DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány héttel ezelőtt, a társadalombiztosítási alapok 1998. évi költségvetési mérlegének tárgyalásakor azzal zártam mondanivalómat, hogy csak úgy fogadhatjuk el nyugodt lélekkel a zárszámadást, ha hisszük, hogy ugyanazokat a hibákat nem követjük el, illetve nem követi el az előterjesztő, melyeket az 1998-as társadalombiztosítási költségvetés készítésekor elkövetett.

Reményeinkben részben csalatkoznunk kellett. Az előttünk fekvő, T/1659. számú, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat véleményezése során az Állami Számvevőszék ismételten annak a véleményének adott hangot: "Az alapok költségvetési tervezése során nem történik meg az előirányzatok reális kialakítása, és az alapok által elérhető bevételek nem képesek önmagukban fedezni azok kiadásait."

Mit jelent ez pontosan? A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi és kiadási főösszegét egyaránt 992 milliárd 418 millió forintban határozza meg a törvényjavaslat. Azaz az alapnál sem többlet, sem hiány nem keletkezik, az alap összköltségvetése az előző évhez képest 8,5 százalékkal nő.

A különböző tételeken belül azonban lényeges arányeltolódás figyelhető meg. A társadalombiztosítási járulékok mértékében változást nem terveznek. Az így beszedendő járulékok, valamint az ehhez kapcsolódó hozzájárulások összege 17,9 százalékkal magasabb, mint az ez évi költségvetésben. Ezt a növekedést a sorkatonai szolgálatot teljesítők utáni nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék, valamint az ágazati minisztériumoknak a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásainak kiadásaihoz való hozzájárulása mint új elem okozza.

(10.10)

Jól emlékszünk arra, hogy valamikor az 1980-as évek végén vált szufficitesből deficitessé a társadalombiztosítás. Ez a rohamosan romló demográfiai és népegészségügyi helyzet következménye. A hosszú évtizedeken keresztül keletkező bevételi többletet azonban - ahelyett, hogy a nehezebb időkre félretették volna - felélték, így jelenleg a rendszerek működtetésére alapvetően alig több mint 4 millió aktív honfitársunk által történő járulékfizetés szolgál csupán.

1990-ben a nyugellátások a nyugdíjazás óta eltelt időtől és a nyugdíj összegétől függő, eltérő, fix összeggel emelkedtek. Az emelés a nyugdíj nagyságához képest degresszív volt. 1991-ben, ha szerény mértékben is, de figyelembe lett véve a nyugdíjasok szolgálati és nyugdíjban eltöltött ideje is. 1992-től kezdődően, a nettó átlagkereset várható növekedéséhez igazodóan, évente két alkalommal kerül sor rendszeres nyugdíjemelésre. A januári és a szeptemberi emelésen kívül júliusban korrekciós jellegű nyugdíjemelésre is sor került, melyet a kétlépcsős emelési rendszerre történő áttérés következtében felszabadult források tettek lehetővé.

1993 és 1995 között a várható nettó átlagkereset-növekedést többé-kevésbé követő, évi kétszeri nyugdíjemelésre került sor. 1996-ban a tárgyévre várható nettó átlagkereset-növekedést figyelembe vevő emelésről áttértek az előző évi tényleges mértékre. A keresetek évi tényindexének követése a nyugdíjakban utólagos lett, és mivel a tényadatok csak április végén váltak ismertté, az év eleji emelés mellett szükség esetén júliusban korrekcióra került sor. 1997-ben erre nem volt szükség, mert a januári emelés meghaladta az előző évi tényadatot. Rá egy évre az emelés mértékénél figyelembe kellett venni az özvegyi nyugdíj növelésére fordított emelést. Januárban 19 százalékos, júliusban 2,2 százalékos emelés történt.

Ebben az évben szociális indíttatásból differenciált nyugdíjemelés történt, amely százalékosan 11 százalék és 25,5 százalék közötti, fokozatosan emelkedő mértékű növelésnek felelt meg, átlagosan meghaladta a 14 százalékot.

Az emelés módszere jövőre változik. A 2000. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugdíjellátást, baleseti nyugellátást - ide értve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát - a 2000. évre tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 30 és 70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.

Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban január 1-jei visszamenőleges hatállyal kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés nem haladja meg az említett mértéket, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.

Tisztelt Országgyűlés! Az emelés technikájának és mértékének nagyságánál sokkal fontosabb az érintettek számára a nyugdíjak vásárlóértéke, azaz a fogyasztói árindexhez való viszonyuk. A rendszerváltozás első hét évében a nyugdíjak emelésének üteme kezdetben kisebb, majd nagyobb mértékben elmaradt a fogyasztói árindex növekedésének ütemétől. 1997-től kezdődően a nyugdíjak megőrizték vásárlóértéküket, sőt összességében a fogyasztói árindexet évenként kisebb-nagyobb mértékben meghaladták. Ez a jövő évben is így lesz.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint 2000-ben az infláció mértéke 6,3 százalékkal, a nyugdíjak 8 százalékkal fognak nőni, tehát reálértékük kissé növekszik. Ezt részben a gazdaság kedvező növekedési adatai és részben a nyugdíjfizetés szempontjából kedvező demográfiai adatok teszik lehetővé. Hosszú idő után a jövő év lesz az első, amelyben az ellátottak száma mintegy 0,2 százalékkal csökken. A kiadásnövekedést mérsékli, hogy folytatódik a korhatáremelés, mindkét nemre vonatkozóan egy évvel. A nyugdíjak reálértékének elmúlt háromévi és várható jövő évi kismértékű növekedése messze nem kompenzálja az elmúlt évtizedben elszenvedett veszteségeket. Boldogabbak lennénk, ha a törvényjavaslatban szereplő 8 százalékosnál nagyobb mértékű emelésről tárgyalhatnánk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Egészségbiztosítási Alap költségvetése kapcsán nyugodtan felolvashatnám az egy évvel ezelőtti beszédemet, senki nem venné észre, hogy az nem a 2000. évi költségvetésről szól, annyi különbséggel, hogy a hiányt most nem 41 milliárd 600 millió forintra, hanem csak 41 milliárd 411 millió forintra tervezik. Időközben bizonyára ennyivel pontosabbak, finomabbak lettek a Pénzügyminisztérium tervezési módszerei. Be kell vallanom, hogy ebben nem igazán hiszek. Ha ugyanis az idei év várható teljesítéseit nézzük, akkor azt látjuk az előterjesztésben, hogy amíg a nyugdíjalapnál sikerült betartani a tervezett egyenleget, addig az egészségbiztosításban a hiány 1 milliárd forinttal várhatóan nagyobb lesz az idei évre tervezettnél. Hogy nem sokkal nagyobb, annak ellenére, hogy a gyógyszer-támogatási keretet mintegy 18 milliárd forinttal túlléptük, annak köszönhető - és ezt idézőjelbe teszem -, hogy a járóbeteg-ellátásból több mint 7 milliárd, a fekvőbeteg-ellátásból több mint 4,5 milliárd forintot vontak el év közben a gyógyszerkassza hiányának enyhítésére.

A jövő évi társadalombiztosítási költségvetés tervezésekor azután úgy járt el a Pénzügyminisztérium, hogy hol a tervezett 1999. évi költségvetést, hol a fejlesztés adatait tekintette bázisnak annak érdekében, hogy összességében tartani lehessen az inflációarányos 6,4 százaléknyi tervezett emelkedést. Ha azonban reálisnak fogadjuk el az 1999. évi költségvetés tervezésekor érvényesnek tűnt arányokat - és mást nemigen tehetünk, hisz nagyrészt ugyanazok dolgozták ki a mostani költségvetést is, mint a tavalyit -, akkor azt látjuk, hogy a növekedés tényleges mértéke mindössze 5 százalék.

Miközben az évek óta tartó jelentős pénzkivonás és az idei megszorítások miatt az egészségügyben felhalmozott hiányokat görgetjük magunk előtt, és miközben azt is tudnunk kell, hogy az infláció ezen a területen közel kétszerese az átlagos fogyasztói árszintnövekedésnek, azért, mert nagyon magas a használt anyagok és eszközök importhányada, és ezek ára a tudományos-technikai fejlődés következtében a hatalmas kutatási összegek miatt gyorsabban nő az átlagos inflációnál, az egészségügyre fordított költségek ezért nagyobb mértékben nőnek mindenütt, mint a nemzeti jövedelmek. Igaz, ez mindenütt komoly problémákat is jelent. Szegény országban, mint a mienk is, természetesen nem lehet annyit költeni erre a célra, mint, mondjuk, az Egyesült Államokban, ahol az egy főre jutó egészségügyi költség tízszerese a miénknek. De a nemzeti jövedelem azonos hányadát erre fordítani, azt hiszem, nem méltánytalan kérés lenne. Nemzetünk egészségügyi helyzete riasztó. Az év első felében, a pesszimista számításokat is felülmúlva, csökkent az ország lakossága. Csökken a születések és emelkedik a halálozások száma.

Hazánkban a népegészségügyi helyzetet döntően meghatározó betegségcsoportokban a megbetegedés évekkel korábban jelentkezik, mint Európa boldogabb felén, és így a születéskor várható időtartam évekkel rövidebb. Nem egyik pillanatról a másikra kialakult helyzetről van szó. Szakemberek hosszú évek, évtizedek óta próbálják a mindenkori kormányzat figyelmének középpontjába állítani ezt a problémát. A rendszerváltozást követően, az igen nehéz gazdasági helyzet ellenére az Antall-, Boross-kormányok hozzáláttak az egészségügy átalakításához, és ennek érdekében az ágazat költségvetését a nemzeti össztermék 4,5 százalékáról 7 százalékra növelték. De ez is csupán a forráscsökkenés lassítására volt elegendő. Kialakult a családorvosi rendszer, létrehozták az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot.

(10.20)

Az addiginál igazságosabb, teljesítményarányos finanszírozást vezettek be fokozatosan a járó- és fekvőbeteg-ellátásban. Új intézményi rekonstrukciók indultak a cél- és címzett támogatások rendszerében. A műszerezettség tekintetében is komoly eredményeket sikerült elérni. Megvalósult a gyógyszertárak privatizációjának jogi lehetősége, amely alapján néhány év alatt majdnem minden gyógyszertár magántulajdonba került.

Mindezen intézkedések hosszabb távon az egészségügyi rendszer hatékonyságának növekedését és az ellátás minőségének javulását idézték volna elő. 1995-től azonban az ágazatból ismételten jelentős mennyiségű forrás kivonása kezdődött. A nemzeti össztermékből való részesedése a korábbi szintre csökkent. Az előző kormány bukásában jelentős szerepe volt annak, hogy érzéketlennek mutatkozott a nemzet jövője szempontjából alapvető népegészségügyi helyzettel és ezen keresztül az egészségüggyel szemben. A most tárgyalt költségvetés alapján sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem tanultunk mások hibájából.

Az egészségügyi alap jövő évi költségvetésének általános irányelvei szerint szinten tartásra, illetve szűkítésre való törekvés tükröződik a keretszámokban. A költségvetés nem tartalmaz reformelképzelések miatti kiemeléseket. Az alap következő évi tervezésekor szerkezeti változásként bekerültek a gyes-, a gyedkiadások, amelyek nem teljesen illenek az egészségbiztosítási kiadások közé. Olyan képet mutat, mintha 36,4 milliárd forinttal több költségvetési támogatást kapna az ágazat. A szakmai igényeket, szükségleteket jóformán teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a költségvetési tervezet.

A szakmai javaslatok alapján kalkulált mintegy 18 milliárd forint fejlesztés töredéke sem került be a tervezetbe. Az idei évben a zárolások miatt elmaradt fejlesztések kompenzálásáról sincs szó a jövő évi költségvetésben, sőt az elvonásokkal, zárolásokkal csökkentett összegek jelentik a következő évi számítás alapját, de erről már volt szó.

A 6,3 százalékra becsült várható infláció ellenére dologi növekmény nélkül képzeli el a tervezet az intézmények jövő évi működését. Ennek hiánya a betegellátás minőségén érezhető lesz, s a tulajdonos önkormányzatok számára is nehezen magyarázható. Bár túlzóak azok a kijelentések, melyek az egészségügyi intézmények összeomlásával rémisztgetnek, azonban az tény, hogy tartalékaik határára értek. Ezt támasztja alá az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi főosztályának kimutatása "A fekvőbeteg-intézmények pénzügyi helyzetének vizsgálata és az 1998. évi mérlegadatok" című kimutatás alapján. A fekvőbeteg-intézmények összes szállítói tartozása a múlt év végén 13 milliárd 957 millió forint, mely az előző évhez képest 36,2 százalékos emelkedést mutatott.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Az összes szállítói határidőn túli tartozások, mely a csődhelyzet kialakulására leginkább jellemző, s ezt be kell ismerni, 6,5 százalékkal csökkentek. Az adósságok felével az egyetemek, fővárosi önkormányzati intézmények és az országos intézetek rendelkeztek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, a vizsgált időszakban az intézmények 84 százalékában stagnált vagy csökkent az adósságállomány. Az idei év a zárolások és visszaigénylés miatt azonban nagy valószínűséggel ismételten a veszélyes zónába sodorta ezen egészségügyi szolgáltatókat.

Tisztelt Ház! Bár ma elhangzott, hogy ne a számokat tekintsük, de ha a törvényjavaslat mellékleteinek adatait elemezzük, még szomorúbb kép tárul elénk. Az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai esetében gyed nélkül is több mint 8 milliárd forint emelkedést tartalmaz a tervezet. Ez a múlt évi várható teljesítéshez képest 14,9 százalékos növekedést jelent. Ezzel nincs is gondunk. A természetbeni ellátások, melyek lényegében a gyógyítás jövő évi feltételeit határozzák meg, ezen ellátások növekedése azonban még a 4 százalékot sem éri el úgy, hogy a gyógyszerkassza 6 milliárd forinttal kevesebbre van tervezve az idei év várható teljesítéséhez képest.

Ha csupán a törvény indoklását olvassuk, és nem vesszük figyelembe a mellékleteket, meg is nyugodhatnánk. A háziorvosi szolgálatokkal kapcsolatban azt olvashatjuk, hogy a definitív ellátásra és a hatékony prevenciós munkára ösztönző elemek bevezetésére, valamint a praxisok számának növelésére törekszenek. Mindezek ellenére a kassza költségvetésének növekedése csupán 2 százalék; ha az egy évvel ezelőtti előirányzatot vesszük alapul, csupán 0,6 százalék. A privatizáció finanszírozásáról már szó sincs. Még siralmasabb lesz a védőnő-, anya-, gyermek- és ifjúságvédelem helyzete, hisz a pénzügyminiszter úr csupán 0,93 százalékos növekedést engedélyez számukra.

A fogászati ellátás mennyiségi és minőségi fejlesztésére, különös tekintettel a gyermekfogászati ellátásra szánt 5 százalékot meghaladó forrásnövelés a feladatok teljesíthetőségét illetően illúzió. A gondozóintézetek, kiemelten a tüdőgondozók hálózatának kiterjesztése az ellátottság szempontjából elmaradt területekre szintén az új fejlesztések között szerepel, de az erre a területre szánt többletpénz nagysága sem éri el a tervezett infláció mértékét. Itt azért kell szurkolnunk, hogy a fejlesztések meg ne valósuljanak, mert ez a meglévő hálózatok tönkretételével járna. A járóbeteg-szakellátás kasszája 12 százalékkal nő, de a jelentős kapacitásnövekedésből adódó teljesítménynövekedés csökkenti a finanszírozás értékét. Hasonló hatása lesz az átlagosnál magasabb pontértéken megállapított eljárások rendszerbe illesztésének is. A betegszállításra, valamint a modern képalkotó eljárások alkalmazására nominálisan is kevesebb jut jövőre, igaz, utóbbi esetben ez a fekvőbeteg-intézeteknél idén a hbcs-ből finanszírozandó tételek közé került. A fekvőbeteg-szakellátásra 6,5 százalékkal fog jutni jövőre, ami az egészségügyben korábban részletezett inflációt figyelembe véve szintén forráskivonást jelent.

Vannak olyan tételek is, melyek bővülésre számíthatnak. Ezek közül a művesekezelésre szánt közel 15 százalékos növekedést emelném ki. Ennek még örülni is lehetne, ha közben nem csökkentenék a sokkal költséghatékonyabb s a beteg emberek életminősége szempontjából sokkal kedvezőbb transzplantációra szánt összeget. Ebben még az is érdekes, hogy művesekezelést kizárólag magán-, külföldi tulajdonú cégek végeznek hazánkban.

Tisztelt Ház! Amikor a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és szerveinek állami felügyeletét ellátó államtitkárságot a Pénzügyminisztérium hivatali szerkezetébe illesztették, a Magyar Demokrata Fórum tiltakozott. Tiltakoztunk, mert féltünk, hogy az egészségügy finanszírozását illetően tovább fog élni az a rideg, fiskális politika, mely az elmúlt években komoly károkat okozott. Ez a költségvetés sajnálatos módon igazolja félelmeinket. Az egészségügy, mely a nemzet jövője szempontjából stratégiai ágazatnak minősül, ismét vereséget szenvedett. Úgy gondolom, ennek figyelembevételével mindenkinek a lelkiismerete szerint kell döntenie, hogy jelen formájában elfogadja-e ezt a költségvetést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én szeretnék nyugodt lelkiismerettel egészségügyi kollégáim szemébe nézni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu