DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ez év tavaszán az országot csaknem példátlan méretű katasztrófa sújtotta. Egyszerre jelent meg a belvíz és az árvíz, és heteken keresztül láthattuk azokat a térképeket, amelyek azt mutatták, hogy egyre nő azoknak a területeknek a mérete, amelyeket a belvíz elöntött; már-már az Alföld jelentős része veszélyeztetett volt.

Nyugodtan megállapíthatjuk utólag, hogy összehangolt, pontos és jó munkát végzett a kormány akkor, amikor segítséget biztosított ezeknek a területeknek. Ma mondhatjuk, hogy a középületek döntő hányada, sőt a mai napra valamennyi középület helyreállítása megtörtént, a lakóházak pedig alapjában véve csaknem teljes egészében helyreállításra kerültek.

Amitől nyomatékkal lehetett tartani, az az volt, hogy az emberek a csapások hatása alatt elveszítik azt a minimális optimizmusukat is, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán a talpra állás lehetséges legyen. Félni lehetett attól, hogy az emberek a termelési kedvüket és egyáltalán, a vállalkozási kedvüket is elveszítik. Hogy nem így történt, annak örülhetünk. Örömmel jelenthetem, hogy mára - az elmúlt hét közepéig - 1 millió 43 ezer hektáron vetették el az őszi búzát - ami szinte példátlan méret -, hogy a rendkívüli nagy kukoricatermés nemcsak betakarításra került, hanem azt is örömmel jelenthetem, hogy kitűnő piaca van, olyan méretű, hogy az állami magtárakba alig-alig került be a kukoricából. És amire olyan sokan számítottak, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium bele fog fulladni a sertésügybe, ez nem következett be, hiszen azt kell mondanom, hogy a heti átlagár 172 forintról 210-213 forintra emelkedett, ami már azt jelenti, hogy tisztes haszon is van ezeken az állatokon.

Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a tanulságokat le kell vonni. Nem lehet és többet nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a túlsúlyos állatokat is megvásárolják a piaci értékek figyelmen kívül hagyásával. Számítani kell mindenkinek arra, hogy a következőkben piackonform termelést kell folytatni.

Tisztelt Ház! Mindezek tehát azt jelenthetnék, hogy most nyugodtan hátradőlhetünk és várhatjuk a következőket. Nos, ki kell jelentenem, hogy minket, magyarokat szeret a Mindenható, és ebből kifolyólag igen gyakran látogat; azt kell mondanom, hogy talán túl gyakran is. Az adott esetben ismét belvizek jelentek meg, és nem is akármilyen belvizek. Bár még nincsenek olyan híradások, mint amilyenek az előzőt követték, de azt gondolom, hogy sajnos erre is sor kell hogy kerüljön. Ugyanazon a területen - és ez rendkívül fontos és figyelmeztető jel -, amely területen korábban megjelentek a belvizek - Békés megyében, Heves megyében, Kondoros térségében -, ma a házak ismét veszélyben vannak. Kiderült, hogy a csapadékvíz-elvezetés egyáltalán nincs megoldva, kiderült, hogy hiábavaló volt mindaz, ami elhangzott itt, a Házban is - és szerénytelenség nélkül: részemről is -, hogy amíg ezek a csapadékvíz-elvezetési árkok nem rendeződnek, ezeket nem állítják helyre és nem működnek, addig a belvíz újra és újra úr lesz. Addig a belvizet megszüntetni nem lehet, de még csökkenteni sem nagyon.

Ki kell jelentenem, hogy ez ma olyan feladat, amely összehangolt kormányzati feladatot igényel. Az összehangolt kormányzati feladaton belül nézetem szerint a tárcák együttműködésére, az önkormányzatok bevonására és nem utolsósorban az emberek bevonására van szükség, akiknek ezeket a feladatokat sajátjuknak kellene érezniük.

Tisztelt Ház! Közös felelősségünk, hogy ez bekövetkezzék. Nem hiszem, hogy van ebben az országban olyan számottevő politikai erő - legalábbis remélem, hogy nincs ilyen -, amely abban lenne érdekelt, hogy egyfajta rossz állapot alakuljon ki a magyar vidéken. Márpedig ha nem tudjuk elkerülni ezeket a belvizeket, ez újra meg újra meg fog jelenni.

Azt gondolom, hogy a kormánynak van most egy programja, amely program a közmunkákra irányul és a közmunkák mindinkábbi elterjesztésére. Be kell vonni és kormányprogramot kell készíteni arra vonatkozóan, hogy ez a program alkalmas legyen arra, hogy a közmunkák során ezek a feladatok is elvégzésre kerüljenek. Nézetem szerint csak egy ilyen összehangolt kormányprogram - még egyszer hangsúlyozom: a három tényező teljes együttműködése - hozhatja meg a következőkben azt, hogy ezek a belvízveszélyek megszűnjenek az országban. Lehet, hogy ez nem olyan blikkfangos, mint amilyen egyik-másik felszólalás, de el szeretném mondani, hogy sok tízezer vagy sok százezer embert érint, akinek a mindennapjait veszélyezteti az a víz, amelyet ma ott láthatunk a televízióban, hogy folyik az utcában, folyik a földek végében, és sehol nincs árok, vízelvezető árok. Miben reménykedünk? Hogy újabb Szahara jön? Hogy újabb sivatag jön? Vagy abban, hogy az Úr nem látogat meg többet bennünket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ne bízzunk ebben! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu