DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a kormány a legnagyobb örömmel fogadta és fogadja ezt a javaslatot, hogy plenáris ülésen egy valóban érdemi párbeszéd és eszmecsere keretében vitassuk meg az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk legfontosabb kérdéseit.

Mi úgy látjuk, hogy a kormány és a parlament közötti kapcsolatok eddig is jók voltak, a kormány folyamatosan tájékoztatta az Országgyűlést a felkészülésünkről és a tárgyalási folyamat egyes mozzanatairól, ideértve az átvilágítást, ideértve az egyes magyar tárgyalási álláspontok kidolgozását és legfőbb elemeit is. De ez az első alkalom, hogy plenáris ülésen kerül sor egy ilyen eszmecserére, és a tárgyalásoknak ebben a különlegesen fontos szakaszában, amelyet most élünk meg - és feltehetően a közeljövőben ennek a jelentősége még fokozódik -, úgy érezzük, ennek az eszmecserének különleges jelentősége van.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram középpontjában egy sikeres, önmagában bízó, erkölcsileg megújult, gyarapodó és minden szempontból versenyképes Magyarország áll. Mi ennek a Magyarországnak a helyét a politikailag és gazdaságilag egyre egységesebb Európában, az Európai Unióban képzeljük el. Ebből az következik, hogy az országnak alapvető érdeke és célkitűzése az, hogy a lehető legrövidebb időn belül és a lehető legkedvezőbb feltételek mellett Magyarország az Európai Unió tagállamává váljon.

Érdeke ez tehát az országnak, de érdeke egyidejűleg az összmagyarságnak; ahogy mondjuk: nemzeti érdek is egyben. Azt hiszem, elegendő utalni a magyar-magyar csúcstalálkozóra, a Magyar Állandó Értekezleten elfogadott nyilatkozatra, amely egyértelműen leszögezte azt, hogy az összmagyarság érdeke az, hogy mind az anyaország, mind pedig ennek az összmagyarságnak egyre nagyobb része bekerüljön az Európai Unióba.

Érdeke az országnak tehát, érdeke a nemzetnek, de érdeke a régiónak is, érdeke Közép-Európának, és amint látjuk, egyre inkább érdeke Délkelet-Európának, érdeke egész Európának, és érdeke az egész világnak. Mert jól tudjuk azt, hogy éppen a globalizáció kihívásaival szemben ma a regionális integrációk jelentik az egyik legfőbb oltalmat, teremtik meg azt az intézmény- és eszközrendszert, amely biztosítja a kicsik számára is azt a lehetőséget, hogy a globalizációból ne csak a hátrányokat, hanem az előnyöket is élvezzék.

Egyrészt tehát Magyarország a csatlakozási folyamatban a saját érdekeit követi. Ugyanakkor azonban részt vesz egy szélesebb folyamatban, az egységes Európa megteremtésében, ahogy ma mondjuk: Európa újraegyesítésében. Ez történelmi fordulópontot jelent majd, nemcsak Magyarország szempontjából, nemcsak Közép-Európa szempontjából, hanem az egész kontinens szempontjából. Ez a kibővítés ugyanis, tisztelt Országgyűlés, nem hasonlítható sok szempontból a korábbi kibővítésekhez. Gondoljunk bele, hogy néhány évtized múlva az Európai Unió tagállamainak a száma feltehetően meg fog kétszereződni. Ez valóban Európa újraegyesítése, ami átfogó stratégiát kíván.

Ezt az átfogó stratégiát az Európai Unió hosszú ideig nem alakította ki, ugyanakkor az egymást követő események sorozata, a társulási egyezmények megkötése, majd Koppenhága, Essen, Cannes, Madrid, Luxemburg kialakították ezt a stratégiát, amelynek a lényege az, hogy az Európai Unió befogadja a jelentkezőket. Befogadja mindenekelőtt azt a 12 tagjelölt országot, amely a jelentkezését már beadta, és ezeknek a befogadását azonos, egységes kritériumok, feltételek teljesítéséhez köti, de ezeket az egységes és azonos kritériumokat, feltételeket egyénileg vizsgálja, tehát egyénileg bírálja azt el minden egyes jelölt ország esetében, hogy az az ország megfelel vagy nem felel meg ezeknek a kritériumoknak.

Nekünk alapvető érdekünk az, hogy ez a minden ország számára nyitott, befogadó jelleg fennmaradjon. Mi alapvetően érdekeltek vagyunk abban, hogy ne csak mi kerüljünk be az Európai Unióba, hanem a régió többi országa is, és Közép-Európa éppen úgy a jólét és a stabilitás övezetévé váljon, mint ahogy ez Nyugat-Európában már megtörtént. Éppen ezt szolgálják a regionális együttműködéseink is; ezeknek az együttműködési formáknak, Visegrádnak és a többieknek, éppen az az egyik fontos feladatuk, funkciójuk, hogy erősítsék mindezen országok helyzetét és esélyeit az Európai Unióba történő bekerülés céljából.

Ugyanakkor mi abban is érdekeltek vagyunk, hogy ez a teljesítményelv és ez az egyéni elbírálás elve, amiről szóltam, változatlanul megmaradjon, hiszen minden jelöltnek, nemcsak az Európai Uniónak, ez az érdeke, és ez az egyetlen megoldás, ami biztosítja ennek a bővítési-csatlakozási folyamatnak a hitelét és a sikerét.

(9.10)

Tisztelt Országgyűlés! Néhány szót szólnék röviden a külső tényezőkről, amely külső tényezők mifelénk elsősorban mint az Európai Unió belső reformjai jelennek meg.

Megállapíthatjuk, hogy eddig teljesültek azok a feltételek, amelyeket az Európai Unió a kibővítéssel szemben maga felé felállított. Csak röviden utalnék az euró, a közös pénznem bevezetésére, az amszterdami szerződés ez év május 1-jén történő hatálybalépésére, az Agenda 2000-nek nevezett programban meghatározott feladatok teljesítésére, nevezetesen a 2000-től 2006-ig terjedő költségvetési irányelvek elfogadására, egyes politikák - ezen belül elsősorban a mezőgazdasági politika - reformjára. De szólhatnánk röviden a Bizottsággal kapcsolatos válság megoldásáról is, és arról is, hogy meghatározták az intézményi reformok témakörét és időkereteit. Ez az utolsó kérdés az, ahol az Európai Uniónak még tennivalója van, ahol még bizonyos feltételeknek nekik meg kell felelniük, nevezetesen 2000 végéig el kell fogadniuk azokat a belső intézményi reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kibővítési-csatlakozási folyamatot ténylegesen megkezdhessék.

Előrelépett az Európai Unió a közös kül- és biztonságpolitika megteremtésének erősítése területén is. Ez elsősorban a már említett amszterdami szerződés hatálybalépésével függ össze. Új intézményeket hoztak létre; gondoljunk Solana főtitkárnak a sajtóban sokat emlegetett új szerepkörére, aki főtitkár marad, de ezúttal egy másik intézménynél; új eszközöket teremtettek meg, új stratégiákat dolgoznak ki. S azt is jól tudjuk, hogy megindultak az önálló védelmi arculat megteremtésére irányuló munkálatok, amellyel az Európai Unió, ha úgy tetszik, fokozatosan egy negyedik pillért is nyerni fog, és ezzel továbblép előre a politikai integráció útján.

Minket azonban sokkal inkább foglalkoztatnak a saját feladataink, a csatlakozás belső tényezői, belső feltételei. Ennek pedig legfontosabb eleme a felkészülés. A felkészülés két meghatározó tényezője a következő. Az egyik az, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti konszenzus áll fenn. Továbbra is úgy látjuk, hogy a parlamentben képviselt pártok túlnyomó többsége a célokban egyetért. Egyetért abban is - és ez a felkészülés másik nagyon fontos tényezője -, hogy a csatlakozásra a lehető legkedvezőbb feltételekkel és a lehető legrövidebb időtávon belül kerüljön sor.

Célként és munkahipotézisként meghatároztuk a csatlakozás lehetséges - hangsúlyozom: lehetséges - legkorábbi időpontját, és ez az időpont 2002. január 1-je. Ez az az időpont, ameddig Magyarországnak a felkészülési folyamatot be kell végeznie, és 2002 elején felkészültnek kell lennie a közösségi vívmányok teljes rendszerének az átvételére, kivéve természetesen azt a néhány kérdést, ahol átmeneti könnyítés iránt terjesztünk elő kérelmet és ilyen átmeneti könnyítést kapunk.

A felkészülés sikerének a legfontosabb tényezője pedig az, ha a már említett nemzeti célok - a sikeres és versenyképes, gyarapodó Magyarország megteremtése - elérése és az integrációból fakadó követelmények teljesítése nagyfokú egybeesést mutat. Erre építjük a felkészülési folyamatunkat, és erre épül az a bizakodásunk, amely a sikerhez kapcsolódik.

A felkészülés - nagyon röviden összefoglalva - három különböző szinten zajlik. Az egyik a középtávú gazdasági stratégia elfogadása - amely megtörtént -, és ennek a legfontosabb feladata az, hogy a nemzeti, a saját fejlődési prioritásainkat összeillesszük a felkészülés prioritásaival.

A felkészülés másik nagyon fontos szintje a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja, amely egységes keretet ad a jogharmonizációnak, az intézményfejlesztésnek és a gazdaságfejlesztési intézkedéseknek, és mind a három területnek meghatározza, előrejelzi a forrásait és a költségvetési kereteit. A felkészülés harmadik szintje pedig az, hogy mindezt - tehát a középtávú gazdasági stratégiát és a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programját - beillessze a tartós növekedést biztosító makrogazdasági pályába.

Tisztelt Országgyűlés! A csatlakozásra és a tagságra történő felkészülés össztársadalmi vállalkozás, amely folyamatos párbeszédet, eszmecserét, kommunikációt, együttműködést igényel. Ez az együttműködés évek alatt fokozatosan alakult ki, jött létre. Jelenleg a Külügyminisztérium például az együttműködő partnerek százaival tart kapcsolatot, ide értve a legkülönbözőbb nem kormányközi szervezeteket, iskolákat, egyetemeket, kutatási központokat, önkormányzatokat és így tovább.

Folyik a közvélemény folyamatos tájékoztatása, annak elismerése mellett, hogy ezen a területen soha nem lehet eleget tenni, és valószínűleg még hosszú évekig, de talán évtizedekig fogunk szembesülni azzal a kérdéssel, hogy ismeri-e, érti-e az ország minden polgára, minden vállalkozója, minden intézménye azokat a normákat, azokat az elveket, amelyeket a sikeres beilleszkedés céljából el kell sajátítania.

De a belső kommunikációs program komoly eredményeket mutat fel. A hazai média szerepe ezen a területen elismerésre méltó, a legkülönbözőbb közszolgálati műsorok hívták fel a figyelmet erre a témára az elmúlt években, hónapokban, és úgy érezzük, hogy jelenleg a magyar közvélemény tájékozottsági szintje - ide értve a szakmai közvéleményt is - nem marad el lényegesen az Európai Unió tagállamai közvéleményének és szakmai köreinek tájékozottsági szintjétől, természetesen annak elismerése mellett, hogy nálunk a követelmények maguk is eltérnek.

Ugyanakkor nagyon nagy súlyt kell helyeznünk az úgynevezett külső kommunikációra is. A külső kommunikáció legnagyobb dilemmája az, hogy hogyan tájékoztassuk közvetlenül az uniós tagállamok közvéleményét, hogyan oszlassuk el azokat a szorongásokat, félelmeket, aggodalmakat, amelyek meggyőződésünk szerint csak kis részben lehetnek alaposak és jelentős részben alaptalanok, és hogyan juttassuk el mindezeket az információkat azokhoz a közvéleményekhez, amelyeknek igen nagy szerepük van és lesz abban, hogy a kibővítésre hogyan, mikor, milyen feltételekkel kerül sor.

Szoros együttműködést valósított meg a kormány a szociális partnerekkel. Megalakult az Európai Integrációs Tanács. Úgy érezzük, ez is egyik kulcskérdése mind a felkészülésnek, mind pedig a sikeres tárgyalásoknak.

Néhány szót szeretnék szólni, tisztelt Országgyűlés, az Európai Unióval fennálló kapcsolataink jelenlegi helyzetéről.

(9.20)

Magyarország az elmúlt tíz évben a politikai, társadalmi, gazdasági átalakulás eredményeként versenyképes ország lett, és de facto létrejött gazdaságának az Európai Unió gazdaságával történő integrációja. A külkereskedelmünk átlagosan több, mint 70 százalékát bonyolítjuk le az Európai Unióval, illetve tagállamaival. Ez körülbelül 10 százalékkal haladja meg az Európai Unió tagállamainak az átlagát; tehát Magyarország többet kereskedik az Európai Unióval, mint az Európai Unió tagállamai egymással. Ez a részesedés sajátos módon nem csökken, hanem nő. 1999 első hét hónapja is ezt mutatja; például a kivitel dinamikája az első hét hónapban erőteljesebb volt az Európai Unióba, mint egyébként a kivitel dinamikája általában.

Ennél talán még meglepőbb az, hogy növekszik az Európai Unióval folytatott kereskedelmünk aktívuma. 1998 volt az első esztendő, amikor hosszú-hosszú évtizedek óta, ha egyáltalán volt ilyen, először mutatott enyhe aktívumot a magyar-EU külkereskedelem Magyarország javára. Az első hét hónapban ez az aktívum jelentősen növekedett. Az egy más dolog persze, hogy más viszonylatokban ezt passzívum ellentételezi. Összességében véve tehát azt lehet mondani, hogy integrációérettségünk a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok területén, különösen a kereskedelemre és a befektetésekre tekintettel, folyamatosan növekszik, és ma mindenféleképpen elegendő ahhoz, ami a tagsághoz szükséges.

De közelebb kerültünk az Európai Unióhoz a külpolitika és biztonságpolitika területén is. Ennek nemcsak az a tényezője, hogy a külpolitikai és biztonságpolitikai dimenzió az Unión belül erősödik, egyre több a külpolitikai állásfoglalás, amelyhez Magyarország természetesen csatlakozik, hanem az is, hogy Magyarország - mint jól tudjuk - időközben a NATO tagjává vált, és nem kétséges, hogy ez közelebb hozott minket az Európai Unióhoz is. Többek között társult tagjai - és ez alkalommal a tagság valódi társult tagságot jelent - lettünk a Nyugat-Európai Uniónak, amely egyfajta összekötő kapocsként is felfogható, különösen a jelenlegi átmeneti helyzetben, az Európai Unió és a NATO között.

A külpolitikai és biztonságpolitikai illeszkedésünk alapját jelentik egyrészt a közös érdekek, de ezt megelőzően alapját jelentik ennek az illeszkedésnek a közös értékek is, azok a közös értékek, amelyekre a NATO-val összefüggésben is annyit hivatkoztunk. Hozzátenném még ehhez azt, hogy Magyarországnak a koszovói válság során tanúsított magatartása bizonyította azt, hogy mi ehhez az értékrendhez ténylegesen ragaszkodunk, nem pusztán szavakban hirdetjük ezeket az értékeket, és hitelünket, megbízhatóságunkat, szövetségesi értékünket jelentős mértékben növelte az a magatartás, amit Magyarország e válság során tanúsított. De azonosak az elképzeléseink, a célkitűzéseink olyan területeken is, mint a közrend és a közbiztonság javítása, harc a korrupció ellen, harc a szervezett bűnözés ellen. Mindezek egyébként az amszterdami szerződésben is megjelennek, megjelennek a magyar kormányprogramban is, és úgy hisszük, hogy itt is egy jelentős egybeesésről van szó.

Tisztelt Országgyűlés! A kapcsolatrendszerünknek egy fontos eleme a támogatás. Feltehetően erről még később fogunk szólni, én most csak azt jelezném, hogy jövő évtől kezdve a jelenlegi támogatások összege körülbelül két és félszeresére fog növekedni - nehéz azt most még összegszerűen megmondani, hogy ez mennyi lesz. Hozzávetőleg 250 millió euróra számítunk, három különböző forrásból, a már létező Phare-ból, az új támogatási formákból, az ISPA-ból és a SAPARD-ból. Nagyon nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ezeket a támogatásokat ténylegesen igénybe vegyük, felhasználjuk, megteremtsük az ehhez szükséges intézmény- és eszközrendszert.

Az elmúlt hónapokban elég sokat hallottunk a Phare-támogatás felhasználásáról, illetőleg az ezzel kapcsolatos problémákról. Ilyen problémák valóban voltak, jelentős volt az elmaradás. 1995 óta ez az elmaradás egyre inkább halmozódott. Egyik tényezője ennek az volt, hogy 1995-ben az Európai Unió új elveket vezetett be a támogatások odaítélésével kapcsolatban, és ennek is következtében az elmaradásunk fokozódott. Jelenleg a '96-os támogatás feldolgozásán dolgozik a kormány, az év végéig pedig a '97-es támogatást kell feldolgoznunk. A legutóbbi hírek sokkal kedvezőbbek, mint a néhány hónappal ezelőtti hírek voltak; úgy tűnik, hogy különleges erőfeszítésekkel, amelyeket egyébként a Bizottság is elismer, sikerült ezt az elmaradást csökkenteni, és komoly esély van arra, hogy sem a '96-os, sem pedig a '97-es támogatásnak jelentős összegét nem fogjuk elveszteni.

Néhány szót szólnék, tisztelt Országgyűlés, a tárgyalásokról. Nagyon röviden szólnék, hiszen ezt a témát már nagyon sokszor érintettük, a sajtó is részletesen tárgyalta. Ezek a tárgyalások, az érdemi tárgyalások most már közel egy éve folynak - 1998. november 10-én került sor az első miniszteri szintű tárgyalási fordulóra -, és az ütemük megfelel a várakozásainknak.

Fejezetről fejezetre haladunk előre. Összesen 29 fejezetről kell tárgyalnunk, 15 fejezet megnyitása megtörtént. A 15-ből 8-ról megállapítást nyert az, hogy a tárgyalásoknak ebben a szakaszában további tárgyalást, további vizsgálatot a fejezet nem igényel - ez az úgynevezett ideiglenes lezárás intézménye -, és remény van arra, hogy ugyanezt az ütemet tovább tudjuk folytatni. Mi mindenesetre ennek az évnek a vége előtt valamennyi tárgyalási álláspontunkat át fogjuk adni az Európai Uniónak, és a kölni csúcs határozata értelmében 2000-ben a lehető leggyorsabban valamennyi fejezetet meg kell nyitnunk.

Az alapkérdés ezután merül fel, hogy tudniillik 2000 második félévében meg kell majd indulnia annak a végső tárgyalási szakasznak, ahol a nyitott kérdéseket már a maguk egységében közelítjük meg, nem fejezetről fejezetre haladunk, hanem elkészítjük a még eldöntendő kérdéseknek úgymond egységes csomagját, és ezeknek az érdemi, végső tárgyalásoknak a során kell a vitás kérdéseket rendezni a lehető legrövidebb időn belül. Hogy ez mikor történik meg, azt ma nehéz megmondani. A mi céldátumunk változatlan, amint ezt már korábban mondtam: 2002. január 1-je. Ez még mindig lehetséges - de természetesen az sem zárható ki, hogy ezek az érdemi tárgyalások 2001-re is áthúzódnak. A mi célunk az, hogy ezek az érdemi tárgyalások legkésőbb 2001 folyamán befejeződjenek.

Mi már egy ilyen jellegű, egy ilyen típusú, egy ilyen indíttatású menetrendet szeretnénk kapni Helsinkiben. Mint jól tudjuk, itt a nyilatkozatok ellentétesek. Számunkra talán az a legfigyelemreméltóbb eleme az elmúlt napok, hetek nyilatkozatainak, hogy az Unió is azt mondja, hogy készen akar lenni 2002-ben. És számunkra ez a legfontosabb üzenet, tudniillik mi is készen akarunk lenni 2002-ben, és ha mind a két fél kész valamire egy meghatározott időpontban, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez a tervezett esemény meg is történhet.

A tárgyalási stratégiánk egyértelmű és világos. Mi átvesszük az Európai Unió vívmányainak teljes rendszerét, kivéve azokat a kérdéseket, ahol nyomós gazdasági vagy egyéb okból átmeneti könnyítésre van szükségünk. Ilyen könnyítéseket már az eddigi tárgyalások során jeleztünk. Alapos vizsgálat előzi meg minden egyes ilyen könnyítés kérését. Mi a szélesebbről a szűkebb irányba haladunk, tehát az első merítésnél igyekszünk minden lehetséges könnyítést megtalálni és megjelölni, azonosítani, majd később, amikor például benyújtjuk a tárgyalási álláspontjainkat és tárgyalunk, akkor igyekszünk ezt a kört szűkíteni. Ez mindenféleképpen jobb megoldás annál, mintha elmulasztanánk bizonyos témákat felvetni, és erre később kísérelnénk meg visszatérni, ez tudniillik nem volna lehetséges.

(9.30)

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a célok tekintetében továbbra is fönnáll a nemzeti konszenzus. Mi a minket megillető helyet szeretnénk az Európai Unióban elfoglalni, figyelembe véve az egyenlő elbánás követelményét, figyelembe véve az arányosság elvét. Ez az egész országtól, minden egyes polgártól, a gazdasági élet minden egyes szereplőjétől különleges erőfeszítéseket igényel. Ezek az erőfeszítések ma egyértelműek, láthatóak, a másik félre is hatnak. Magyarország egyik előnye az - nem szeretném felsorolni az összes előnyét, de az egyik előnye az -, hogy a tárgyalófél érzékeli nemcsak a magyar kormány, a magyar parlament, hanem az egész magyar társadalom elhatározottságát, elszántságát, eltökéltségét. Ez egy nagyon fontos tényező! Éppen akkor, amikor a nyugat-európai közvélemények is ingadoznak, változnak, bizonytalankodnak, nagyon fontos az, hogy a mi üzenetünk az elszántság, az eltökéltség, az elhatározottság üzenete legyen.

Ehhez együttműködésre van szükség. A kormány erre az együttműködésre természetesen továbbra is kész. Ugyanakkor óriási szerepe van, volt és lesz a felkészülésben az Országgyűlésnek; gondoljunk mindenekelőtt a jogharmonizációra, hiszen a jogharmonizációs programunk teljesítése egy sor törvény elfogadását igényli. Mi bízunk abban, hogy itt semmi fennakadás nem lesz, a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni ennek érdekében. Utalnék arra röviden, hogy e törvények egy része, egy kisebb része kétharmados többséget igényel, és ha a kétharmados többséget igénylő törvények elfogadását összekötjük esetleg más kérdésekkel, politikailag érzékeny kérdésekkel, akkor fönnáll annak a veszélye, hogy ezek a törvények nem születnek meg vagy nem időben születnek meg. Ez pedig felkészülésünket és a csatlakozási esélyeinket nem kétséges, hogy hátrányosan befolyásolná.

Bízom abban, hogy ez a vita ma délelőtt tárgyszerű lesz, tárgyilagos lesz, és minden szempontból hozzá fog ahhoz járulni, hogy a fölkészülési folyamatunk és a tárgyalásaink továbbra is az eddigieknek megfelelően folyjanak és az össztársadalmi erőfeszítéseket erősítsék.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu