BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy ismét szólhatok. Két témáról szeretnék kiemelten beszélni. Az egyik a területfejlesztés, a másik az önkormányzati rendszer és annak továbbfejlesztése, a közigazgatás-fejlesztés. Ez a két fogalom, a két rendszer szerves egységet képez, remélhetőleg nemcsak az én hozzászólásomban, hanem a közgondolkodásban, a költségvetésben is.

Az önkormányzati rendszert a mostani hozzászólásokban, az általános vita e szakaszában, valamint az önkormányzati szövetségek és polgármesterek azt megelőző sajtópolémiájában sikerült annyira összekeverni, hogy az átlagolvasók, az átlaggondolkodók, és a lakosság széles körében sokan nem is értik, hogy miről van szó.

(13.30)

Az önkormányzati rendszeren belül, amelyet az Európai Önkormányzati Charta és a magyar parlament megnyugtató módon szabályozott, lényegi változások az elmúlt parlamenti ciklus végén következtek be, amelyek tovább erősítették az önkormányzati rendszert, így a középszinten a választójogi törvénnyel és más intézménnyel sikerült egy újabb jelentős lépést tenni az Európai Önkormányzati Chartához való közeledésben.

A mostani költségvetés semmifajta változtatást nem tesz, sem az önkormányzatok autonómiájában, sem a decentralizációban, sem kétharmados vagy feles törvények hozta szabályozásban. Egy lényeges változás azonban bekövetkezik, erre legjobban Jánosi György képviselő úr mutatott rá, amikor a közoktatás ágazati törvényi szabályozásából az önkormányzati költségvetésben megjelenő hatását elemezte. Ez is jól mutatja, hogy az önkormányzati rendszer és annak finanszírozásán belül erre alkotmányos és jogszabályi lehetősége van az ágazatoknak, rendre-sorra megjelennek olyan jelentős tehertételek, költségvetési kihatással járó parlamenti döntések, azaz törvények, amelyek főleg a nagy intézménnyel rendelkező önkormányzatok életét jelentősen meghatározzák. Több ilyen törvény született az elmúlt parlamenti ciklusban, és most is született a közoktatással kapcsolatosan.

Mindig és minden alkalommal elmondjuk, hogy három jelentős bevételi forrás van. Az egyik az állami támogatás, amelynek mértékében differenciálnunk kellett nemcsak most, hanem az előző parlamenti ciklusban is az 1100 fő lélekszám alatti települések javára, annak társadalmi, gazdasági, politikai hosszú távú következményeit megelőzendően; főleg a népességmegtartó és a település közösségfejlesztő érdekeit követtük figyelemmel. Az állami támogatás mértékében a közoktatási támogatások mértéke kiemelkedően emelkedett, és való igaz, hogy főleg a kistelepülések iskolamegtartó képessége erősítésül; ehhez forrásokat kell biztosítani. Ha belátjuk, hogy az önkormányzati alrendszer az államháztartás egyik alrendszere, és ez a torta ebben az évben 8 százalékkal nő, akkor azt is könnyen beláthatjuk, hogy ezeket a forrásokat a normatív támogatások növelése érdekében honnan lehet nyerni.

Két dinamikusan növekvő forrás van. Az egyik a személyi jövedelemadó növekedése: ez a településeknek mintegy egyharmadát illeti, a többi településen nem képződik a személyi jövedelemadónak annyi helyben maradó része, amiből a közfeladatokat meg lehetne oldani, bár az alkotmány, az önkormányzati törvény az önkormányzatok számára ott is kötelező feladatokat ír elő - ezeket nem részletezem -, így szükséges e néhány száz településen a személyi jövedelemadóból származó jövedelem átcsoportosítása. Ez nem új találmány, bármennyire is hangsúlyozzák ezt most ellenzékivé vált képviselők. Az előző időszakban sem 15 százalék volt; aki követi a költségvetéseket, tudja, hogy ez 13 százalékra csökkent, a parlament szándékától függetlenül az eredmény 13 százalékra csökkent. Ez tovább folytatódik elsősorban az ágazati törvények hatása miatt, és azért a politikai követelményért, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett koalíció most is bátran felvállal: jobb az a rendszer, amely az önkormányzatok 85-87 százalékának jobbat eredményez, mint az, ha rendre-sorra csődbe menő vagy csődhelyzet határára sodródó önkormányzatokról kellene beszélni.

A másik átcsoportosítás a még ennél is dinamikusabban fejlődő bevételekből történik meg, ez pedig a saját bevételek, ebből is a helyi iparűzésiadó-bevételek. A helyi iparűzésiadó-bevételeknél is az előző parlamenti ciklusban, most pedig azt tovább finomítva kialakult egy olyan kiegyenlítő rendszer, ami már méri az adóerő-képességet, mér különböző teljesítményeket, és nem vonja el a teljes összeget, hanem a helyi iparűzési adónak mintegy 8-9 százalékát csoportosítja át. Ma könnyű belátni azt, hogy meg kell tartani a későbbi költségvetésekben is a progresszivitás, az önkormányzati törekvések helyes irányulásának formálása érdekében, hogy törekedjenek a települések a saját bevételük növelésére, de átcsoportosításra szükség van.

Most jelzem, e parlamenti vita kapcsán is, hogy a következőkben is együtt kell gondolkodni kormánypárti és ellenzéki képviselőknek az önkormányzati finanszírozási rendszer továbbfejlesztésén, hiszen újabb pótadók - mint amit korábban javasoltak, az szja-pótadó vagy, ne adj isten, az értékalapú ingatlanadó - bevezetésével ugyan egyes települések előnyösebb helyzetbe kerülhetnének, ha ilyet valaki majd tervez, ugyanakkor az életben tartásban, az elosztásnál, az allokációnál a kistelepüléseket és az ország keleti részét is figyelembe kell venni. Ha 100 egységnek vesszük, az összes iparűzési adó bevételéből mintegy 36 százalék az ország nagyon szép fővárosában képződik. Nyilván itt vannak a legnagyobb feladatok is, intézményfeladatok és térségi feladatok, közlekedési feladatok és mások.

Szükséges egy olyan rendszer közös kialakítása, amely nem lép át az önkormányzati törvényen, és amely nemcsak a finanszírozásban, hanem a feladatok újraelosztásában is jelentkezik. Ezek némelyike érint kétharmados törvényt, a régiók kialakításánál, főleg az önkormányzati típusú régiók kialakításánál érintheti az alkotmányt, ezért a kormányprogramban szereplő, 2000 végéig szükséges politikai konszenzus megteremtésére e költségvetés kapcsán is minden képviselőtársamnak felhívom a szíves figyelmét. Nagy szükség lesz rá, különben egy egyre inkább kiegyenlítő típusú költségvetési rendszer felé sodródunk.

A másik terület, amiről beszélni kívánok, a területfejlesztés, ennek is az Európai Unióhoz történő csatlakozási része. Nem cél Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás, hanem eszköz, annak az eszköze, hogy a társadalom, Magyarország, Magyarország gazdasági és politikai céljai emeltebb szinten, emeltebb életminőségben, életnívóban valósulhassanak meg. Annak az országnak, amely csatlakozni kíván az Európai Közösséghez, és ahol 6-7-szeres jövedelemkülönbségek vannak nemcsak régiók között, hanem kistérségek között is, elsősorban az uniós csatlakozást megelőzően e különbségek mérséklésével kell foglalkoznia, ezt helyette nem fogja az Európai Unió egyetlen támogatási rendszere sem elvégezni.

A célkitűzések között a különbségek mérséklése szerepel állami eszközökkel. A célok között szerepel az is, hogy állami eszközökkel elősegítsük a hatékony magántőke bejövetelét az országba, egyes régiók megközelíthetőségét, és ebben a programunkban továbbra is nagy erővel szerepel a munkahelyteremtés és a felzárkóztatás. Igen lényeges szakaszba kerültünk, amikor az előcsatlakozásnál a magyar költségvetésben több száz milliárd forinttal gazdagíthatja 2002-t követően mindazokat, akik strukturális, ágazati és regionális programokat tudnak készíteni; a programozás szükségességére hívom fel a figyelmet.Ma Magyarországon kevés és nem jó minőségű program készül. Koncepcióból jól állunk, feltétlen fontos, hogy a regionális programok és főleg a kistérségi programok elkészülhessenek, és áttérhessünk mintegy két év alatt a programfinanszírozásra. Ehhez szükséges, hogy addicionális képességekkel rendelkezzenek a régiók, a megyék és a kistérségek.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 2000. évi költségvetésben is a működés feltételei vannak meg a kistérségeknek és a régióknak. E hozzászólásomban is szeretném felhívni a figyelmet arra a politikai konszenzuskeresésre és a finanszírozásban a társfinanszírozó szerepekre való felkészülésre - ellenzéki és kormánypárti képviselők figyelmét kérem -, hogy a tanulás folyamatában azon dolgozzunk, hogy hogyan tudjuk megteremteni e térségek hozzájáruló képességét, hogyan tudunk újabb adó kivetése nélkül akár a régióban, akár a kistérségben forrásokat koncentrálni. Feltétlenül fontos, hogy itt az önkormányzatok felhalmozási típusú kiadásait - mint a címzett és céltámogatásokat -, a több település által előkészített és folytatott fejlesztéseket és a térségi fejlesztéseket összehangoljuk.

(13.40)

Csak akkor számíthatunk az Európai Unió SAPARD- és ISPA-programjaira, illetve a több mint 30 Phare-támogatásra, ha képesek leszünk tervszerűen, előrelátóan programokat készíteni, és meg tudjuk alkotni a monitoring-, a megfigyelő-, visszacsatoló rendszerünket, amely nélkül az Európai Unió nem ad támogatást.

Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy ez a költségvetés közelít az Európai Unió előcsatlakozásához, azokhoz a sarokszámokhoz, amelyek az infláció mértékét, a költségvetés hiányát, az államadósság terheit egyre szolidabbá, egyre kisebb mértékűvé kell hogy zsugorítsák. Ez a költségvetés biztató lépéseket tesz ebbe az irányba. Mindenkinek az erőfeszítésére szükség van ahhoz - az önkormányzatokéra, a különböző ágazatokéra, elsősorban a polgárokéra és nekünk, parlamenti képviselők erőfeszítésére -, hogy ez a költségvetés egy helyes irányba megtett jó lépés legyen az európai uniós csatlakozást megelőzően.

Módosító javaslatokkal javítható ez a költségvetés, összességében úgy gondolom, hogy ez a költségvetés a parlamenti ciklus középső szakaszán jó irányban és jó célok érdekében született. Elősegíti a családok boldogulását, a kis- és középvállalkozások kibontakozását, és azokat a célokat, amelyeket a prioritások között megfogalmaztunk.

Köszönöm figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu