SELMECZI GABRIELLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó beterjesztetett tb-költségvetése volt az 1998-as. Az 1998. évi tb-költségvetés tény, ezen változtatni már nagyon nem lehet, azt javaslom, hogy a mai vitában ezért a tanulságokat vonjuk le a zárszámadás kapcsán, mert érdemes. Az egészségügyben a költségek sokkal gyorsabban, sokkal dinamikusabban nőnek, mint a gazdaság. Ez jelenti magát ezt az óriási kihívást, ami előtt mi is állunk, tulajdonképpen óriási kihívás előtt áll az egész társadalom, mert a megtermelt hazai össztermékből egyre nagyobb hányadot kellene az egészségügyre fordítani. Valamelyik kollégánk azt mondta, hogy az orvostudomány ma már a lehetetlenre is képes lenne, de a lehetségesre sincs elég pénze.

Különösen igaz ez a mondás, illetve ez a tendencia a gyógyszerkiadásokra. Az új készítmények sokkal drágábbak, mert a kutatásfejlesztés óriási összegekbe kerül.

(21.30)

Főként a nagy gyógyszergyártó cégek bevételük 30-40 százalékát is kutatásokra fordítják. Ez természetesen meg kell hogy jelenjen a gyógyszerek és gyógyszerkészítmények árában. Ha ezt nem vállalja a társadalom, akkor nem lesz kutatás, nem támogatjuk ezt. Tulajdonképpen ez az a kihívás, amelyre választ kell találnunk.

Ennek az eszmefuttatásnak a kapcsán feltehetjük azt a kérdést, hogy miben van a politikus felelőssége. Szerintem itt kettős a politikus felelőssége. Egyfelől el kell dönteni, hogy az egyik oldalon befolyó pénzekből, amit járulékpolitikával alakítunk ki, mennyit fordítunk ebben az adott esetben gyógyszerre. A másik ilyen kérdés, amelyet a politikusoknak kell eldönteniük, és amiben a politikusok felelőssége van az, hogy milyen készítményeket, milyen módon, milyen mértékben támogat.

Nézzük az első kérdést, hogy mennyi pénz is fordítottunk 1998-ban a gyógyszerek támogatására! Az 1998-as előirányzat 102,6 milliárd forint volt, ami csaknem azonos volt az 1997-es tényadattal, tehát nem emeltek még nominális értékben sem ezen a kasszán. Noha az infláció nemcsak megvolt 1998-ban is, hanem elmondhatjuk hogy az egészségügyben jóval magasabb az infláció, sok esetben duplája a normális inflációnak. Az 1998. évi, tehát az adott évi tényadat 125 milliárd forint volt, amely 21,8 százalékkal magasabb volt a tervezettnél, tehát a tervezett szám jóval alatta maradt a tényleges számnak.

A gyógyszerkérdéssel kapcsolatos másik probléma, amelyet felvetettünk, az, hogy milyen készítményeket, milyen módon, milyen mértékben támogatunk. Mindig a szaktárca feladata, felelőssége e támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése. Sajnos, e területen 1998-ban, sőt az azt megelőző években is, azaz az előző kormány idején igazi előrelépés nem történt. Pedig az állampolgár, illetve a beteg számára azon túl, hogy mennyit fizet, amikor bemegy a patikába az adott készítményért az is nagyon fontos kérdés, hogy mit kap a pénzéért. Az a készítmény, az a gyógyszer, amit felírtak neki és kiváltja a patikában, milyen gyorsan hat, milyen mellékhatásai vannak. Nagy kérdés az is, hogy megfelel-e ez a készítmény a bizonyítékokon alapuló gyógyítás követelményeinek, amit Nyugat-Európában, illetve már az Egyesült Államokban régóta alkalmaznak. Amint mondtam, ezen a ponton igazából nem történt előrelépés, és ezt az 1998. évi tb-költségvetés zárszámadásakor megállapíthatjuk.

Az egész gyógyszerkérdés másik érzékeny része a közgyógyellátási rendszer. Anyagi, azaz szociális helyzete miatt egy meghatározott kör térítésmentesen kapja meg a szükséges gyógyszereit, nagy vonalakban ezt nevezzük közgyógyellátotti rendszernek. Ha ezt a szabályt minden egyes készítményre, gyógyszerre kiterjesztenénk, akkor óriási összegeket emésztene fel e rendszer támogatása, ezért a gyógyszerek egy szűk körére terjed ki ez az ellátási forma. Ez a kör - már régóta kritizáljuk - elavult, és tulajdonképpen azt is kimondhatjuk, hogy a betegségek egy részére nem tartalmaz igazán hatékony gyógyszert. Ennek a humánusabb, igazságosabb formáját nem találta meg 1998-ig az MSZP-SZDSZ-kormány, talán nem is kereste. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.)

Nézzük a következő részét az 1998. évi költségvetés zárszámadásának! Nézzük meg a gyógyító-megelőző kasszát, amelyből az egészségügy működési költségeit finanszírozzuk, illetve amely kassza fedezetet nyújt az egészségügyi dolgozók béreire! Ha a számokat megnézzük, 1998-ra 16 százalékos illetményemelést ír elő a költségvetési törvény. Emlékeztetőül mondom, hogy ebben az évben 19 százalék volt az infláció. Tehát reálértékben akkor is csökkentek volna a bérek, ha ez a tervezett 16 százalékos emelés megvalósult volna. Azonban - és itt idézném az Állami Számvevőszék anyagát - "a finanszírozásban bevezetett egységes alapdíj oly mértékben rendezte át az intézményi bevételeket, hogy a bérfejlesztés forrását nem mindenhol tudták kigazdálkodni."

Ezenkívül nem szerepelt a költségvetésben a 13. havi közalkalmazotti bérek fedezete sem, ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak 4,2 milliárd forintot kellett az intézmények részére kiutalni. A gyógyító-megelőző kassza finanszírozásában ezen túl a legnagyobb gondot az jelentette az intézményeknek, hogy egy év alatt két alkalommal változtatták meg a finanszírozási összegeket az egyes kasszák közötti átcsoportosítással. Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt a kórházaknak tervezni, akár csak egy évre előre is.

Ebben az évben, tehát 1998-ban terhelte az egészségügy költségvetését egy elhíresült ágyszámcsökkentés áthúzódó hatása is. Az elbocsátások miatti végkielégítések és az elmaradt ügyeleti díjak kifizetésének terhe, amiről most beszélek, és ami az 1998. évi költségvetést pluszban terhelte. Ha megnézzük a számokat, akkor végkielégítés címén a tervezett 100 millió forint helyett 391 millió forintot kellett kifizetni, ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb mértékű elbocsátások voltak 1998-ban az egészségügyben, mint azt az MSZP-SZDSZ-kormány el kívánta hitetni.

Pár szót szólnék a nyugdíjbiztosítás költségvetéséről. Itt az előző évek gyakorlata folytatódott. A számmisztikának megfelelően a bevételek felül lettek tervezve, a kiadások alul lettek tervezve. Ezért nem csoda, hogy a hiány itt elérte a 20 milliárd forintot. A központi költségvetés egyébként ezt a 20 milliárd forintot pótolni fogja az idei költségvetésben. Tehát az MSZP-SZDSZ-kormány tervezési hibáját idén a Fidesz-Kisgazda-MDF-kormány fogja rendezni, azaz pótolja ezt a 20 milliárd forintot a nyugdíjkasszánál. Ezt a pótlást egyébként, amelyet a polgári kormány fog végrehajtani az idén, az Egészségügyi Alapnál is meg fogja tenni, 70,7 milliárd forint fog átadásra kerülni.

Az egészségbiztosító munkatársai végzik a családtámogatási rendszer egyes elemeinek - családi pótlék, gyes és így tovább - folyósítását. Ennek kapcsán megállapíthatjuk, hogy 1998-ra és az előző évekre jellemző volt, hogy egyfelől támogatási formákat szüntetett meg az MSZP-SZDSZ-kormány - lásd a gyed intézményét, rendszerét -, másfelől pedig megállapíthatjuk azt is, hogy fokozatosan elértéktelenítették e támogatásokat.

Összefoglalóan a tb-költségvetésének zárszámadásáról azt tudom mondani, hogy ezen zárszámadás tanulsága szerint tükör volt az MSZP-SZDSZ-kormány egészségügyi, illetve családpolitikájáról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu