DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. 1998. október 27-e a rendszerváltás utáni magyar parlament történetében, azt gondolom, nem egy dicsőséges nap. Ezen a napon fejeződött be ugyanis a rendszerváltás utáni konszenzusra épülő, a belső működést, a parlamenti ülésezést konszenzussal meghatározó működési modell. Ezen időpont, azaz tavaly október 27-e óta nem a megegyezés, nem a parlament közös működtetése irányítja a döntéseket, hanem a többség akarata, és ebben a kérdésben nem számít sem a Házszabály, sem az alkotmány, sem a tételes rendelkezések, sem az a szellemiség, amely az alkotmányból vagy a Házszabályból következik.

Salamon képviselő úr, az ügyrendi bizottság elnöke azt a ritka csúcsot dönti meg immáron, ami az előző időszakban kilenc év alatt nem sikerült egyetlen ügyrendi bizottsági elnöknek sem, hogy az ügyrendi bizottság ma már nem tud úgy határozatot hozni, olyan állásfoglalást kialakítani, hogy a kisebbség ne kérné, hogy a parlament azt a plenáris ülésen változtassa meg. Ilyen az előző ciklusban, pedig akkor is volt kormánypárt és ellenzék, akkor is volt érdekellentét, mégsem történt meg - összesen talán két alkalommal fordult elő a kilenc év alatt.

(19.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy konkrétan rátérjek erre a kérdéskörre magára: nem egészen értek egyet Tóth András képviselő úrral, mert szerintem a Házszabály rendelkezése egyértelmű. A Házszabály 39. § (4) bekezdése ugyanis első mondatában kimondja, hogy a rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés napirendjének megállapításáról az Országgyűlés dönt. E rendelkezés alkalmazását azonban kiveszi ugyanezen szakasz (5) bekezdése. Ebből kifolyólag a rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés napirendjének megállapításáról az Országgyűlés dönt, de nem érti ide az interpellációkat és a kérdéseket, mivel ez utóbbiak a Házszabály speciális rendelkezéséből fakadóan a rendkívüli ülésszakon vagy rendkívüli ülésen tárgyalandóak.

E hatályos rendelkezésekből következik az, hogy a rendkívüli ülésszakon vagy rendkívüli ülésen akkor is elhangozhatnak az interpellációk és kérdések, ha az Országgyűlés nem támogatja a napirend elfogadását. Egyetlenegy feltétele van most annak, hogy az interpellációk elmondására sor kerüljön, hogy ülés legyen, márpedig az nem vitatott, hogy ülés volt.

Ha a Házszabály rendelkezései nem lennének elég egyértelműek a tisztelt képviselőtársaimnak, és nem lenne elég egyértelmű az ügyrendi bizottság kormánypárti képviselőinek, akkor elég lenne, ha a saját állásfoglalásukat figyelembe vennék, amikor is kimondották, hogy nem következik az interpellációk megtartása a Házszabályból minden héten, de következik minden olyan héten, amikor az Országgyűlés ülést tart. Nemcsak a Házszabály mondja ki, hanem egy ügyrendi bizottsági állásfoglalás is kimondja, hogy amikor az Országgyűlés ülést tart, akkor interpellációra, kérdések feltevésére házszabályszerűen sort kell keríteni.

Nem hiszem, hogy helyes az a gyakorlat, és nemcsak én nem hiszem, hanem az Alkotmánybíróság ítéletében ki is mondta, hogy helytelen és alkotmánysértő az a gyakorlat, amikor a kétharmados törvények szabályait olyan bizottsági döntésekkel próbálják meg elkerülni, kikerülni, amely bizottsági döntéseket feles többséggel erősítenek meg. Amennyiben ezt a gyakorlatot folytatják, akkor gyakorlatilag el lehet érni azt is, hogy legközelebb rendes ülésen önök nem fogják megszavazni, tesznek egy módosító javaslatot, hogy a napirendbe ne kerüljön bele az interpelláció és a kérdés, és akkor azt is meg tudják akadályozni, hogy rendes ülésszakon ezeknek a kérdéseknek a feltevésére, az interpellációk elmondására többségi döntéssel ne kerüljön sor.

Remélem, hogy nem ez a cél, de ha nem ez a cél, akkor kérem, hogy fontolják meg azt az ügyrendi bizottsági állásfoglalást, amelyet az ügyrendi bizottság meghozott, utasítsák el, és fogadják el a szocialisták kezdeményezését. Ez valamennyiünk érdeke, és annak is érdeke, hogy visszaálljon egy konszenzusos parlamenti működési rend.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu