TÓTH IMRE (FKGP): Visszatérő motívum vitánkban az, hogy aggályainkat fejezzük ki az egyik oldalról azért, hogy esetleg, ha önként lesznek választhatók a kamarák, vajon azokat választják-e a vállalkozók. Tulajdonképpen ez a kérdésfeltevés mintegy megkérdőjelezi azt, hogy a vállalkozó nagykorúnak tekinthető-e, vagyis el tudja-e dönteni, hogy a világban mire van szüksége.

Azt mondom, hogy a vállalkozók többsége tudatos, célszerűen gondolkodik, ennek megfelelően kitűzi gazdasági céljait és mellérendeli annak eszköztárát. Ilyenképpen egy eszköz lehet maga a kamara is. Az abba való belépés - hogy úgy mondjam - inspirált lehet államilag is. Gondoljunk bele, hogy ha egy vállalkozónak arra van szüksége, hogy területfejlesztési forráshoz, netán helyi forráshoz jusson, állami, nemzetközi forráshoz jusson saját céljai érdekében, ebben az esetben eszköznek tekinti a kamarát, ha egy kiírás előfeltételként szabja meg a számára, hogy nézd, te ezeket a feltételeket akkor és csak akkor kaphatod meg, ha és amennyiben regisztráltatod magad, számot adsz vállalkozásodról, és ilyenképpen belépsz a kamarába; és a szolgáltatásért - és ez már egy valós szolgáltatás és egy kontroll-kontrolling - ebben az esetben igenis feltételezhetjük a vállalkozókról, hogy mellérendelik a céljaiknak ezt az eszközrendszert is.

Azt javaslom, hogy fogadjuk el a vállalkozók többségét ma már ne csak kényszervállalkozónak, hanem tudatosnak, hiszen aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell. Köszönöm. (Dr. Fónagy János tapsol.)

Forrás: parlament.hu