TÓTH KÁROLY (MSZP): Sikerült, köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én mindenekelőtt szeretnék gratulálni a kormánynak, a kormánypárti képviselőinknek és Sümeghy Csaba szellemének - aki nincs jelen -, mert sikerült a következő csapdahelyzetet létrehozni.

Én eddig végighallgattam valamennyi hozzászólást. A hozzászólások ezen az oldalon arról szóltak, hogy szükség van kamarára, és arról, hogy milyen módosításokat, korrekciókat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy ezek a kamarák működni tudjanak, hatékonyabban, és ha elkezdődött egy folyamat, azt járjuk végig, fejezzük be. Erről szólt ez az oldal.

A másik oldal - és ehhez gratuláltam - látszólag előterjesztette, hogy ő érdekelt a kamarában, nagyon szépen megfogalmazta a célokat, majd egyébként mindenféle trükköt bedob annak érdekében, hogy választhassunk két változat közül.

Az első változat a kormány által benyújtott és elfogadhatatlan törvényjavaslat, amelynek valószínűsíthető végeredménye: a kamarák halála. Nem teljesen biztos, mert még esetleg véletlenül túlélik, hiszen csak 2002-ig kell esetleg valahogy átevickélniük a partra. Hogy ez a bizonytalanság megszűnjön, ebben segítettek a fideszes képviselőtársaink - közben én el tudtam olvasni a módosítócsomagot -, beadtak egy módosítójavaslat-sort, hogy ha a kormány mégsem végzett tökéletes munkát, akkor garantált legyen a halála a kamaráknak.

Azt gondolom, hogy körülbelül az van, uraim, hogy önök odamentek és kirúgták a kisszéket. Nem a szőnyeget húzták el. És utána természetesen azt mondják, hogy egy életképtelen kamarának mindig az a sorsa, hogy öngyilkos lesz. Na, hát ehhez gratuláltam önöknek, mert ez a szemlélet, erről vitázgatunk. Önök eldöntötték, hogy önöknek útban van a kamara. Én azt gondolom, hogy ennek a következő okai vannak.

1. A kormánynak - és minden jel ezt mutatja - elege van minden típusú egyeztetésből, különösen olyan típusú egyeztetésből, ahol a partner esetleg erősödött, a partner egyre jobban tudja, hogy mit akar, és egyre határozottabban képes közvetíteni a saját érdekeit. Mindegy, hogy azt a partnert kamaráknak hívjuk, önkormányzatoknak hívjuk, szakszervezeteknek hívjuk, önöknek általában van belőlük elege, és ahol, mint látták a kamaráknál, az elmúlt két-három évben megindult egy fejlődési folyamat, biztos, ami biztos, vessünk gátat neki törvényi úton.

2. Ezt többen elmondták itt: különben is, szocialisták. Önmagában egy totálisan értelmetlen agyrém ilyet mondani! Köszönöm, elnök úr, hogy nem figyelmeztetett a "tökéletes agyrém" miatt. De tényleg az, hiszen ebben a kamarában minden magyar vállalkozó részt vett. Az a képviselőtársam, aki a törvényjavaslat szülőatyja volt, nem olyan régen még indulni akart, utána csak a kollégáit dobta be a házibajnokságba a megyei választásokon, kamarai tisztségért. De utána néhányan emlékeztek rá, mert ő is ebben a megyében élt, hogy nemcsak az igaz, amit előttem elmondtak, hogy egy más szervezet képviselője, hanem lehet, hogy az is igaz, mintha nem mindig jutott volna minden határidő pontosan eszébe, amikor csekkekről volt szó, de állítólag ez már adótitok-kategória. Nem erről szól, hogy szocialista.

3. És itt el is mondták - kisgazda képviselőtársam mondta el -, hogy három dolgot ígértek meg. Kettőről kiderült, hogy nem megy - ingyenes autópálya, halálbüntetés eltörlése (Sic!) -, maradt az utolsó, megígérni, hogy akkor legalább ezt teljesítsük már, ne legyen kötelező a kamarai tagság. És ez látszólag egy rendkívül pozitív kezdeményezés, kifele. Gondoljanak bele, önök azt mondják: "Emberek, megszabadítunk benneteket egy tehertől. Mindenféle liberálisok, meg bolsevikok, meg mindenki más, rátok rakott egy terhet, hogy kötelező kamarai tagnak kell lenni, és még ráadásul tagdíjat is fizetni." És nem úgy akarnak enyhíteni az ügyön, hogy azt mondják, akinek kell és lehet segíteni, az ne fizessen vagy kevesebbet fizessen, hanem látszólag megmentelek benneteket minden kötelezettségtől. Ez egy ideális mézesmadzag, bár a Fideszre visszatérve, talán pontosabb az, hogy cukrozott narancsmáz, amelyet pedig megígértek, és látszólag nagyon pozitív.

De minden vállalkozónak itt is szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ez az első hangulat, ez az első öröm rövid távú lehet, és nagyon keserű is. Hiszen onnantól kezdve, és ezt a kormányt ismerjük, kénye-kedve szerint mindenki ki lesz szolgáltatva, háttér nélkül, a pajzs nélkül, amelyről Simon József képviselőtársam beszélt, a pajzs nélkül ki lesz szolgáltatva egy olyan kormánynak, amelynek a hatalomvágya, azt hiszem, korlátlan. És ezt különösen kritikusnak érzem a kézműves kamarák esetében. Hiszen az ipari kamarához tartozó nagy multinacionális cégek valószínűleg még el tudják érni, hogy másnap reggel be tudnak menni az államtitkár úrhoz is. Ha a Suzuki vagy hasonló nagyságrendű cég jelentkezik be, ön örömmel fogadja, el fog menni szalagot vágni, és mindent megtesz, amit kell.

(15.20)

És ezek, ha kell, kamarák nélkül is tudják érvényesíteni az érdekeiket, mert olyan erősek és nagyok, hogy közvetlen tárgyalópartnerük a minisztérium, vagy ha úgy gondolják, akkor éppen a miniszterelnök. Nem véletlenül szaladt el gyorsan vágni egy szalagot tegnap, mert akkora tőke van mögötte!

De ki fogja, hogy fogja megjeleníteni, hol lesz az a pajzs, amely mögé az a sok kis kényszervállalkozó, kisvállalkozó, akiket elsősorban a kézműveskamara gyűjtött sorai közé, kamara nélkül hol lesz nekik mozgásterük, esélyük?! Még akkor sem - és önök nagyon óvatosak voltak, amihez külön szeretnék gratulálni -, ha véletlenül ezek a kézműveskamarához tartozók mégis úgy döntöttek volna, hogy önkéntesség ide-oda, már nem kötelező, mégis bent maradnak, mert megérzik ezt a veszélyt, akkor önök azt mondják, hogy azért biztos, ami biztos, tegyük be egy nagyba, a nagyok közé; nemes gesztussal akár egyharmados arányt is megígérnek neki - láttuk a magyar parlamentben, hogy mit ér az egyharmados arányuk -, és ellehetetlenítik, mert beolvasztják a sok kicsit, aprót. Beteszik egy akkora rendszerbe, ahol a versenytársak multinacionális cégek: hatalmas kereskedőházak, ipari termelőüzemek. Ez szemfényvesztés!

Vegyék már észre, hogy azt teszik, hogy nehogy véletlenül a legkisebb esélyük legyen a kézműveskamarákhoz tartozóknak. Ha semmi más nem segít, ha az önkéntesség ellenére is ott maradnak, ha már semmit nem tudnak velük kezdeni, akkor tegyük be egy nagyba, majd a nagy elnyomja, és szép lassan rá fognak jönni, hogy a Suzuki, az Opel meg a hasonló nagyságrendű cégek, a gázszolgáltató vállalatok nem arra szerveződtek, hogy a kézműveskamarához tartozó kisvállalkozóknak igyekezzenek kedvezőbb életfeltételeket teremteni.

Azt gondolom, hogy ez a negyedik világos cél, és ez is elhangzott itt, hogy egyébként pedig tűrhetetlen, hogy éppen kik vezetik. Ezt számtalanszor elmondták, ezért behoztak a rendszerbe egy új elemet: a szankcionált miniszterelnöki ellenjegyzést. A szankcionáltat! A jogcím, amit leírtak, hogy közfeladatot is ellátnak és közpénzen is finanszírozzák.

Szeretném még szíves figyelmükbe ajánlani képviselőtársaimnak, hogy a művet be tudják fejezni - Lucifer után szabadon -, hogy közfeladatokat is ellátnak, közpénzen is valamennyi települési önkormányzat... Ha esetleg a miniszterelnök úr igényelné az ellenjegyzést, akkor már megszabadultunk volna néhány MSZP-s és SZDSZ-es polgármestertől, nem lennének gondjaink a címzett és céltámogatással.

Szeretném a tisztelt kormány figyelmébe ajánlani, hogy a magyar történelmi egyházak - hál' istennek, szerencsére - a rendszerváltás óta közfeladatokat is ellátnak és ehhez közpénzeket is kapnak. Remélem, még a miniszterelnök úr sem akar majd bizonyos szankciókhoz kötött ellenjegyzési joggal ezen a területen is élni. Az indoklás ugyanaz! Példátlan cinizmus a teljes beavatkozás: majd megtanul mindenki úgy választani, ahogy a miniszterelnök úrnak tetszik. Annyi pihenést talán megérdemlünk ennyi munka után, elnök úr, hogy megjegyezzem zárójelben: ezek után a népfelség jogán szívesen várom majd, hogy a miniszterelnök úr melyik jogot vállalja előbb: a pallosjogot vagy az első éjszaka jogát. Mert Boross Péter úgyis azt mondta, hogy van egy fiatal miniszterelnökünk, legyünk vele szemben türelmesek, megértőek - zárójel bezárva.

Azt gondolom, hogy ezek az érdemi, tényleges szempontok - ne köntörfalazzunk, 8-10 óra vita után nézzünk szembe a tényekkel! Mondják, hogy igen, joguk van, mert 51 százalékkal meg lehet tenni - de akkor ne áltassanak mindenkit!

Befejezésül egy ide szorosan nem tartozó, de nagyon fontos ügyről. Azt gondolom, hogy a közeljövőben a magyar parlamentnek még egy döntést meg kell hoznia. Ki kell terjesztenie a képviselők összeférhetetlenségét arra, hogy ne lehessen Magyarországon országgyűlési képviselő az, akinek jogerős köztartozása van, ne dönthessen közpénzekről, akinek jogerős köztartozása van. És ha az államtitkár úr érti a szavaimat és itt lenne Sümeghy képviselőtársam, akkor talán ő is értené, hogy ne terjesszen elő közpénzek felhasználásáról olyan ember törvényjavaslatot, aki önmaga is közpénzek befizetésével tartozik. Az összeget nem mondhatom meg, mert az adótitok, és akkor már sok mindent megsértenék.

De Békéscsabán pedagógusokat is el kellett amiatt küldeni, mert például iparűzési adó is van, és remélem, nem fogjuk holnapután tárgyalni, hogy iparűzési adót nem kell kivetni, mert képviselők érdekeit sérti. A lényeg belőle: jogerősen közpénzekkel tartozó ne gyakorolhasson olyan jogokat sem a parlamentben, sem az önkormányzatokban, ahol közpénzek elköltéséről, beosztásáról döntenek.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu