DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A budapesti, ez év június 26. és július 1. között rendezett UNESCO-világkongresszus, valamint az ICSU, a tudomány első nagy sikerű világkonferenciáját szervező tudományos szervezet, ezen túlmenően az Európa Tanács múlt heti strasbourgi UNESCO-vitája, amelynek szerencsém volt témafelelőse lenni, nagyon fontos üzeneteket fogalmazott meg.

Ezek közül néhány fontosabb:

A tudománynak az elkövetkező évtizedekben még inkább az oktatás, az ismeretek terjesztése, a kultúra, az egészségügy szolgálatába kell állnia. A kormányok feladata, összefogva a magángazdasággal, biztosítani a kutatás-fejlesztési tevékenység eredményességéhez szükséges anyagi, pénzügyi előfeltételeket. A tudománynak kiemelt feladata az emberiség előrehaladásának szolgálata mellett, hogy tegyen meg mindent a természeti értékek megőrzésére, a környezeti károk mérséklésére, komplex elhárítására. A tudománynak továbbra is meg kell őriznie kiemelkedő szerepét a fenntartható fejlődés és a zökkenőmentes átmenet lehetővé tételében olyan világban, ahol mintegy 9 milliárd ember él néhány évtized múlva, főként nagyvárosokban.

A legnagyobb kihívást a robbanásszerűen növekvő fogyasztói igények kielégítése jelenti, különös tekintettel a meg nem újuló nyersanyagforrásokra. Nem hagyható figyelmen kívül a tudomány szerepe a foglalkoztatás, a szociális igazságosság és a kutatás-fejlesztésben részt vevő nők helyzetének javításában. Egyre nagyobb jelentősége van a tudományetikai kérdéseknek. Tudósoknak, kutatóknak, fejlesztőknek választ kell adniuk a társadalmat olyan bizonytalanságban tartó problémákra, mint például az állati szervek emberbe ültetése, az axenotranszplantáció, a klónozás vagy a génkezelt élelmiszerek elterjesztése. A tudománynak ezzel kapcsolatban az is feladata, hogy a rendelkezésére álló minden eszközzel igyekezzék önmagáról és tevékenységéről valós képet adni.

Mindkét említett rendezvénynek az üzenetei fontos következtetésekre utalnak Magyarország számára. Egyrészt világosan látni, hogy a magyar kutatás-fejlesztés versenyképessége a nemzetközi mezőnyben jelenleg csökkenőben van. A kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya a nemzeti termékhez, a GDP-hez viszonyítva az elmúlt évben, egybevetve az Európai Unió 1,8 százalékos GDP-arányos átlagával, Magyarországon mindössze 0,7 százalék volt. Magyarországon az egy főre jutó GDP az EU-s átlag egyharmadát, a K+F ráfordítások mindössze egytizedét teszi ki. Így bár felkészült kutatói állományunk van, a feltételek - műszerezettség, infrastruktúra - messze elmaradnak a kívánt szinttől. Rendkívül fontos a magánvállalkozások állami ösztönzése, ez jelenleg Magyarországon igen kétséges, amit jól jellemez, hogy a GDP-hez viszonyított, már hivatkozott 0,7 százalékos K+F ráfordításban az állami rész alig 0,45 százalék.

(1.10)

Ez az alacsony érték nem ösztönző a magánszektor fejlesztési szándékainak szempontjából.

Az EU részéről a tudomány támogatása úgynevezett keretprogramokban jelenik meg, ezért nem meglepő, hogy itt is élénk verseny van. Magyarország tagja végre, ami nagy jelentőségű, az 5-ös tudományos keretprogramnak, és bizony az EU-tagállamok élénk figyelemmel kísérik, hogy itt mit érünk el.

Nem utolsósorban ezen mérik le Magyarország általános gazdasági-műszaki felkészültségét. A korlátozott lehetőségek között is születnek a magyar tudomány területén figyelemre méltó eredmények, kellő eszközök hiányában azonban ezekből viszonylag kevés hasznosul a gyakorlatban, alig lesz belőle új, piacon értékesíthető termék.

Fentiekből kitetszik, hogy mind a budapesti világkonferencia, mind az Európa Tanács UNESCO-jelentése és vitája fontos üzeneteket hordoz a kormány és a parlament számára egyaránt, különösen napjainkban, amikor a 2000. évi költségvetési vitára készülünk. Mindenekelőtt a tekintetben, ahogy Isépy Tamás frakcióvezető úr a Fideszből fogalmazott az MTA beszámolójának bizottsági vitája alkalmából éppen a mai Parlamenti naplóban nyilatkozva: "a kutatás-fejlesztés támogatásának jelenlegi megszégyenítően alacsony, körülbelül 0,7 százalékos GDP-arányos szintjét legalább az elvárható másfél százalékra kell mielőbb emelni". Ezzel a magam részéről természetesen egyetértek. Magam is elmondtam ezt már többször, azonban a retorikán messze túlmenően jelentős, a kutatás-fejlesztést stratégiai ágazatnak tekintő és ennek megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezt kezelő kormányzati intézkedésekre van szükség. Ezt várjuk el a mostani költségvetéstől is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu