VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását, aki ma részt vett a vitában. Egyetértek Nagy Sándorral abban, hogy valóban hasznos volt ez a kezdeményezés, volt értelme annak, hogy ezekről a kérdésekről vitatkoztunk, bár meg kell mondanom, hogy a vita eredményét tekintve azért némileg más megállapítást vontam le.

Először is azt hiszem, hogy az ellenzék részéről - leszámítva néhány hozzászólást, Tardos képviselő úr, Veres képviselő úr és Lentner Csaba hozzászólását, amelyeket valóban jó szándékú és úgy gondolom, a tényekből kiinduló hozzászólásoknak lehet tekinteni - többé-kevésbé mindenki monomániásan azt mondta, amit az elmúlt hetekben-hónapokban egyébként is hallhattunk vagy napirend előtti hozzászólásban, vagy bizottsági ülésen, vagy pedig a sajtón keresztül. Bár a helyzet rosszabb volt ennél, meg kell jegyeznem, hiszen volt itt minden a hozzászólásukban, a nyugdíjrendszer reformjától kezdődően a Francz képviselő úr "hogyan kaszáljunk hatékonyabban?" című hozzászólásáig - azt gondolom, ezek azért méltatlanok voltak ahhoz a súlyhoz képest, amit a beterjesztők a közterhek alakulásáról és az államháztartás állapotáról akartak ma megtárgyalni. Bár nem tudom, mi volt konkrétan a cél, de vélhetően azért nem ez, hogy ezek a részletkérdések hangozzanak el.

Ebből a szempontból azt is el kell mondanom, hogy bár jelentős mennyiségű hozzászólás volt, ez a mennyiség nem vált minőséggé is. Szóval hullámzóak voltak ezek a hozzászólások, és valóban úgy lehetett érezni, hogy itt mindenki a maga mániáját, a maga szívügyét hozza ide a Ház elé, amelyeknek, mondom, sok esetben nem volt köze ahhoz a témához, amelyet önök ma megadtak a politikai vitanap témájának.

Ha mégis ki kell bogozni, hogy ezekből a hozzászólásokból milyen irányok állnak össze, akkor talán két irányt lehet megjelölni. Az egyik az a kör, amelyik úgy gondolja - mármint az ellenzéki hozzászólásokban, a kormánypártiakról ebben a tekintetben nem szólók -, hogy gond van mind a közterhekkel, mind az államháztartás helyzetével. Ebből azt a következtetést vonta le - ahogy itt el is hangzott főleg szocialista képviselőktől -, hogy az elesettek, a rászorultak, a hátrányos helyzetben lévők, a közalkalmazottak, a köztisztviselők, az önkormányzatok pozícióját erősíteni kell. Ezek nagyjából abba az irányba illeszkedtek bele, amit az egyik kétperces hozzászólásban feltételeztem: igen, növeljük az állami kiadásokat, adjunk több pénzt különböző ágazatoknak vagy társadalmi csoportoknak, és aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.

Azt gondolom, hogy ezek azért - bár kisebbségben voltak ezek a hozzászólások - jelentős súlyt képviseltek, de nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő megoldás arra a helyzetre, amelyet az expozéban is felvázoltam, de amelyet néhányan az ellenzék tagjai közül is érintettek. Ez egyértelműen jelentené a hiány növekedését, jelentené az államadósság újbóli növekedését, jelentené az inflációs trend megfordulását és így tovább és így tovább. Azt gondolom, hogy ez nem járható út.

A másik irány, amivé a hozzászólások összeálltak, az állami kiadások csökkentése, annak a költségvetési koncepciónak az átgondolása, amelyet a múlt esztendő végén az Országgyűlés többsége elfogadott. Itt azt is meg kell jegyeznem, hogy ez csak kimondva-kimondatlanul szerepelt, hiszen senki nem fogalmazta meg az ellenzéki képviselők közül azt, hogy igazából a kiadásokat hol kellene csökkenteni, melyek lehetnének azok a területek, ahol vissza kell fogni ezeket a kiadásokat, és ez milyen nagyságrendet érint. Erről egy árva szó nem hangzott el! Itt azok a szintén ködös, burkolt megfogalmazások hangzottak el, amelyekkel a sajtóban már találkoztunk: igen, az államnak itt be kell avatkoznia; az első negyedéves adatok után már szükség van arra, hogy különböző jövedelemcsoportoknál vagy kiadási csoportoknál az állam "befékezzen" és a kiadásokat visszafogja.

Azt hiszem, hogy ez önmagában azért kevés, ennél egy ilyen vitában többet lehet várni. Itt az a koncepciótlanság köszönt vissza az ellenzék részéről, amelyet a hároméves költségvetési irányelvekről szóló vitában is már hiányoltunk: ezek a hozzászólások nem állnak össze koherens gazdaságpolitikává, nem állnak össze egy programmá. Az a gond ezekkel a hozzászólásokkal, hogy önmagukban megállják a helyüket, önmagukban esetleg rá is világítanak egy-egy területnek a konfliktusaira, problémás pontjaira, de úgy gondolom, ahhoz, hogy itt gazdaságpolitikai fordulatról vagy alternatíváról lehessen szó, ez azért kevés.

Egyébként azt gondolom, hogy a kormány által adott tájékoztató vagy az expozé szövege objektíven próbálta lefesteni a helyzetet, érzékelünk mi is feszültségpontokat, ezekről szóltam is. Valóban, a múlt esztendei dinamikusabb növekedés után - ami 5,1 százalék volt - az idei esztendő első negyedéve ezt a növekedést folytatja, de szerényebb mértékben; ezt a növekedést hozza, de az államháztartás pozíciójában igenis vannak olyan pontok, amelyek a tervezett alatt maradtak - bár megjegyzem, vannak olyan pontok, ahol a tervezett szint felett jöttek be bevételek. Arról senki nem tehet, hogy a kiadási oldalon olyan váratlan és rendkívüli kiadásokkal kellett szembenéznünk az első negyedévben, mint az árvíz-, a belvízhelyzet, a jugoszláviai háború következményei és így tovább.

Azt gondolom tehát, hogy a kormányzat tisztában van a helyzettel, és kész - még egyszer hangsúlyozom, kész - arra, hogy adott esetben beavatkozzon a folyamatokba. Erre az idén egyszer már sor került, a 40 milliárd forintos kiadáscsökkentés eddig elegendő volt arra, hogy a problémás pontokat kezelje, hogy a piac szereplőinek megfelelő üzenetet küldjön. Ha szükség lesz még ilyen beavatkozásra, ezt meg fogjuk tenni. Azt hiszem, ennek ma még nem jött el az ideje; a májusi és a júniusi adatok után majd többet tudunk ebben az esetben is tenni.

Szeretnék néhány konkrét felvetésre is reagálni. Az egyik az, hogy azt gondolom, itt néhány beismerés is elhangzott. Burány képviselő úr elmondta, hogy a három adókulcsot az szja-rendszeren belül nem célszerű módosítani, a társadalom ezt elfogadta. Mintha arra emlékeznék, hogy ősszel még nem egészen erről volt szó, és éles hozzászólások hangzottak el abban a tekintetben, hogy a kormány miért csökkenti az adókulcsok számát. Ma azt hallottuk, hogy ez bevált és elfogadta a társadalom. Remélem, hogy ha a további kulcscsökkentés fog majd az Országgyűlés asztalára kerülni, akkor ebben az esetben a tapasztalatok esetleg már támogatást is jelenthetnek.

(19.30)

Kósáné Kovács Magda képviselő asszony kifogásolta azt, hogy az szja rendszerén belül megjelent, gyermek után járó adókedvezményt nem mindenki veheti igénybe, és adott esetben pont olyan jövedelmi sávban lévők nem tudják igénybe venni, akik jobban rászorulnának. Azt gondolom, hogy itt egy alapvető félreértés van. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez a támogatás korábban nem volt, ez a támogatás az adórendszer módosítása után lépett be ebbe a rendszerbe, és itt nem az volt a cél, hogy megjelöljünk bizonyos társadalmi csoportokat, amelyek ezt a kedvezményt igénybe tudják venni; itt az volt a cél, hogy akinek jövedelme van, amely család, amely szülők rendelkeznek ilyen jövedelemmel, azok ezt a támogatást az adórendszeren keresztül is megkapják. Ebből a szempontból másodlagos volt az a kérdés, hogy bizonyos jövedelmi kategóriáknál ez hogyan és milyen módon hat. Azt gondolom, az a legfontosabb, hogy ez ma benn van a rendszerben, és hogy ezzel a támogatással valamennyi gyermekes szülő, amennyiben jövedelme van, élni tud.

Ugyancsak el kell mondanom azt, hogy itt némileg félrevezető információk hangzottak el a jövedelmek alakulásáról. Úgy gondolom, igen világosan elmondtam, milyen jövedelemkiáramlás történt az első negyedévben, van olyan eset, ahol a jövedelemnövekedés több mint 20 százalékos a korábbi esztendőhöz képest - szó sincs tehát arról, hogy itt nagy társadalmi csoportok vesztesek lettek volna.

Az átlagos adóterhelés egyébként nem változott, ez egy félreértés, nem tudom, honnan vették ezt képviselőtársaim. '98-ban 20,8 százalék volt az átlagos szja-kulcs, ez '99-ben 20,9 százalék - persze mondhatják azt, hogy ez 0,1 százalékkal változott, csak szeretném elmondani, ehhez milyen összeghatár tartozik; ha ezt is figyelembe vennék, akkor már nyilván nem mondanának ilyet. Ez az adóterhelés tehát gyakorlatilag nem változott a rendszeren belül.

Azt gondolom tehát, ez a vita abból a szempontból hasznos és helyes volt, hogy visszaigazolta azt a gazdaságpolitikát, amelyet jelenleg a magyar kormány folytat, visszaigazolta azt, hogy az ország gazdasága jó úton jár. Nem vagyunk vakok, nem csukjuk be a szemünket, látjuk, hogy a nemzetközi gazdasági helyzetben milyen változások, milyen folyamatok indultak el, és adott esetben készek vagyunk arra is, hogy ezekre meghozzuk a megfelelő döntéseket, a megfelelő reakciókat.

Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu