DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelentkezem, hogy csatlakozzam Perlaki Jenő képviselő úr gondolatához, amikor úgy érezte, hogy illik, szükséges megmagyarázni a játékelmélet fogalmát.

(13.30)

Hallottam Perlaki képviselő urat tegnap is beszélni erről a témáról, ma is, és mind a két alkalommal mintha kicsit óvatosan, majdhogynem félénken hozta volna ezt a témát, ezt a fogalmat ide, hiszen mi egy Országgyűlés vagyunk, s nehogy valaki azt higgye, hogy mi játékokról beszélünk itt.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ez a XX. század egyik legsúlyosabb, legjelentősebb matematikai modellje, a döntéshozatalnak ebben az évszázadban az egyik legjelentősebb eszköze; hogy vállalatok, kormányok, magánosok hogyan hoznak döntést, ennek a modellezése, ennek a metaforája ez a fogalom. Hogy miért éppen játékelmélet: mert alkalmas arra, hogy az emberek egymásra hatását és gondolatainak a kiolvasását demonstrálja.

Hadd tegyem még azt hozzá, hogy a játékelmélet egyfajta magyar dicsőség. A legnagyobb tudományos fokozat, amit el lehet érni, a Nobel-díj. Egyetlen Nobel-díjat adtak játékelméletért, azt pedig John C. Harsányi, jó barátunk, Harsányi János professzor kapta, aki a kaliforniai egyetemen tanít és igen érdekes dolgokat csinál.

Tehát azzal fejezem be, megint csak felerősítve Perlaki képviselő úr mondását, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jó az, ha a Magyar Országgyűlésben néha metaforákban beszélünk, a tudományosság nem árt a döntéshozatalok megvitatásánál. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu