KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységét most, 1999 nyarán az uniós csatlakozás szakmai és politikai szövegkörnyezetében vitatjuk. Hiszen több nemzetközi egyezményt, amelyek beilleszkedtek már a jogrendünkbe, a közelmúltban hirdettünk ki törvényben, ezek közül a legfontosabb a nemzeti és etnikai kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, amelynek végrehajtásáról az első jelentés már el is készült.

Az Agenda 2000 óta egy sajátos kettősségben vergődünk, hiszen jogintézményeinket Európa elismeréssel fogadja, ugyanakkor számos esetben elmarasztalnak minket. Elmarasztalnak minket részint saját mulasztásunk okán, erre az országgyűlési biztos úr a bevezetőjében utalt is: visszatérő kifogás, hogy nem teljesítettük alkotmányos kötelezettségünket a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatban; de vannak az életünkben olyan gondok is, olyan feszültségek, amelyek - ha úgy tetszik - Európa-tipikusak, és Európa számos más országa hasonló gondokkal kínlódik, gondolok itt elsősorban a roma kisebbség problémáira.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése európai összefüggésbe ágyazza a magyar kisebbségpolitika kérdéseit, hiszen felhívja a figyelmet arra, hogy csatlakozásunk feltétele a rasszizmus, az idegengyűlölet elleni eredményes küzdelem. Ugyanakkor tudja, és minket is figyelmeztet arra, hogy kisebbségi problémáink elválaszthatatlanok a sajátos magyar jogintézményektől, a magyar társadalom általános és szociális problémáitól. Érzékeltetni tudja azt a különbséget, amely a nemzeti kisebbségek jogvédelme és a magyarországi roma kisebbség védelmének igénye között van. Hiszen a nemzeti kisebbségeket azért illeti meg figyelem, védelem, hogy meg tudják őrizni az identitásukat, hogy hozzá tudjunk járulni az asszimiláció lassításához vagy megakadályozásához, egy olyan folyamat megakadályozásához vagy lassításához, amely az idővel szinte törvényszerűen erősödik. A cigányság esetében a cél éppen ellenkezőleg, az integráció, ezért az országgyűlési biztos figyelmének a középpontjában a diszkrimináció felfedése és megakadályozása áll vagy a pozitív diszkrimináció törekvéseinek az erősítése.

(20.40)

Az országgyűlési biztos beszámolója messze túlmutat az esetelemzésen. Érdekes lenne tallózni a bemutatott esetek között, mégis úgy ítélem meg, hogy az esetelemzésen túl ez a beszámoló a törvényalkotás, sőt, a jogfejlődés szempontjából is jelentős következtetésekhez jut. Vállalva a vázlatosságból származó leegyszerűsítés veszélyét is, ezekből a kérdésekből három példát szeretnék kiemelni, magam is elsőként az önkormányzati választások tapasztalatait, az ebből adódó alkotmányos visszásságok problémáit, illetve a jogalkotás feladatait. Három kulcsszó: a regisztráció, az etnobiznisz és a kakukktojás-effektus a kisebbségi biztos beszámolójának a szóhasználatával.

A regisztráció változatlanul megoldatlan témaköre felveti azt a kérdést, hogy vajon van-e még mindig elementáris tiltakozás. Ha van tiltakozás, az indokolt-e a nemzeti kisebbségek részéről egy anonim bevallással kapcsolatban? Ez az anonim bevallás nem hozna-e több hasznot a kisebbségpolitikának, mint amennyi jogos félelem történelmi utunkból a kisebbségekben megmaradt? Mint ahogy felvetődik az a kérdés is, hogy meddig utasíthatja el magától a népszámlálás a kisebbségek valódi számbavételét, természetesen az adatvédelmi követelmények messzemenő tiszteletben tartásával.

Különösen érdekes ez a probléma akkor, ha mögé tesszük azt az ügyet, amelyre Hargitai János képviselőtársam már utalt, a származási igazolások kiadásának problémakörét, ha úgy tetszik a vice és a versa, ugyanannak az ügynek a kapcsán egy mulasztás, és a mulasztás furcsa torzulása egy esetben, amelyet az országgyűlési biztos elemez.

Az etnobiznisz elhíresült szava a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapelvétől elválaszthatatlan, mint a fénytől az árnyék. Hiszen a törvény alapelve a szabad identitásválasztás, a szabad identitásválasztásból pedig nem következik, de vele együtt járhat a szabad identitásvállalás deviáns megvalósítása, amelyből a kisebbségeket megillető törvényes előnyök visszaélésszerű felhasználása következett. Ennek a következménye, amit a beszámoló kakukktojásnak nevez. A kisebbségek maguk is felháborodva utasítják el, hogy a képviselőik közé olyanok kerüljenek, akik bizonyítottan nem tartoznak egy adott kisebbséghez, és az adott kisebbség nem tartja a saját képviseletére alkalmasnak vagy méltónak.

A törvényalkotás teendőivel kapcsolatban csak két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik - vállalva az ismétlést is -, hogy egészen biztosan az ad hoc bizottság munkájában - és majd a munkájából adódó törvényhozási lépések során is - szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy mit tud tenni a törvényhozás a választás joga, illetve a választhatóság pontosításával. Van-e erre lehetőségünk a szabad identitásvállalás törvényi alapjainak meg nem változtatásával, mert kötelezettségünk egészen biztosan van, látva a jelenlegi helyzet konfliktusosságát és a belőle származó deviáns eseteket.

A második megjegyzésem egy kicsit vitatkozik az előttem szólókkal. Való igaz, hogy a kormány felismerte a hatályos törvény néhány hibáját, és benyújtott egy törvényjavaslatot, amely rendezi a pótválasztás ügyét, az időközi választásokat és az igen magas határozatképességi küszöböt az elektori gyűléseken. Ugyanakkor itt és most is el kell mondani, hogy a kormány előterjesztése nem oldotta meg azt az alkotmányos visszásságot, amelyre az országgyűlési biztos beszámolója felhívja a figyelmet. Nem tett javaslatot a román önkormányzat problémájának megoldására, tehát a kormány-előterjesztés elfogadásával fennmaradt volna az az alkotmányos hiány, amelyet a román kisebbség elszenved azáltal, hogy nincsen, nem jött létre a magas határozatképességi küszöb miatt országos önkormányzata. Ha ez mégsem így lesz, akkor az annak köszönhető, hogy a kormány-előterjesztéshez módosító indítvány kapcsolódott.

A második téma, amelyet érinteni szeretnék, a diszkriminációt megakadályozó jogintézmények kérdése. Ebben is vállalom az ismétlést, hiszen a kérdés rendkívül fontos. A jelentés felveti azt a dilemmát, hogy kell-e általános antidiszkriminációs törvény, amelyről a Szocialista Párt frakciójának nagyon határozottan az a véleménye, hogy kell. A foglalkoztatás körében megvalósuló diszkriminatív jelenségek is arra hívják fel a figyelmünket, hogy az alkotmányos deklarációk, a munka törvénykönyvének antidiszkriminációs deklarációi nem válthatók valóra, nincsenek hozzá eszközök, és hiányoznak a szankciók.

Az országgyűlési biztos nem tesz konkrét javaslatot arra, hogy általános antidiszkriminációs törvény szülessen-e, vagy szakjogszabályok oldják meg ezt a kérdést. Nagyon nehéz a két lehetséges alternatíva közül felelősséggel választani. Lehet, hogy túlzott az optimizmusom, de egy olyan közös bizottság álma rajzolódik fel előttem, amely az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ad hoc bizottságához hasonló felelősséggel vizsgálná meg az antidiszkriminációs jogalkotás lehetséges tartalmát, formáját, terjedelmét, és ebben az álomban egymással együtt dolgozna az alkotmányügyi bizottság és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Hátha felelős emberek szót tudnak érteni egymással.

Végül harmadszor, én gondolkoztam azon, hogy felvessem-e a kérdést, hiszen úgy tűnik az országgyűlési biztosok jogköre, és a jogkör gyakorlásának módja különös élességgel vetődött fel a mostani beszámoló parlamenti vitájának előkészítésében. Gondolkoztam azon, hogy vajon nem diplomatikusabb-e elhallgatni a problémát. Az államtitkár úr viszont felvetette, és ezért magam is néhány mondat erejéig visszatérek a biztosok hatáskörének és a bíróságoknak a problémájára.

Azt gondolom, hogy egyáltalán nem szentségtörés felvetni ezt a kérdést. Mindannyian tudjuk, és az országgyűlési biztos is ezt erősíti, hogy a bírálati jog nem terjedhet ki az ítéletekre. De azt is tudjuk, hogy a diszkrimináció kísértésétől még a bíróságokat sem lehet eleve mentnek tekinteni. Ezért a számunkra nagyon rokonszenves az a gondolkodás, amely egy sajátos társadalmi kontrollban gondolkodik, olyan társadalmi kontrollban, amely természetesen egyetlen pillanatra sem kérdőjelezi meg a bíróságok függetlenségét.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A szocialista frakció a beszámolót rendkívül alaposnak, meggyőzőnek tartja, és a parlament számára elfogadásra ajánlja, mint ahogy magunk is el fogjuk fogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu