BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a gyógyszerkassza- és a gyógyfürdővitától egy rövid időre visszatérnék a harmadik nagy témánkra, a Club Aliga-ügyre, mert egy kétperces hozzászólás erejéig már szóltam erről, de szeretném egy kicsit bővebben megvilágítani ezt a problémakört.

A 20. számon, Mánya Kristóf és Horváth Zsolt által benyújtott módosító javaslatról van szó, amely javaslat annyit tartalmaz, hogy egyebek mellett a Club Aliga létesítményt sem kellene privatizálni, tehát ez tartós állami tulajdonban maradna. Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, hogy ez, ha én jól értem a dolgokat, ellentétes a privatizációs törvénnyel, hiszen nincs rajta a tartós állami tulajdon listán - és nem véletlenül nincs rajta a listán -, de tekintsük ezt egy formai kérdésnek, és foglalkozzunk inkább a tartalmi kérdéssel!

Mi a célja ennek a módosító javaslatnak? Ha jól értem - hangsúlyozom, ha jól értem -, akkor az a célja, hogy míg a korábbi elképzelések szerint, a néhány hónappal ezelőtti elképzelések szerint, amikor a kormány benyújtotta ezt a javaslatot, akkor még tartotta magát ahhoz a korábbi álláspontjához, hogy a társadalombiztosítás ne foglalkozzon az ő funkciójától idegen állami vagyon kezelésével, ezt az elképzelést a magam részéről támogatom; ezzel szemben a javaslat nem azt mondja, hogy halasszuk el a privatizációt, hanem azt mondja, hogy ne kerüljön sor a privatizációra, maradjon tartósan állami kézben, tehát a társadalombiztosítás foglalkozzon tartósan az ő alapfunkciójától idegen vagyonkezelési funkcióval. Hogy miért, amellett két érv hangzott el: az egyik, hogy ez egy nemzeti kincs, a másik pedig az, hogy az orvostársadalom fogja használni oktatási központnak vagy nem tudom micsodának.

Hogy ez mit is jelent, ennek a helyzetnek az értelmezésére szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni a következő összefüggésekre:

Annak idején, két-három évvel ezelőtt, a magyar közéletben nagy vita folyt arról, hogy helyes-e, hogyan értelmezzük, hogyan viszonyuljunk ahhoz a helyzethez, ami az egykori egészségügyi önkormányzatban kialakult. A probléma úgy nézett ki, hogy hatalmas összegekkel, 100 milliárdos összegekkel gazdálkodik, hatalmas vagyonokkal manipulál egy olyan intézményrendszer, az Egészségbiztosítási Önkormányzat, amelynek nincs normális, társadalmilag áttekinthető ellenőrzése.

Ebben a helyzetben különböző álláspontok alakultak ki a parlamenti pártok között. A Szocialista Pártnak például az volt az álláspontja, hogy igen, anomáliák vannak, de ezek részben az önkormányzat funkcióinak korlátozásával, részben erősebb állami ellenőrzéssel és megfelelő személycserékkel lényegében rendezhetők. A Fidesznek - meg tegyük hozzá, az SZDSZ-nek is - az volt az álláspontja, hogy magával az intézménnyel van a baj, tehát ezeket a társadalombiztosítási önkormányzatokat meg kell szüntetni, és akkor még a Fidesz is meg az SZDSZ is azt mondta, hogy helyette valami másfajta intézményrendszert kell létrehozni; legyen államosítás, de akkor az államosított társadalombiztosítás fölé valamilyen társadalmi ellenőrző intézményt is létre kell hozni.

Mi történt? Az történt, hogy másfél évvel ezelőtt a jelenlegi kormánytöbbség egyik első intézkedéseként...

Azt még hozzá kell tennem, hogy a tb önkormányzatainak újjáalakítását és az új vezetés kinevezését követően azok a durva anomáliák megszűntek, tehát mielőtt megszűnt volna a tb-önkormányzati rendszer, azért a durva anomáliák és visszaélések megszűntek, tehát az Egészségbiztosítási Önkormányzat utolsó egy évét már viszonylag normális állapotok jellemezték; de kétségkívül fennmaradt az a helyzet, hogy ez egy ilyen levegőben lógó intézmény volt, amelynek a felelőssége és ellenőrzése továbbra sem volt biztosítva.

Mi történt az elmúlt másfél évben? A Fidesz vezette kormánytöbbség törvénye, a tb-önkormányzatok és ezen belül az Egészségbiztosítási Önkormányzat megszüntetése után lényegében minden úgy megy tovább, mint addig. Nincsenek, nem tudunk súlyos visszaélésekről, de nem tudunk arról sem, hogy az egészségügyi rendszer, az egészségbiztosítás hatékonyságában bármiféle érzékelhető kedvező fordulat állt volna be.

Az a példa, hogy a módosító javaslat szerzői állami tulajdonban, az egészségbiztosítási rendszer tulajdonában akarnak tartani egy nagyon nagy értékű vagyonelemet, az aligai üdülőrendszert, az egykori pártüdülő ingatlanját és kapcsolt részeit, azt mutatja, hogy fenn akarják tartani az egészségbiztosítási rendszernek ezt az alapfunkciójától független vagyongazdálkodási tevékenységét. És hogyan? Anélkül, hogy nekünk, az Országgyűlésnek itt amellett érvelnének, hogy az a megoldás, amit alkalmazni akarnak, az a vagyon, a közvagyon leghatékonyabb működtetését jelentené. Mert nem hallottunk a módosító javaslat előterjesztőitől itt semmiféle arra vonatkozó érvelést, hogy vajon annál, mint ha ezt privatizálnák; ha a bevételt ésszerűen felhasználnák például egészségügyi célra; hogy ha azt a funkciót - amiről egyébként nem mondták meg, hogy micsoda, de tegyük fel, hogy oktatási központ - nem az ország egyik legértékesebb, idegenforgalmi célokra rendkívül jól hasznosítható helyén, hanem bárhol másutt az országban akarnák megvalósítani, az milyen megtakarítást jelentene annak az egészségbiztosítási rendszernek, amely egyébként, és erről szól ez az egész vita, mindenütt hiányokkal és pénzszűkével küszködik. Erre semmiféle érvelés nincsen, hanem egyszerűen benyújtanak egy semmivel sem indokolt módosító javaslatot arra, hogy az aligai központ maradjon állami tulajdon, és hogy azt valamilyen ködös ügyben az egészségbiztosítás rendszere hasznosítsa.

(18.10)

Megállapíthatjuk tehát, hogy attól, hogy történt egy államosítás, megtörtént a tb-önkormányzatok megszüntetése, és a kormány ellenőrzi az egész rendszert, ettől ugyanolyan, alapjában véve nem felelős döntések születhetnek. Nem azt mondom, hogy a döntések általában ilyenek, de ez a példa azt mutatja, hogy nem sikerült, nem is próbáltak olyan új intézményrendszert kialakítani az egykori önkormányzati rendszer helyett, ami garanciákat nyújtana arra, hogy pazarló, a közvagyont nem hatékonyan hasznosító döntések ne szülessenek, íme a példa.

Azt kell tehát mondanom, hogy amikor mi másfél évvel ezelőtt annak a törvényjavaslatnak a végszavazásánál, ami a tb-önkormányzatok megszüntetéséről szólt, tartózkodtunk, és azért tartózkodtunk, mert azt mondtuk, hogy a tb-önkormányzatok megszüntetésével a szabad demokraták egyetértenek, de nem látnak semmilyen törekvést arra, hogy a tb-önkormányzati rendszer helyett a társadalombiztosítás igazgatására egy hatékony intézményrendszert hozzanak létre, tehát ennél a tartózkodó szavazatnál igazunk volt, mert íme a példa arra, hogy az új rendszerben ugyanúgy megvan a pazarlás és a felelőtlen gazdálkodás lehetősége, mint az előző rendszerben.

Ezért tartom ezt a módosító javaslatot egy kiemelkedően tanulságos példának mindaddig, amíg az előterjesztők nem indokolják meg tisztességesen, hogy miért lenne ez az ország számára helyes döntés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Dr. Kosztolányi Dénes: Csepelen jobb voltál!)

Forrás: parlament.hu