BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka június 15-én véget ért, az őszi ülésszak plenáris ülései az előzetes tájékoztató szerint szeptember 6-án kezdődnének változatlanul háromhetes ciklusban. A Magyar Igazság és Élet Pártja a plenáris üléseken mindeddig nem foglalkozott a parlamenti munkarend kérdésével, az ülésszak befejezését követően azonban szükségesnek tartjuk az összegzést - szándékaink szerint tárgyilagosan, adatokra építve.

Hogyan befolyásolta az új munkarend a törvényhozás mennyiségi és minőségi jellemzőit? A harminc ülésnapból hármat fordítottunk politikai vitanap megtartására, így a törvényhozó feladatokra huszonhét nap maradt. A régi munkarendben erre a legszerényebb számítás szerint is harmincnyolc ülésnap jutott volna, tehát tizenegy nappal, az arányt tekintve 40 százalékkal több. Hiányzik ez a tizenegy ülésnap? Igen, hiányzik.

Egyrészt a kormány előbbre tarthatna jogalkotási programjának megvalósításban, másrészt több önálló képviselői indítványt tárgyalhattunk volna. A képviselők alkotmányban biztosított, önálló törvénykezdeményezési joga formálissá válik, ha azok munkaszervezési okok miatt csak igen kis számban kerülhetnek napirendre.

Hogyan változott a törvényhozói munka minősége? Alapvető szempont, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitájában minél több képviselő vegyen részt, fejtse ki álláspontját a törvényjavaslat egészéről vagy a módosítással illetett részeiről. Heti öt napon, esetenként egymást követően, reggeltől késő estig tartó üléseken aktív részvétel még a legkötelességtudóbb képviselők számára is rendkívüli feladatot jelentett, mások pedig éppen ezen az alapon adtak maguknak felmentést a munkában való részvétel alól.

Másrészt az életnek nemcsak biológiai, napszakos ritmusa van, hanem a társadalmi életnek is megvan a maga heti beosztása, ami alól a képviselők sem tudják minden esetben kivonni magukat. Ezek következményeként igen fontos törvényjavaslatoknak még a vezérszónoki felszólalásaira is az Országgyűléshez méltatlan érdektelenség mellett került sor, s persze nélkülözve a közszolgálati televízió nyilvánosságát.

A törvényhozás minőségéhez tartozik a megfelelő színvonalú bizottsági előkészítés. Ezen a téren az új munkarend előnye, hogy a plenáris ülések alatt csak igen ritkán került sor bizottsági ülésre, és az egyes bizottságok ülései közötti ütközések a heti öt napra történő elosztással elkerülhetők voltak. Hátrány ugyanakkor, hogy a bizottságok csak háromhetente ülésezhetnek, s a lehetséges bizottsági napok száma 9-ről 5-re csökkent.

Az Országgyűlés nemcsak a törvényhozás színtere, hanem a politikai vélemények megjelenítésének legmagasabb szintű fóruma is. Az új munkarendben az Országgyűlés ennek a feladatának csak részben tudott eleget tenni. A napirend előtti felszólalások, a kérdések és azonnali kérdések száma drasztikusan - harmadára - csökkent, és kismértékben az interpellációk száma is kevesebb lett. Mindez nemcsak az ellenzék számára hátrányos. Sajnos, az országos jelentőségű ügyek nem a parlament háromhetes ciklusához igazodva keletkeznek.

A negatív tapasztalatokkal szemben mi van a mérleg másik serpenyőjében? Igen, a képviselői héten az egyéni képviselőknek lehetőségük nyílt a választóikkal való kapcsolattartásra. Fel kell tételeznem, hogy ezzel a képviselők éltek is, és idejüknek csak kis részét vette el önkormányzati képviselői, polgármesteri, alpolgármesteri, megyei közgyűlési elnöki, alelnöki, párttisztség-viselői, netán megtartott főállásukból adódó feladataik ellátása. E pozitívum mellé azonban hozzá kell tennem, hogy a képviselők többségét, kétszáztízet nem egyéni kerületben választották meg.

Hallhattuk itt a parlamentben a Fidesz-képviselőcsoport azon véleményét, hogy a polgárok kedvezően fogadták az új munkarendet. Ezt az állítást cáfolni nem tudom. Az erre vonatkozó közvélemény-kutatást nem ismerem, mert azok az emberek, akikkel a MIÉP képviselői munkájuk során találkoznak, nem a munkarendről mondanak véleményt, hanem az Országgyűlés munkájának eredményét minősítik. Mi azonban tudjuk, hogy az eredményt az Országgyűlés munkájának belső szervezése is befolyásolja, ezért ennek figyelembevételével kell meghatároznunk az őszi beosztást. Ez a feladat a házbizottságra hárul, hiszen a Házszabály 23. § a) pontja szerint a házbizottság állást foglal az Országgyűlés ülésszakonkénti és heti munkarendjéről.

A szükséges konszenzus hiányában hozta meg február 9-én az Országgyűlés a döntését, természetesen csak az ez évi tavaszi munkarendre érvényesen. Bízom benne, hogy a következő ülésszakra vonatkozóan sikerül a házbizottságban konszenzusra jutni, és nem kell megint egyszerű szótöbbségű döntéssel helyettesíteni a megegyezést. Ehhez azonban időben és a tapasztalatokat tárgyilagosan értékelve meg kellene kezdeni az egyeztetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP és az SZDSZ padsoraiban. - Egy hang az SZDSZ soraiból: Jól beszélt!)

Forrás: parlament.hu