DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is röviden szeretnék néhány gondolatot fűzni az általunk jegyzett módosításokhoz, illetve indítványokhoz.

Kezdeném röviden azzal, hogy azért a jelenlegi helyzet, bár semmiképpen nem szeretnék indulatokat kelteni, itt különösen az előttem szóló képviselőtársam után, ebben a mederben maradnék, de azért az, hogy minden mindenki által konszenzussal elfogadható, ez egy kicsit túlzás, ezért szabad legyen inkább csak néhány disztinkcióval az általam beadott vagy az általunk jegyzett módosításokat indokolni.

Először is mi a helyzet? A helyzet az, hogy a kormány, illetve a kincstár ezt a bizonyos CXLII. számú törvényt nem hajtotta végre, és nemcsak azokban az esetekben, amikor nem tudta, mert vita van vagy per van, hanem bizony vannak olyan esetek is, amikor az igénylő felek, akik korábban ingyenes használók voltak, már megegyeztek, például a szakszervezeti ingatlanok tekintetében, de ahogy megjelent a kormány, az új kormány működése első napjaiban a hír, hogy ezt bizony módosítani fogják, a Kincstár egyszerűen nem volt hajlandó aláírni, és a mai napig sem tette meg ezt. Ennek a következménye többek között az, hogy számtalan per indult az igénylők, illetve a Kincstár között. Gondolom én, hogy ez a fajta módosító megjegyzés, hogy addig nem lehet tulajdonba visszaadni, míg a perek nem zajlanak le, ha jól emlékszem, a módosító indítvány úgy szól, hogy az igénylők között ha per van, akkorra vonatkozik ez a szabály, nem pedig a Kincstár és az igénylő között, mert az elég furcsa lenne, azt gondolom.

A másik megjegyzésem, hogy azért az effajta módosításban egyértelműen szakszervezet-ellenesség érhető tetten, és általában az indoklások a szakszervezetekhez képest vizsgálják a szabályozni kívánt célt. Ez még akkor is így van, azokban az esetekben is, amikor nem nevesítik a szakszervezeteket.

Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy amennyiben ezt a módosítást elfogadja a parlament, azért valahogy csak a végére kellene járni a dolgoknak, és többek között a kincstárt is kötelezni kellene arra, hogy bizonyos határidővel azért hozza meg a döntését, és közölje az igénylőkkel ezt a döntést.

Ezért az első módosító indítványunk arra vonatkozik, hogy a KVI a tulajdon megszerzésére vonatkozó igényről az (1)-(2) bekezdésben foglalt határidők lejártát követően két hónapon belül köteles legyen dönteni és erről az igénylőt értesíteni. Értelemszerűen a határidők tekintetében az egyéb szabályokat nem módosítanánk.

Úgy gondoltuk, illetve úgy láttuk, hogy a tervezet a KVI részére az eljárási szabályokat nem határozza meg egyértelműen.

A jelenleg hatályos szabályozást tartja fenn megfelezett határidőkkel, ami félreértésekhez és jogi időhúzáshoz vezethet. A jogosultak számára jogvesztő határidőket ír elő, míg a KVI részére ilyen előírás nincs. Ez olyan helyzetet idéz elő véleményem szerint, amit a jogi nyelv a hivatal hallgatása címen ismer. A hivatal hallgatása a közigazgatási szerv olyan mulasztása, ami nagyon nehezen kezelhető.

A tervezetben foglalt szabályozással az a baj, hogy ha a KVI nem nyilatkozik, akkor nem utasít el, de nem is hagyja jóvá, így függő helyzet alakul ki, mint ahogy ez ma is tapasztalható.

(15.50)

Külön szeretnék egy rövid megjegyzést tenni a szakszervezetek érdekeltségi körébe tartozó, közművelődést szolgáló ingatlanokkal kapcsolatban, hiszen az indítvány elég rosszhiszeműen összekeveri a különböző kategóriákat, ez a használó, a bentlakó, a működtető. Mi úgy gondoljuk, hogy így próbálnak alapot teremteni az ilyen ingatlanoknak a szakszervezetektől történő elvonásához és tetszés szerinti újraelosztásához. A valóságban azonban, úgy gondoljuk, külön kell választani az ingatlan tényleges üzemeltetését és a benne működő, különböző típusú intézményeket, illetve az üzemeltetést végző szervezeteket. Megítélésünk szerint az ingatlanok tulajdonba adásának fő szempontja csak az lehet, hogy az ingatlan kezelésére és üzemeltetésére mely szervezet fordított anyagiakat, és nemcsak a törvény megszületése óta.

Úgy gondoljuk, hogy piacgazdasági viszonyok között egyébként alapvető az ingatlanok és azok funkciója szerinti hasznosítóinak intézményes különválasztása. Nem valószínű, hogy például egy ágazati szakszervezet művelődési házát - mint az ingatlan működtetését - az ott elhelyezett vagy elhelyezést kapó énekkórusnak mint kulturális intézménynek kellene visszakapnia. Márpedig ebből a módosító indítványból akár ez is kiolvasható. Úgy gondoljuk, hogy mélyen sértő az a szembeállítás is, ami a szövegben olvasható, mely szerint csak a közművelődési intézmények azok, amelyek érdekeikből következően biztosítani kívánják az ingatlanok funkcióját céljuknak megfelelően, a szakszervezetek pedig nem.

A következő módosító indítványunk éppen ezzel kapcsolatos pontosítás, hiszen a 2. § igyekszik egészen pontosan megmondani, hogy mikor igényelhető vissza és mikor nem. Azt mondja, hogy a használó igénye akkor indokolt mértékű, ha az igényelt ingatlant kizárólag saját működési céljaira használja. Az indokolt mérték meghatározásánál a bérbeadással vagy más módon egy éven túl folyamatosan és az ingatlan 50 százalékát meghaladó mértékben hasznosított, illetőleg használaton kívül álló ingatlan nem vehető figyelembe. Úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen kiegészítendő, mégpedig avval a mondattal, hogy kivéve, ha a bérbeadás vagy a hasznosítás saját vagy üzemeltető szervezeten keresztül valósul meg, és bevételei az ingatlan állagfenntartását, illetve korszerűsítését szolgálják.

Nyilvánvaló ezeknél a művelődési házaknál, hogy a bérbeadással vagy hasznosítással kapcsolatos bevételek kizárólag a művelődési házak állagmegóvását szolgálják, illetve szolgálták. Nyilván meg kell nézni, hogy ez tetten érhető, avagy pedig nem. Ez annál is inkább így van, hiszen a módosító indítványunk indokolása pontosan úgy szól, hogy a '97. évi LXX. törvény 6. § (3) bekezdése szerint a kormánynak 1991. június 30-áig kellett volna beterjeszteni az Országgyűlésnek a törvény szerinti ingatlanokkal kapcsolatos hasznosítási javaslatát. Így a mindenkori kormányok mulasztása miatt az ingatlanokat használó társadalmi szervezetek olyan állagmegőrzési és felújítási költségeket vállaltak, amelyet a tulajdonos állam nem viselt. Az ingatlanok egyesek által vitatott hasznosítását minden tekintetben az állam kényszerítette ki, így méltánytalan lenne ezért a társadalmi szervezetet büntetni. Sőt, amennyiben a tulajdonlásból kizárjuk az ilyen típusú szervezeteket, úgy gondolom, még a kárpótlási igény is felvetődhet, hiszen az ingatlanok mai értéke az ingatlanok mai használóinak, korábbi kezelőinek befektetésével alakult ki, miközben rendeltetésük miatt ezekből általában hasznot nem húztak - most szintén a művelődési házakról beszélek. Ezért a szervezeteknek kárpótlásban kell részesülniük, annál is inkább így van ez, mert a dokumentumokból nem tűnik ki, hogy a tulajdonba adásra kerülő ingatlanok fenntartása jelenleg állami feladat, és mivel ezt a feladatot az állam helyett a jelenlegi használók teljesítették, ezért mindenképpen kártérítés illeti őket meg, ha a tulajdonlásból ilyen jogcímen kizárjuk őket.

A harmadik megjegyzésem. Nem egészen egyértelműek vagy érthetőek a módosítás szövegéből azok az utalások, amelyek a törvény hatálybalépését követően létrejött, néha idézőjelben szereplő új társadalmi szervezeteket említik. Amennyiben egy társadalmi szervezet valóban új, úgy az állam a rendelkezésére álló szabad eszközökből is csak abban az esetben támogathatja, ha ezt megfelelő törvények alapján, a társadalmi hasznosság figyelembevételével teszi. Megítélésünk szerint ebben az esetben sem teheti ezt más szervezetek rovására, ha nincs egyéb indoka, mint hogy ezek régiek és nem újak.

Más a helyzet az olyan szervezetekkel, amelyeknek követeléseik lehetnek korábban létező szervezetekkel szemben. Ezeket az ügyeket nem az állam, nem a kormány dolga rendezni, hanem a különböző törvények alapján a feleknek kell megállapodni, illetve jogi úton rendezni.

Ezzel kapcsolatos a harmadik módosító indítványunk, amely a 7. § (2) bekezdését egészíti ki oly módon, hogy a szakszervezeti vagyon megosztására vonatkozó rendelkezések az itt érintett ingatlanok tekintetében is megfelelően irányadók. Az indoklás pedig az, hogy a szakszervezeti vagyon szabályozásában a megfelelő törvények, különösen a '93. évi XIII. törvény rendezte a szakszervezeti vagyon megosztásának szabályait. Célszerű, ha a jelen törvény is rögzíti, hogy ezek alapján kell a szakszervezetek közötti megosztásokat rendezni.

Végül pedig a határidőkkel kapcsolatban is nyújtottunk be módosító indítványt. Úgy gondoljuk, hogy a megjelölt 30 nap helyett helyesebb lenne, ha 60 napon belül kellene írásban benyújtani az igényeket. Ugyanis a javaslat szerint a kérelmeket a szükséges dokumentumokkal felszerelve kell benyújtani, ezek beszerzése 30 napon belül - adóigazolások, tb-igazolások, tulajdoni lap, VPOP s a többi beszerzése - meglehetősen aggályos. Ezért célszerű, különösen a kis társadalmi szervezetek esélyegyenlősége miatt, a határidőt 60 napra emelni.

Végül pedig még egy megjegyzés: a kormány PR-tevékenységének gyöngyszeme, amikor a dokumentum, a különböző indoklások a várható társadalmi hatásokat elemzi. Természetesen itt nem hatásvizsgálatról van szó, hanem az intézkedések közvéleményre gyakorolt hatásáról lehet szó, illetve erre gondol az előterjesztő. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez is egy picit rosszhiszemű és szakmailag is mindenképpen hibás, hisz az anyag úgy állítja be, mintha egyik oldalon a társadalom különböző rétegei, illetve ezek egyetértése, a másik oldalon meg a szakszervezetek képviselői és a hozzájuk közel álló érdekcsoportok ellenállása állnának. Ennek a szemléletnek az a csúcsteljesítménye, mikor kijelenti, hogy mindez illeszkedik a kormány civil szervezeteket támogató politikájához és erősíti ezek bizalmát. Itt derül ki, hogy a kormány nem tekinti sem civil szervezetnek, ilyen értelemben civil szervezetnek a szakszervezeteket, sem pedig olyannak, amely a bizalom elnyerésére érdemes lenne.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu