés szabályozása. Alapelvünk, hogy a verseny meghonosítása nemzeti érdek. Azt képviseljük, hogy a verseny bevezetése az erre alkalmas területeken pozitív hatásokkal járna, s amely szerint ennek feltétele a nagyfeszültségű alaphálózat, valamint a rendszerirányítás leválasztása az erőművekről, továbbá az import- és nagykereskedelmi monopóliumok felszámolása.

A továbbiakban szeretném kiemelni néhány társadalmilag érzékeny terület verseny szempontú kezelését; itt három területet emelek ki. Az első a nagyméretű kiskereskedelmi láncok területe. Azzal kezdem, hogy amikor a nagyméretű kiskereskedelmi láncokról beszélek és beszélünk a Versenyhivatalban, akkor soha nem a bevásárlóközpontokra gondolunk. A nagyméretű kiskereskedelmi láncok terjeszkedése az utóbbi esztendőkben folyamatos, népszerűségük, forgalmuk nő, a kiskereskedelmi szektor nagy léptékű átalakításáról van itt szó. Úgy látjuk, hogy a kiskereskedelem átalakulása egyértelműen hatékonyságnövekedéssel jár, tehát nemcsak a versenytársak, de a termelők felé is hatékonysági kényszert közvetítenek.

(19.40)

A kiskereskedelem folyamatosan koncentráltabbá válik, de a verseny működése szempontjából nincs aggályunk. Az egyre intenzívebb versenybe kényszerített versenytársak és a gyengülő alkupozíciójú beszállítók gyakran méltánytalannak tartják a megváltozott viszonyokat, és a már megtelepedett nagyméretű szereplőkkel összefogva az új belépők korlátozását, illetve a szektor szabályozását követelik. A gyengébb versenytárs versenyjogi védelme azonban nem lehet az "alkalmazkodás" módja. Felfaló árazást eddig nem tapasztalt a Versenyhivatal, és amíg nincs a kiskereskedelmi láncok között káros összejátszás, nincs a termelővel kötött versenykorlátozó megállapodás és amíg a verseny pozitív hatásait észleljük, addig a Versenyhivatal nem avatkozik be. A nagyméretű kiskereskedők magatartását szabályozással, korlátozással kevésbé lehet megfelelő mederbe terelni, mint azzal, hogy ők maguk egymással is versenyezzenek.

A másik ilyen társadalmilag érzékeny területként a mezőgazdasági és élelmiszer-gazdaságot emelem ki. Az élelmiszer-gazdaságon belül néhány területen érdemi koncentrálódás ment végbe. Ilyen a baromfiipar, ahol felvásárlási hullám indult, a termék 60 százalékát a két legnagyobb szereplő adja. A tejiparban ugyancsak koncentrációs tendenciák bontakoznak ki. A végeredmény várhatóan ugyanaz lesz, mint ami korábban lezajlott a cukoriparban, a dohányiparban, az édesiparban, az üdítőiparban vagy a szesziparban: oligopol struktúra kialakulása várható. A Versenyhivatal, illetve a Versenytanács megítélése szerint ezek a folyamatok több potenciális előnnyel, mint hátránnyal járnak a gazdaság hatékonysága és a fogyasztói jólét szempontjából.

A mezőgazdasági és az élelmiszeripar területén én az agrárrendtartás működésében látok potenciális veszélyforrást. Arról van szó, hogy az agrárrendtartási törvény szerint, ha az agrárrendtartás keretében irányár vagy mennyiségi korlátozás meghirdetése történik, a szakminiszter feladata annak biztosítása, hogy a versenykorlátozásból fakadó előnyök haladják meg a hátrányos hatásokat.

Az adott intézkedés ilyen módon mentesül a versenytörvényben foglalt tilalom alól. Viszont a szakminiszter anélkül érvényesítheti agárrendtartás-béli mentesítési hatáskörét, hogy az erre vonatkozó részletes eljárási garanciális szabályok kialakítása nem történt meg. Az eljárási garanciális szabályok hiánya nem csupán az elvi jogállamiság kérdése, hanem gazdasági és társadalmi jelentősége is nagy. A termelők és a feldolgozók áremelési törekvéseivel mindig is szemben áll a fogyasztók alacsony árhoz fűződő érdeke, és e két érdekkörön egyensúlyozni nehéz és felelősségteljes feladat.

A harmadik terület a kábeltelevíziók. A kábeltelevíziók működésének szabályozása mindmáig hiányos. A Versenyhivatalhoz számos bejelentés érkezik, számos eljárást lefolytattunk, és az erőfölénnyel való visszaélést több esetben is bizonyítottnak látta a Versenytanács. A problémák gyökere mind ott keresendő, hogy a kábeltelevíziózásról szóló törvény évek óta nem készült el, így alapvető összefüggések nincsenek megfelelően szabályozva - például az árkialakítás kérdésköre, vagy pedig az, hogy az egyes programcsomagok kialakításánál mire kell figyelemmel lenni, illetve figyelemmel kell-e lenni egyáltalán valamire.

Befejezésül a Versenyhivatal előtt álló feladatokról beszélnék, különösképpen, hogy én tavaly év szeptemberétől töltöm be itt az elnöki tisztet. Azon vagyok, hogy a hivatal aktivitása az antitröszt-ügyek irányába nőjön. Az erőfölénnyel való lehetséges visszaélések esetében adott esetben bejelentés hiányában is indítson vizsgálatot a hivatal. A versenykorlátozó megállapodásokkal szembeni fellépést az esetben is biztosítani kell a hivatalnak, ha annak mentesítését nem kérték. Ehhez azonban a hivatal mozgásterének növelése is szükséges.

A bíróságokon hosszú esztendőkön keresztül elhúzható ügyek káros hatásait úgy védhetjük ki, ha a Versenytanács minden egyes döntése alaposan, mindenre kiterjedően megindokolt, egyértelműen kiolvasható belőle a versenyjogi állásfoglalás.

Az igazi megoldást pedig a folyamatban lévő bírósági reform hozhatja meg. A rendszeressé vált, szinte automatikus bírságcsökkentés pedig azzal védhető ki, ha a visszatartó erejű bírság összegének megállapításakor világos, jól artikulált szempontrendszert használ a hivatal és a Versenytanács.

Fontosnak tartom az uniós felkészülésünk erőteljes továbbvitelét, különösen, hogy a néhány héttel ezelőtt kibocsátott uniós versenybizottsági fehér könyv az ügyek decentralizációját vetíti előre. Tehát a csatlakozásunktól nemcsak a jelenleg érvényes hatásköri megosztás szerinti uniós ügyeket kell kezelni, hanem az olyan ügyek egy részét is, amelyeket jelenleg Brüsszelben ítélnek meg, átadják a nemzeti versenyhatóságoknak.

Felkészülésünk egyik eleme az esetfeldolgozás - eddig körülbelül ötven esetet dolgoztunk fel a hivatalban, és hetente gyarapodik ezeknek a száma -, a másik eleme az, hogy a már csatlakozott országok - a legutóbbi körben csatlakozott országok - versenyhatóságainak mindennapi munkáját megismerjük, továbbá, hogy lehetőség szerint a jövőben folyamatosan egy-egy szakértőnk legyen Brüsszelben, ne csak évente jó esetben egy alkalommal három hónapra mehessen ki egy kollégánk. Ehhez persze erőforrások is kellenek, az erőforrásokat részben és alapvetően a magyar költségvetéstől várjuk, részben a Phare keretében a TAIEX-együttműködésre alapozunk; erre a közelmúltból jó példánk van, és várhatólag a közeljövőben is tudunk a segítségükkel konferenciát vagy szemináriumot szervezni. Egy új lehetőség is felmerült a Versenyhivatalnál: az angol nagykövetség, személy szerint a nagykövet úr segítsége, a brit Know-How Found anyagi támogatása szakértői utazásokra.

Még kiemelem feladatunkként, hogy a kormány, illetve a kormányzat számára segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a jogalkotás során versenybarát módon járjon el a kormányzat - eddigi tapasztalataim pozitívak ebben az irányban.

Végül, de nem utolsósorban az Országgyűlés gazdasági bizottságával szoros kapcsolatot igyekszem kialakítani. Az utóbbi hónapok során kialakulófélben van egy gyümölcsöző együttműködés, amelynek, remélem, a bizottság és a parlament mellett a Versenyhivatal versenypártoló tevékenysége is a hasznát látja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu