DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Két reagálással kezdeném. A mai nap dél környékén elhangzott egy olyan megállapítás, mely szerint Magyarországon a foglalkoztatás mekkora létszámmal is bővült. Sajnos, az a számadat, ami itt elhangzott, nevezetesen, több mint 100 ezres számadat hangzott el, nem azonos statisztikai mintavételen nyugszik, nevezetesen megváltozott a statisztika Magyarországon, az adatfelvétel, hiszen ma már azt is figyelembe veszik, ami az 5 fő fölötti foglalkoztatásnövelést jelenti, míg korábban ezt nem vették figyelembe. Ebből következően ez a szám nem valós. A tényleges növekedés, ha a korábbi bázison nézzük, 28 ezres mindössze. Szerettem volna ezt kiigazítani.

A másik kiigazítás úgy szól, mely szerint a minimálbér inflációt meghaladó növelése milyen jótékony hatású is volt. Tény, hogy magasabb mértékben növekedett, de az is tény, hogy ez megadóztatásra került, és ettől kezdődően az a bizonyos összeg, amely az embereknél marad, kevesebb lett ennek hatására.

Ezt követően azzal szeretném kezdeni, hogy mi is a gond a költségvetéssel, amely most be van terjesztve elénk? Az a gond, hogy vannak benne olyan dolgok, amelyek nem jól vannak benne, és van olyan, ami nincs benne. Azt hiszem, hogy a 10. számú mellékletben szereplő, az ÁPV Rt. költségvetési befizetési kötelezettségét, privatizációval és vagyonkezeléssel összefüggő ráfordításait tartalmazó táblázat ebben a formájában feltehetően '94-98 között nem kerülhetett volna be a költségvetésbe.

Azt hiszem, hogy a kormánypárti frakcióknak is sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani arra, sokkal szigorúbban kellett volna számon kérni azt, hogy milyen értékeket írnak ebbe a táblázatba be, hiszen ma Magyarországon ezzel a táblázattal, ha jóváhagyja a parlament, gyakorlatilag azt szentesíti, hogy nem privatizációs részvénytársaság, hanem államosító részvénytársaság fog működni a 2000. évben, hiszen azok a kiadások, amelyek itt szerepelnek, döntő részben és alapvetően olyan kiadásokat tartalmaznak, amelyek bizonyos vagyon-visszavásárlást, vagyonállamosítást tesznek lehetővé az ÁPV Rt.-nek.

Ha még azt is hozzáteszem ezek mellett, hogy a szöveges részben a 74. §-ban a privatizációs törvény módosításával lehetővé kívánják tenni, hogy az ÁPV Rt. a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett társaságok részvényeiben tarthatja majd a privatizációs tartalékát, és amelynek mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg, azonban erre nem tér ki a költségvetési törvény, ezzel gyakorlatilag egy tőzsdéző társaságot hoznak létre állami pénzből.

(12.40)

Nem hiszem, hogy ez lett volna valaha is valakinek a szándéka, amikor az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos törvényi szabályozás Magyarországon megszületett. (Bauer Tamás: Úgy van!) Azt hiszem tehát, ez egy olyan út, amely úton nem szabad engedni tovább az ÁPV Rt. működését, és nagyon remélem, hogy a kormánypárti frakciók józan többsége is megfontolja még többször, míg végül is ez a paragrafus remélhetőleg ebben a formájában nem fog megmaradni a költségvetési törvényben.

Azt már csak külön kuriózumként szeretném megemlíteni, hogy az az érték, mely 15 milliárd forinttal a Reorg-apport Rt. veszteségének fedezeteként szerepel egyéb szerződéses kötelezettség címen, semmiképpen semmivel nincs alátámasztva. Ma már ismerjük mindannyian, a nyilvánosság is a Postabank veszteségeiről készített állami számvevőszéki jelentést. E jelentés egyetlenegy mondata nem utal arra, hogy az eddigi rendezésen túlmenően további 15 milliárd forintot kellene biztosítani ilyen céllal. Azt hiszem tehát, hogy ilyen kitöltetlen csekket, szabad pénzköltési lehetőséget biztosítani bárkinek is felelőtlenség, nem szabad, ez vétkes könnyelműség, könnyelmű gazdálkodást jelentene az állami vagyonnal. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Szeretnék arról szólni a továbbiakban, hogy mi az, ami még gond a költségvetésben. A költségvetési törvényben jelen pillanatban a tartalék mértékének meghatározásánál egy olyan mértéket határoznak meg, amely éppenhogy megfelel az Áht. szabályainak. Az Állami Számvevőszék jelentését szeretném e tárgyban szó szerint idézni, azért is, hogy ne mondhassák rám, hogy ellenzéki elfogultság vezet: "A 2000. évre tervezett 20 milliárd forintos általános tartalék-előirányzat mértéke az előző évihez hasonlóan alig haladja meg a törvényi előírás alsó határát, amely 0,52 százalék, összegét tekintve alig magasabb a 99. évi előirányzatnál, 14,9 százalékkal." Az Áht. 26. §-ának (1) bekezdése a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százaléka között határozza meg ezt a mértéket. Én azt gondoltam, hogy a '99. év oly sokszor hivatkozott természeti katasztrófái, csapásai kellő óvatosságra intik a kormányzatot, és amikor meghatározzák ezt a bizonyos általános tartalékot, akkor talán okulhattak volna, de legalábbis figyelembe vehették volna a '99-es tapasztalatokat. Megítélésem szerint - hogy is mondjam? - nem igazán reális szembenézés a jövővel, mármint a 2000. évvel, ha ezt valaki itt akarja hagyni ezen a szinten.

Szeretnék a továbbiakban még az Állami Számvevőszék megállapításaiból szintén idézni, csak azért, hogy ne tűnjön úgy, mintha ezt csak az ellenzékiek tartanák problémának. Leírja az Állami Számvevőszék a javaslataiban, hogy miután nem rendelkezik, ezért rendelkezzen a javaslat a 6. § (1) bekezdésében az államadósság privatizációs bevételből történő csökkentésének eljárási rendjéről és az ezzel kapcsolatos felhatalmazásokról. Ugyanis most az történik, hogy a beterjesztett javaslatban erre nézve semminemű iránymutatás nincs. Nem gondolom, hogy ilyen mértékben szabad kezet lenne szabad adni bárkinek is a 2000. évi intézkedéseihez.

Már szó volt róla, de szeretném ismét idézni azt, hogy az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy nem határozza meg jelen pillanatban azokat az objektív követelményeket, amelyeket kellene a címzett és céltámogatásokról szóló törvény rendelkezése alapján, ez ugyanis a szennyvízelvezetés és -tisztítás támogatásra beérkezett pályázatok között rangsorolási kötelezettséget írna elő a kormánynak. Ezt csak törvényben lehet rögzíteni, mi nem látunk ilyen törvényi előterjesztést, amely ezt rendezné.

Ezenkívül három olyan hiátusra hívnám fel a figyelmet, amelyet az Állami Számvevőszék megállapított. Ki kell egészíteni a törvényjavaslat normaszövegét a hiány finanszírozásának módjával, eleget téve ezzel az Áht. 8/A. § (1) és a 28. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Elképesztő dolog, hogy egy ilyen kérdés nincs szabályozva a törvényjavaslatban. Továbbá hiányolja azt is, hogy az EU-csatlakozást szolgáló előirányzatok és azok forrásösszetétele nem jelenik meg az előterjesztésben; továbbá a hiányzó mérlegeket és kimutatásokat is kéri az Állami Számvevőszék beterjeszteni. Remélem, teljesen nyilvánvaló, hogy az oly sok hiány, amelyeket felsoroltam, megalapozottá teszik azon megállapításainkat, amelyek szerint ez a benyújtott javaslat semmiképpen nem alkalmas elfogadásra.

Szeretnék még további hiányokról szólni, amelyek immár szűkebb régiómat, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is érzékenyen érintik. Ma már szó volt róla, hogy közmunkákra mennyi forrást biztosít ez a költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, közmunkára 2 milliárd forintot biztosít ez a költségvetés nevesítetten. Amire az imént a képviselő asszony hivatkozott, az egy olyan szám, amely nincs a költségvetés benyújtott változatában kibontva közmunkára. Lehet, hogy majd ebből is lehet fordítani közmunkákra, de a hozzánk benyújtott kötetben ez az érték nem jelenik meg. Azaz 2 milliárd forint szerepel, mint ahogy '99. évre is 2 milliárd forint szerepelt. A kormány változtatási szándéka a munkanélküli ellátásban megítélésem szerint ennek közel nyolcszorosát fogja igényelni a 2000. évre, és nem látom azt a forrást, amely ezek alapján a költségvetésben biztosított lenne. Persze lehet még módosító indítvánnyal majd erre forrást teremteni, azonban jelen pillanatban sajnos ez nincs benne, és ez a 2 milliárd forint csak annyi, amennyit 1998-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében használtunk fel közmunkákra.

Nincs benne sajnos ebben a költségvetésben az M3-as folytatása előkészítésének a finanszírozása. Rendkívül súlyos probléma a keleti országrész felzárkózását tekintve az, ha nem fog megkezdődni 2000-ben a Polgár utáni szakasz előkészítése, mert akkor nincs esély arra, hogy a Polgárig megépülést követően - amelyben én már bízom, hiszen egy szabad felhatalmazás bent van a szöveges részben garanciavállalásként a hitelfelvételre, tehát bízom abban, hogy addig meg fog épülni - folytatódjon a program, ez sajnos nincs benne ebben a költségvetésben, azaz nevesítetten meg kellene jelennie.

Sajnos, nincs benne annak a hárommegyés programnak a folytatása, amely 1996 óta minden költségvetésben megjelent, nevezetesen a Borsod, Nógrád és Szabolcs megye felzárkóztatását szolgáló program folytatására vonatkozóan nincs benne a jelenlegi költségvetés tervezetében semminemű előterjesztés sem összegszerűen, sem szövegszerűen. Mint mindannyian emlékszünk rá, a múlt évben ezt a módosítást a kormány ellenére a parlament többsége szavazta be. Én azt gondoltam, a kormány számára kellő tanulságul szolgál az, hogy a parlamenti akarat megvolt a múlt évben is ennek a pontnak a beszavazásra. Remélem, az idén is meg lesz az akarat erre, azonban sajnos a kormány kétszer is határidőt mulasztott e témában, hiszen sem június 15-ig nem terjesztették a kormány elé a finanszírozás új módjára vonatkozó javaslatot, amelyet egyébként kormányhatározat írt elő határidőként, sem szeptember 15-ig nem került a kormány elé tudomásunk szerint e program értékelése és a folytatásának tervezete.

Ez e három megyében több milliárd forintos elmaradást jelenthet a 2000. évi finanszírozási lehetőségek közül. E három megyében az elmúlt három év költségvetési hozzájárulásának eredményeképpen meglehetősen sok pozitív dolog indult el. Azt hiszem, nagy felelőtlenség lenne, ha ezt a mostani kormány a mostani költségvetés elfogadásával nem kívánná folytatni. Vagy meg kell mondani világosan azt, hogy e három megyében nem szereztek olyan pozíciót a kormánypártok, hogy ez alapján finanszírozni lehetne és kellene e hárommegyés program folytatását. Természetesen módosító indítványt készítünk e hárommegyés program folytatására. Remélem, támogatásra is fog majd kerülni. Természetesen e hárommegyés program elfogadása sem fogja tudni az előttem már az imént elmondott nehézségek mellett biztosítani azt, hogy ez a költségvetés számunkra elfogadható költségvetésnek legyen minősíthető.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu