DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Volt egyszer, nem is olyan régen, egy törvénymódosító javaslatom a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásának támogatása tárgyában, melyet ugyan az oktatási bizottság akkor nem eresztett a tisztelt Ház színe elé, de maga a kérdés nem tekinthető ezzel lezártnak.

Miért mondom, hogy nem lezárt kérdés? Egyrészt a tartalma miatt. Ugyanis az anyag számos szakmai egyeztetés után és a szakmai szervezetek támogatásával együtt érintette a pedagógusoknak a felkészülést és szakképzést elősegítő kedvezmények rendszerét, a határon túlnyúló intézmények jogrendünkbe emelését, a pedagógiai döntéshozatal szerveiben való határon túli pedagógus-részvétel törvénybe iktatását, az ottani szülői és diákszervezetek véleményének becsatlakoztatását döntési rendszerünkbe, valamint a magyar anyanyelven tanuló gyermekeknek járó tankönyvtámogatásra való jogosultság elnyerését.

Másrészt azért nem tekinthető lezártnak a kérdés, mert a március 18-án lefolytatott vitában épp ön, államtitkár úr, kifejtette, hogy híve annak, hogy legyen törvény arról, hogy a Magyar Köztársaság hogyan támogatja a határain kívül élő magyarokat. Javaslataimmal tehát egyetértett, de kifejtette, hogy a közoktatásra vonatkozó módosításokhoz számos szervezettel kell szakmai egyeztetést végezni, és ehhez még időre van szükség.

Harmadrészt nem lezárt a kérdés, mert tekintettel arra, hogy egy ilyen törvény megfogalmazása egy tárcán túlnyúló jelentőségű, a miniszterelnöki kabinetiroda is jelezte, hogy nyomon kívánja követni javaslataim sorsát.

Éppen ezért kérdezem a tisztelt államtitkár urat, milyen előrelépés történt a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásának támogatását szolgáló javaslatok ügyében. Várom a válaszát.

Forrás: parlament.hu