DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő rövid törvénymódosító javaslat tipikusnak nevezhető annyiban, hogy szemlélete hasonlatos a kormány elmúlt másfél évben jól megismert szemléletéhez. És tipikus lesz az a vita is, illetve tipikus az a vita is, ami itt kibontakozóban van; az ellenzék álláspontja - vagy az ellenzék egy részének álláspontja, jelesül az SZDSZ álláspontja - és a kormány nézetei közötti különbség is nagyon hasonlít az elmúlt másfél évben megszokott nézetkülönbséghez.

Miről is van szó? Miben mutatkozik meg ez a hasonlóság? Létezik egy valóságos probléma, és ennek a problémának a jellegében többé-kevésbé egyetértenek a parlamenti pártok és a szakemberek. De a kormány a problémát nem a jogállami, a demokratikus normák figyelembevételével, hanem a jogállamiság normáinak feszegetésével a hatalomgyakorlás szempontjából legkényelmesebb irányban kívánja megoldani. Mellékesen jegyzem csak meg, hogy az államtitkár úr rövid törvénymódosító javaslatot ajánló bevezetője alapjában véve nem érintette azokat a problémákat, amelyek egyáltalán felmerülnek ennek a módosításnak a kapcsán, és jellemzőnek találom azt is, hogy az államtitkár úr ki sem tért arra az alapvető kérdésre, hogy az adatvédelmi biztos kerek perec, feketén-fehéren elutasítja a kormány javaslatát.

Érdekesnek és jellemzőnek találom azt is, hogy a legnagyobb kormánypárt eddig megszólaló két képviselője korrekten és precízen elmondják azokat a szempontokat, amelyekből következően nem lehetne ezt a törvénymódosító javaslatot elfogadni.

Közelítve most már az érdemi problémához, arról van szó, hogy létezik egy praktikus gond, ami - hogy úgy mondjam - életszerű. Életszerű az, hogy a titokvédelmi szempontok és az információs szabadság szempontjai alkalomról alkalomra konfliktusba kerülnek egymással. Ezzel a problémával kell olykor kezdeni valamit. És létezik egy aktuális jogi probléma: arról van szó, hogy az adatvédelmi biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányülések dokumentumainak kezelése abban a bizonyos '95. évi LXV. törvényben elég ügyetlenül lett megfogalmazva, és ez mindenféle problémákat vet fel.

Kellene tehát - és lehetne - olyan megoldást találni, amely megfelel az egyik oldalról az információszabadság követelményének, a másik oldalról annak a követelménynek, hogy a kormány - ahogy az adatvédelmi biztos is fogalmaz - kiegyensúlyozottan és illetéktelen befolyástól mentesen működhessen, tehát a józan normák szerint; természetesen bizonyos titkokat megőrizhessen, és a kormányülések ne a nyilvánosságnak, hanem a problémák megoldásáról szóljanak, a problémák megoldásáról szólhassanak.

(9.10)

Magyarul, ne a pillanatnyi, hanem a hosszú távú szempontok is érvényesülhessenek a kormány tevékenységében. A kormány azonban nem egy, a probléma minden összefüggését szem előtt tartó megoldást keres ebben a módosító indítványban, hanem olyat, amely messze túlterjeszkedve a tényleges problémakörön, fogalmazhatunk nyugodtan úgy, brutálisan sérti az információs szabadságot.

Mint előttem a képviselőtársaim egy része is hangsúlyozta, abból kellene kiindulni, hogy a nyilvánosság az állam működésének átláthatósága, a közhatalom demokratikus működésének próbája. Ez nem a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja, hanem az Alkotmánybíróság által is megerősített demokratikus norma. A kormány viszont az információs szabadság alkotmányos követelményével szemben egyértelműen a titkosítás kényelmességének szempontjait veszi figyelembe, és abból indul ki, hogy ha valami titkos, akkor biztos, hogy védelemben részesül, és itt mellőzi, vagy legalábbis háttérbe szorítja a nyilvánosság szempontjait.

A kormány bevezet egy olyan fogalmat, az állami szervek zavartalan működésének úgymond titokképző szempontját, amely elfogadhatatlan. És tulajdonképpen, mint az a mások által elmondottakból is kitűnik, ez a rövid módosító javaslat alapvető problémája. Elfogadhatatlan az állami szervek zavartalan működésének kategóriája, több okból, mint arra majd részletesebben kitérek. De itt most csak azt említem meg, hogy természetesnek találom és normális, ha az állami szervek működését zavarja az, ami a polgárok szabadsága szempontjából fontos. Zavarja természetesen az állami szervek működését, mint azt sok konfliktusból tudjuk, a sajtótájékoztatás iránti igénye. Az államtitokról szóló törvény, maga a módosítani kívánt törvény, eddig abból indult ki, hogy az elsődleges szempont az információs szabadság, és ezt követi az államtitok, szolgálati titok védelmének szempontja.

A módosítás, a most beterjesztett módosítási javaslat, szembekerül a törvény egyébként itt most érintetlenül hagyott preambulumával, amely ki is mondja, hogy az adatok nyilvánosságának legszükségesebb mértékű korlátozásáról lehet csak szó. A törvény, mint azt szintén előttem a képviselőtársaim egy része említette, ugyebár magáévá tette az Alkotmánybíróság többször is idézett 32/1992. számú határozatának álláspontját, amely azt mondta ki, hogy az információs szabadság csak akkor korlátozható, ha más alapjog ezt kényszerítően nem indokolja, elkerülhetetlenné teszi. Alapeset tehát, fogalmazhatunk így köznapian, a nyilvánosság, és kivételes eset az állami és szolgálati titok, aminek indokoltságát egyébként senki nem vitatja bizonyos esetekben; és így van ez a kormányülések dokumentumainál is.

A kormány javaslata ebben a rövid kis módosításban egyszerűen megfordítja a normarendszert, alapesetnek tekinti a titkosságot, és gyakorlatilag extrémnek a nyilvánosságot, olyannyira, hogy tulajdonképpen ennek a rövid módosító javaslatnak a nyomán minden, a kormányüléssel kapcsolatos információt titkosnak tekintenek. Hiszen azt mondja ez a rövid módosító javaslat, idézem: "A kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testület működésével összefüggő döntés-előkészítő, belső használatra készült adat, valamint az e testület üléséről készült összefoglaló, emlékeztető vagy jegyzőkönyv államtitok." Azt hiszem, ebben szinte minden benne van.

A törvénymódosítás a titokvédelem szükségességét, a honvédelmi, a nemzetbiztonsági, a bűnüldözési, a pénzügyi, és más, itt most fel nem sorolt, egyértelmű szempontok mellett tehát kiterjeszti az állami szervek úgymond zavartalan működésére. Különösebb szakértelem nélkül is megállapítható, hogy az állami szervek zavartalan működése, ahogy megint csak köznapian szokták nevezni, gumifogalom. Ebbe az égvilágon minden belefér! De az is nyilvánvaló, hogy ennek a fogalomnak a bevezetése ellentmond a titokvédelmi törvény egykori indoklásának, miszerint valamit csak akkor lehet államtitokká nyilvánítani, ha nyilvánossága jelentős állami érdeket sérthet.

Az állami szervek zavartalan működése ugyanis természetesen egyáltalán nem esik egybe a jelentős állami érdekkel. Mint azt említettem, az állampolgárok információs szabadsága, a sajtó tájékoztatásának követelménye sokszor megzavarja az állami szervek működését, de nem jelentős állami érdeket sértő igény. Ismétlem, az állami szerveket tehát zavarhatja az, ami a polgárok szabadsága szempontjából fontos; fontos, hogy az állami szervek működése átlátható legyen.

Az említett gumifogalom bevezetésén túl a módosítás megszünteti - és ezt is érintették már az előttem felszólalók - az államtitok és szolgálati titok közötti különbséget, holott a módosítani kívánt törvény ezt az elválasztást értelemszerűen egyértelműen megkülönbözteti. Az is elhangzott már, hogy a büntetőjogi következmények miatt egyáltalán nem mindegy, hogy állami titokról vagy szolgálati titokról van-e szó. Említettem, hogy egyformán kezeli a kormány és szervei működésével összefüggő valamennyi információt a mostani törvénymódosító javaslat. A testületek üléséről készült úgynevezett összefoglalók, emlékeztetők és jegyzőkönyvek ugyanabba a kategóriába esnek, a beterjesztett módosítás szerint.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a kormányülésekről ma - és erről itt a parlamentben, az azonnali kérdések időszakában már volt módom szólni -, szemben a magyar történelmi hagyományokkal, nem készülnek jegyzőkönyvek és hangfelvételek. Előttem a képviselőtársam hivatkozott arra, hogy tudományos szempontból milyen rendkívül fontos lenne, hogy készüljenek a kormányülésről szó szerinti vagy az érdemi tartalmi dolgokat tükröző feljegyzések, illetve jegyzőkönyvek.

A képviselőtársam XIX. századi példákra hivatkozott, tudományos szempontokat említve, de lehet hivatkozni XX. századi példára is; mondjuk, a második világháborús magyar hadüzenet történelmi körülményeinek a felderítése szempontjából éppen a kormányülés jegyzőkönyve, illetve a kormányülésről készült részletes feljegyzés az, amely bizonyítja azt, hogy az akkori miniszterelnök, Bárdossy nem ellenvélemény nélkül hozta a magyar parlament elé, mintegy bejelentett tényként, a hadüzenetet. Ennek a ténynek a tisztázásához, Bárdossy felelősségének a tisztázásához - függetlenül attól, hogy háborús bűnös volt-e vagy nem, tehát az aktuális vitától függetlenül -, a felelősség tényének a tisztázásához igenis csak az egykori kormányülés jegyzőkönyve, illetve részletes emlékeztetője ad a történészek számára eligazítást.

Ezt csak azért érdemes megemlíteni, mert itt nem pusztán egy, ha tetszik, önmagát nemzetinek valló kormánynak a magyar történelmi hagyományokat figyelmen kívül hagyó, a történelmi tudományos szempontokat figyelmen kívül hagyó szemléletéről van szó, és természetesen nemcsak a történészek - ha tetszik - magánügye a kormányülések jegyzőkönyve, hanem az információs szabadságról szóló jogszabályok, illetve alkotmányos követelmények alapján is alapvető követelmény. Hiszen a kormány tevékenységének átláthatóságát biztosítja az, ha részletes információk keletkeznek a kormány üléséről, a kormány tevékenységéről. Ez nem mond ellent természetesen a kormány normális működési feltételei biztosításának.

Feltehetően mindenki elfogadja, hogy időben korlátozható a nyilvánosság. Tehát nyilvánvaló, hogy ha készülnének jegyzőkönyvek a kormányülésről, akkor ezeket akár 50 évig is államtitokká lehetne minősíteni. Itt arról van szó, hogy 50 év után, illetve józan idő elmúltával, meg lehessen ismerni a kormány tevékenységét tükröző dokumentumokat, és ez így nem mondana ellent az információs szabadságról szóló alkotmányos normának. Tehát természetesen ha a kormány üléséről készülnének jegyzőkönyvek, illetve a tartalmat tükröző részletes összefoglalók, azok államtitokként való kezelése nem lenne kifogásolható. Az emlékeztetők azonban többnyire csak a jelenlévőket, a megszólalók névsorát, és persze a napirendet tartalmazzák, legalábbis normális esetben, és feltehetően a mai kormányülésekkel kapcsolatban is erről van szó, és tartalmazzák, ha egyáltalán van ilyen, a szavazások eredményét, hogy ki szavazott egy kérdésben igennel, nemmel, ha tényleg volt szavazás.

(9.20)

A mostani módosítás az ilyen emlékeztetőket is titkossá teszi. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a heti kormányülések iratai, adathordozói a mostani törvénymódosítás szerint egészében véve államtitkot képeznek, és külön eljárással kell az emlékeztetők titkosságát feloldani. Ez könnyen vezethet oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányszóvivő vagy egy-egy kormánytag tájékoztatása bizony beleütközhet az államtitok védelmének szempontjába, hiszen az alaphelyzet az, hogy ha egy kormánytag elmondja a nyilvánosság előtt, hogy a nagyobbik koalíciós párttal egyet nem értve ő bizony nemmel szavazott, akkor ez egy jegyzőkönyv tartalmát érinti, ami államtitoknak van nyilvánítva - hogy ilyen rosszul fejezzem ki magam - a mostani törvénymódosítás által.

Ahhoz képest, hogy egy két rövid cikkből álló törvénymódosításról van szó, a ma délelőtt itt elhangzottakból talán kitűnik, hogy meglehetősen súlyos kérdést érint az ügy, és úgy tűnik a belügyi államtitkár úr felszólalásából, hogy a kormány vagy nem ismeri ezt föl, vagy nem kíván erről tudomást venni.

Végezetül megemlítem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának 61. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény a parlamenti képviselők kétharmadának egyetértését kívánja. Ez a törvénymódosítás formálisan nem a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól, de gyakorlatilag korlátozza a közérdekű adatok nyilvánosságát, így természetszerűen fölvetődik az a kérdés, hogy a kormánynak mi az álláspontja ebben az ügyben: egyszerű, úgynevezett feles törvényként kívánja-e kezelni, vagy tudomást véve az alkotmány hivatkozott pontjáról, valóban kétharmados támogatást kíván e törvény mögött. Feltehetően - miután erről nem esett szó - az előbbi a kormány álláspontja, és mint jelzem, ez az álláspont erőteljesen vitatható.

A tervezet mai formájában - az elmondottak után talán kitűnik - aligha módosítható, hiszen kulcsfogalma, az állami szervek zavartalan működése egyszerűen használhatatlan, mint ahogy a kormányüléssel kapcsolatos érdemi információk jelentős államérdeken túlmenő adatainak titkosítása is. Egyetlen megoldás lenne lehetséges, aminek realitásában persze másfél éves tapasztalat alapján nem hiszek, de mégis azt kell mondanom, hogy egyetlen megoldás lenne lehetséges: a problémát, aminek kezelése szükséges, ezzel a módosítással nem lehet megoldani, az lenne a szerencsés, ha a kormány visszavonná a javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu