DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új egészségügyi törvény 1997-es parlamenti és bizottsági vitája során rengeteg érv hangzott el a dajkaterhesség mellett és ellen. Nem szeretném megismételni ezeket az akkor elhangzott érveket, az akkori jegyzőkönyvek mindenkinek rendelkezésére állnak; érdekes lenne ugyan, hogy akkor ki mit mondott, és most mit mond a vita kapcsán - de a politika már csak ilyen dolog. Köztudott dolog, hogy az a szakasz, amelyet most a kormány ki kíván iktatni az egészségügyi törvényből, akkoriban képviselői módosító indítványként került be a törvénybe, és ebben Gellért Kis Gáborral voltak érdemeink.

A törvénynek a betegjogokkal kapcsolatos rendelkezései, valamint a dajkaterhességre vonatkozó szakaszok szerintünk a törvény igen előremutató, korszerű részei, amelyekre az akkori törvényhozók méltán lehetnek büszkék. A kormányzat jellemző módon próbálja kiirtani a törvényből ezeket a korszerű, előremutató részeket. A módszer sem akármilyen! Újabb gyöngyszeme került elénk az úgynevezett lopakodó törvényhozásnak, hiszen a halászatról, horgászatról, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló tervezetben szünteti meg, tiltja be a jogalkotó a dajkaterhességet mint az előbbivel összetartozó fogalmat.

Csomagban lehet tárgyalni törvényeket, erre ma már volt utalás, de amikor nemrég módosítottuk az egészségügyi törvényt, érthetetlen, hogy miért most veszik elő ismét ezt a törvényt. Nem lehetett volna egyszerre megtenni mindazt, amikor az egészségügyi törvény módosításáról volt szó, vagy a kormányzat szépen apránként kívánja a törvényt ellehetetleníteni, kivenni belőle mindazt, ami kezdettől fogva zavarta a kormányhoz közel állókat? Gondolok itt az 1998 nyarán történt, az egész törvényt főleg a betegjogi részek miatt megkérdőjelező kormányzati kísérletre.

A korábbi képviselői módosító javaslatunknak az volt lényege, hogy mivel a dajkaterhesség és a béranyaság létező gyakorlat a mai magyar orvoslásban, legalább a dajkaterhességet engedjük meg, és tiltsuk be a béranyaságot. A javaslatot akkoriban azzal a kitétellel fogadták be, hogy több mint két év áll rendelkezésre ahhoz, hogy a családjogi törvény, a Btk., a Ptk. szükséges módosításait az Igazságügyi Minisztérium el tudja készíteni.

Az anyaság vélelme körüli viták miatt, amit a minisztérium nem tudott, és mint kiderült, nem is akart megoldani, a könnyebb ellenállás irányába ment el: betiltja a dajkaterhességet; így nem kell azzal foglalkozni, hogy ki a vér szerinti anya, ki a genetikai anya. Nem szoktam minősíteni, de amit a mai magyar orvostudomány megoldott, napi gyakorlatként művel, a mai magyar jogászok ne tudnák áttenni a jogszabályok nyelvére? Ha ez így van, akkor szomorú a helyzet. Nem merték felvállalni ezt a kormoly kihívást? Engedtek a politika nyomásának, és most erkölcsi, etikai dolgokra hivatkozva elutálják ezt a paragrafust a törvényből, hivatkozva az Európa Tanács ad hoc szakértőinek több mint tízéves ajánlására, valamint azokra az országokra, ahol nem megengedett a dajkaterhesség?

Sajnos, itt a viták során többször összecsúsztatták és -csúsztatják a béranyaságot és a dajkaterhességet mint szinonimákat. Olcsó fogás, és egyszerűbb valamit betiltani, hiszen akkor nem kell vele foglalkozni; közben elfeledkezik a kormányzat arról, hogy a dajkaterhesség a rászoruló párok számára az egyetlen lehetőség arra, hogy genetikailag saját gyermekük legyen. A dajkaterhesség során alkalmazott orvosi technika lényegében megegyezik azzal a széleskörűen alkalmazott lombikbébi-programban lefolytatott eljárással, amikor a szervezeten kívül termékenyítenek meg egy petesejtet, és helyezik be az anyaméhbe.

A betegség által indokolt, megfelelő és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátás igénybevétele pedig minden betegnek alapvető joga. Az, hogy a dajkaterhesség során felmerülő nem egészségügyi, hanem döntően jogi kérdések nem szabályozottak - úgymint a genetikai szülő fogalma, az újszülött átadásának jogi feltételei, illetve az átadás elmaradásának jogi következményei és feltételei -, automatikusan nem vonja maga után azt, hogy be kell tiltani a dajkaterhességet. Ebből az következne, hogy a családjogi törvény megfelelő passzusait kell az élethez alkalmazni és megváltoztatni, helyette nem családjogi törvénykezés, hanem családjogi törvényalkotás folyik, amikor olyan csomagban helyeznek el egy ilyen fontos kérdést - a ma este itt lezajlott vita is mutatja, hogy ez mennyire élő és mennyire fontos probléma -, ami abszolút nem illik oda. Az egészségügyi törvény módosítása kapcsán inkább elrendezhető lett volna ez a kérdés, mint a horgászatról és a halászatról szóló törvénnyel kapcsolatban.

Itt ad abszurdum elhangzottak olyan érvek is, hogy mi ugyan akkoriban azt kértük a jogalkotótól, hogy alkossa meg a dajkaterhesség jogi szabályait, de ki kellene szélesíteni, és nemcsak a hozzátartozókra, a közeli rokonokra kellene kiterjeszteni, hanem mindenkinek meg kellene engedni ezt a helyzetet. Az expozéban elhangzott, hogy ez nemzetközileg sem támogatott. Később a vita során már volt róla szó, hogy melyek azok az országok, ahol engedik, és melyek azok az országok, ahol tiltják a dajkaterhességet. Talán egyszerűbb lett volna az indoklásban megemlíteni, és korrektebb lett volna, hogy hol engedik és hol tiltják, nem pedig itt a vita során jön ki végül is az, hogy melyik országok engedik, és melyik országok tiltják.

A vita során utalás történt arra, hogy a szakmai kollégium javasolja és kéri a jogalkotókat, hogy ezt a gyakorlatot engedjék meg a mai orvostudományban alkalmazható gyakorlatnak, hiszen ezzel anyákon lehet segíteni. Én 1996-1997-ben részt vettem az ETT Tukeb ülésein, ahol a szakma akkor még megosztott volt. A tudományetikai bizottság maga nem merte felvállalni és nem merte "beengedni" az egészségügyi törvénybe, a szakma már akkor azt hangoztatta, hogy köztudott és meg tudják mondani a szülészeti osztályok akkori vezetői, hogy hányan feküdtek az osztályokon, akik tudottan béranyák voltak, és vállalták a béranyaságot, de pontosan ezért kértük és ezért tettük be a törvénybe, hogy csak a dajkaterhesség legyen törvényileg megengedett.

(21.10)

A bizottsági vita során a minisztérium képviselőjétől elhangzott, hogy az a célja a jogalkotónak, hogy rendezett családjogi viszonyok között szülessen meg a gyermek. Mi azt mondjuk, hogy a rendezett családjogi viszonyoknál talán egy picit fontosabbnak tartjuk azt, hogy megszülessen a gyermek.

Természetesen könnyebb jogalkotási nehézségekre, etikai, jogi gondokra hivatkozni, akár ördögi utcának nevezni ezt a törvényjavaslatot, mint megoldani ezeket a problémákat, megoldani az élet által felállított kihívásokat és leckét, és leképezni azt a ma folyó orvosi gyakorlatot, ami az 1. számú Női Klinikán, amelyen a szakmai kollégium levele született, folyik, de folyik más magyar intézetekben is.

A vita is mutatta, mennyire fontos dolog ez, mennyire érzékenyen reagáltak rá az itt lévő képviselők, és mennyire aktuális probléma. Talán a problémát egy picit lealacsonyítja az, hogy ilyen csomagban kell tárgyalni ezekről a törvényjavaslatokról, hiszen ez komolyabb figyelmet, komolyabb odafigyelést és ráfigyelést érdemelne. De hát a vitában elhangzott, hogy nem is akarják ezt a törvényjavaslatot bent tartani az egészségügyi törvényben, s akkor persze természetesen mindegy, hogy milyen környezetben, milyen körülmények között beszélünk ezekről a fontos, tényleg keveseket érintő, de nekik nagyon fontos törvényjavaslatról.

Könnyebb valamit kivenni egy törvényből, betiltani, mint megengedni, vagy megpróbálni megkeresni a szükséges és lehetséges jogi megoldásokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu