JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem az előző hozzászólásra szeretnék reagálni, mert arra nem igazán tudok. Sokkal inkább ennek a törvénynek az előkészítésével, végül a parlament elé kerülésével kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni, illetve arról a két módosító indítványról, amit volt szerencsénk elkövetni Iváncsik Imre képviselőtársammal, illetve Molnár János képviselőtársammal.

Akkor, amikor Magyarország megkötötte a békepartnerségi megállapodást a NATO-val, ez egy történelmi jelentőségű döntés volt, hiszen az vezetett a NATO-hoz csatlakozásig. Ott alakultak ki azok az együttműködési formák, azok a lehetőségek, amelyeken keresztül mi megismerhettük magát a NATO-t katonai értelemben, a NATO megismerhette Magyarországot katonai, politikai értelemben is egyaránt.

Mi azt gondoljuk, hogy ez a megoldás rendkívül előremutató, és a későbbiekben is fenntartandó, hiszen a békepartnerséggel lehet megteremteni azon NATO-ba igyekvő országok együttműködését, amelyek ebben a pillanatban még felvételt nem nyertek, de reményeink szerint a későbbi, második körben, vagy ha lesz további bővítés, akkor azokban felvételt nyerhetnek. De ha nem is nyernek felvételt, az együttműködés mindenféleképpen a bizalom erősítését szolgálja, ha nem is nyernek felvételt, ez a békepartnerségi program lehetőséget teremt arra, hogy hadseregek, országok, államok tudjanak együttműködni egy biztonságos, fejlődő Európa érdekében. Éppen ezért a NATO békepartnerségi program rendkívül fontos.

Rendkívül fontos az a törvény is, amelyet 1995-ben fogadtunk el ennek a kihirdetése okán, hiszen ez szabályozta a csapatmozgásokat, ez szabályozta a kormány, a parlament hatáskörét e kérdéskörben.

Ugyanakkor ez a törvény, illetve ez a törvénymódosító javaslat, ami itt most az asztalunkon van, némiképpen megzavar bennünket. Megzavar bennünket, mert határozott álláspontunk szerint, amelyet már volt szerencsénk kifejezni az általános vitában is, ez egy bújtatott alkotmánymódosítás. Több érvet fölsoroltunk, többször elmondtuk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. A kormányoldal pedig azt mondta, hogy nem, és fölsorolta a saját érveit, hogy miért nem tartozik ez a burkolt alkotmánymódosítás tárgykörébe.

Így jutottunk el a törvénycsomag részletes vitájához, így jutottunk el ahhoz a módosító javaslathoz, amelyet, meg kell mondanom, első körben azért nyújtottunk be, mert szerettük volna, hogyha ez a vita tovább tart, szerettük volna, hogyha megismerhetjük a kormányoldal álláspontját arról, hogy miért nem alkotmánymódosítás, illetve mi tovább érvelhettünk volna amellett, hogy mi miért tartjuk annak.

(17.10)

De hála istennek, a józan ész és a korrekt együttműködés valami megoldást eredményezhet. Hála istennek, eljutottunk oda, hogy van remény arra, hogy e törvény elfogadásán túlmenően az alkotmány módosításával egyszer s mindenkorra szabályozzuk a csapatmozgásokat, egyszer s mindenkorra szabályozzuk azokat a kérdéseket, amelyek reményeink szerint az elkövetkezendő időszakban nem fogják fölborzolni sem a parlamenti patkó, sem pedig az ország közvéleményének idegeit. Azt reméljük, hogy itt és most esély van arra, hogy korrekt megállapodást kössön kormányoldal és ellenzék, ezzel példát adva arra, hogyan lehet a honvédelem, a biztonságpolitika ügyét a napi pártpolitikai csatározások kereszttüzéből kivonni.

Éppen ezért én nem a mostani módosító javaslatunk és kapcsolódó módosító javaslatunk mellett szeretnék elsősorban érvelni, hanem együttműködést szeretnék kérni és remélni abban, hogy ennek a törvénymódosításnak a mostani vitája nem zárul le, de időközben - az alkotmány paragrafusainak megfogalmazása, a normaszöveg elkészítése után - a parlament dönthet a végső megoldásról, amiről azt gondoljuk, hogy az egyetlen, az igazi és valamennyiünk számára kielégítő.

Én ezt szeretném kérni képviselőtársaimtól, és ehhez adom a Szocialista Párt ígéretét, hogy ebben partnerek akarunk, szeretnénk lenni, és azok is leszünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu