DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Kuncze Gábor: Csak keményen, keményen!) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallom, hogy még meg sem szólaltam, azonban a prominens bekiabálók máris igen jól érzik magukat. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Az ellenzék egyik, prominensnek ugyan nem nevezhető - azonban botrányszakértőnek annál inkább - kép-viselője az eltelt időszakban olyasféle kijelentést bátorkodott tenni, hogy a parlament eltelt egyéves időszaka botrányok sorozata volt. Ő csak tudja, hiszen ezeket a botrányokat megtervezik, ezeket a botrányokat megszerkesztik, patikamérlegen csepegtetik, és igyekeznek a közvéleménnyel elfogadtatni, a számukra még mindig nagyon készséges médián keresztül.

Azonban a vevőkör egyre kisebb; mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az emberek túlnyomó többsége pontosan tisztában van azzal, hogy nem botránysorozatról, hanem folyamatos sárdobálásról van szó.

Szeretném kijelenteni, hogy a Független Kisgazdapárt mindeddig nem vett részt, és a jövőben sem kíván részt venni ebben a sárdobálásban. Ezt tekintsék a saját belügyüknek azok, akik megszerkesztik, megtervezik, és a sárdobálást lefolytatják. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólására:) Igen, a kenyér jó ötlet, erről majd szólni fogok.

Mi tehát a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy azt kell tennünk, amiért minket a magyar vidék ide küldött. Nekünk azzal kell foglalkozni, amiért mi nemcsak ide jöttünk a parlamentbe, hanem amiért kormányzati szerepet is vállaltunk: a vidékkel, a magyar mezőgazdasággal.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy az eltelt egy esztendő egyáltalán nem volt unalmas a földművelésügyi kormányzat szempontjából. Volt itt esemény annyi, amiről lehetett szólni, és szóltunk is. És ha észlelte is a napirend előtti felszólalásainknál a nagyközönség, hogy nagyon gyakran, újra és újra visszatérünk egy-egy témához, az tudatos volt, szándékos volt, mert úgy gondoljuk, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete olyan, amiről újra és újra szólni kell itt, a tisztelt Házban.

Valóban a válságok sorozata volt az, ami megjelent a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt, és amit kezelni kellett. A válságoknak ez a sorozata a mi nézetünk szerint jószerével a gazdaságban már programozott volt. Hiszen egy olyan, szerkezetileg rossz, támogatási rendszerében teljes mértékben elavult mezőgazdaságot örökölt meg ez a minisztérium, amelynek a külpiacai beszűkültek, a belpiac az ismert változtatások miatt - nem utolsósorban a korábbi Bokros-csomag eredményeként - beszűkült, és a magyar mezőgazdaság túltermelési válsággal kell megküzdjön. Ezt a válsághelyzetet kezelni kellett.

A mi nézetünk szerint az általunk támogatott FVM a válsághelyzeteket az eltelt időszakban jól és helyesen kezelte. A válsághelyzetek kezelése mellett energiánknak kellett és kell legyen a jövőben is a jövő tervezésével és a jövő megalapozásával kapcsolatosan.

A számos ágazatban mutatkozó túltermelési válság nem küzdhető le egyszerűen csak azzal, hogy a támogatási rendszeren változtatunk, és a támogatási rendszert ilyen vagy olyan módon valakiknek a számára kedvezően módosítjuk. Szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani! Ennek során az FVM - még ha volt is bizonyos ellenállás - bevezette a regisztráció intézményét, és ezzel megalapozta a jövőbeni szerkezetváltozásnak az alapjait.

Hozzá kell tennem, hogy nem tudunk eltekinteni azoktól a változtatásoktól, amelyek a valódi és az önkéntes alapon működő szövetkezetek létrehozására irányulnak. Ha a termelés még szervezett is lesz, az értékesítés területén mutatkozó zavarok csak úgy háríthatók el, ha ezek a szövetkezetek létrejönnek és erőteljesen működnek.

Mi azt gondoljuk, tisztelt Ház, hogy sárdobálás helyett inkább az erők összefogására van szükség. Arra van szükség mindenképpen, hogy a mezőgazdaság jelenlegi rendkívüli nehéz helyzetéből közösen keressük a kilábalás útját. Hogy az FVM ezért tett, azért tessenek egy pillanatra arra is gondolni, hogy amikor az a bizonyos sertésválság megkezdődött, nem azt mondtuk, hogy erővel kell megoldani, hanem hatpárti egyeztetést kíséreltünk meg, amely ugyan most első ízben nem vezetett még sikerre, de reményeink szerint erre is lesz fogadókészség.

Valamit végül is mondanom kell a kenyérdobálóknak is - vagy a sárral dobálóknak. Mi úgy gondoltuk, hogy nem veszünk részt a sárdobálásban, és nem fogunk részt venni a jövőben sem. De azt meg kell mondani, ha a sárdobálásba be akarják vonni a Független Kisgazdapártot, mi nem száraz kenyérrel fogunk visszadobni, hanem mennykővel! (Dr. Kis Zoltán: Mennykővel? - Kuncze Gábor: Azt a keresztény mindenségit!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu