DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Ház! A vitában Tóth András képviselő úr hivatkozott a süketek párbeszédére. Azt gondolom, ez a megfogalmazása elég találónak tűnt, sajnos. Azt gondolom, nem lehet úgy vitatkozni, hogy valaki előhozza a párhuzamos véleményt a saját érveinek alátámasztására, és amikor a vitában olyanok, akik eredetileg nem akarták ezt a párhuzamos véleményt idézni, ezen felbuzdulva szintén idézik, akkor az illető feláll és azt mondja, hogy ez az egész nem ér semmit, mert lám, az Alkotmánybíróság nem vette figyelembe. Ez, tisztelt képviselőtársaim, nem ildomos vitastílus!

Szívemből, őszintén remélem, hogy Salamon László költőien túlzott, amikor azt mondta, hogy nem érti az ellenérdekű felek érveit, mert ha nem érti, akkor nem biztos, hogy van értelme ennek az egész vitának. De azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből - és nem a párhuzamos véleményből, hanem magából a döntésből - teljesen világos és egyértelmű az, hogy az Alkotmánybíróság garanciákat akar arra, hogy az Országgyűlés rendszeresen ülésezzen. Természetesen a Házszabályban vannak olyan kitételek, amelyek értelmezésre szorulnak, és ezért a Házszabály úgy rendelkezik erről, hogy az ügyrendi kérdésekben illetékes bizottság értelmezheti a Házszabályt. De ez nem vonatkozhat az Országgyűlés alapvető működésére, nem függhet az ügyrendi bizottság vitát értő vagy nem értő tagjaitól, vagy az alapkérdéseket adott esetben nem értő tagjaitól, hogy egy ország parlamentje hogyan működik.

Ez az ügyrendi bizottság már döntött úgy, hogy a "hetente" nem jelenti azt, hogy hetente. Ez az ügyrendi bizottság bármikor döntene úgy is, hogy a "folyamatosan" azt jelenti, hogy nyolchetente. Ezért ez nem garanciális szabály, nemcsak itt Magyarországon és a mostani ügyrendi bizottságban, hanem sehol a világon, semmilyen körben. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mi lenne az a működési mód, vagy mi lenne az a megoldás, amely nem veszélyeztetné az Országgyűlés működőképességét, és megfelelne az Alkotmánybíróság követelményeinek, az Alkotmánybíróság ítéletéből következő működésnek.

Akár az lehetne a Házszabályban, amit Balczó képviselő úr indítványa tartalmazott, hogy az Országgyűlés hetente ülésezik és ettől el lehet térni. Ha benne van a Házszabályban, hogy hetente ülésezik, akkor akár van többség, akár nincs többség, hetente ülésezik, és ha nem térnek el, marad a heti ülésezés. Ez a mindenkori kormánypártokat nem sújthatja, mert nem hozza a kisebbséget olyan helyzetbe, hogy a hetente ülésező Országgyűlés a többség ellenében fog döntéseket hozni. Az Alkotmánybíróság szerint megfelelne ennek a követelménynek az is, ha a Házszabályban benne lenne, hogy az Országgyűlés kéthetente ülésezik, ahogy azt az MDF javasolta, vagy ahogy most az MSZP részéről is elhangzott, elvi szinten Pokol Béla is említette, hogy ez elfogadható. Sőt, az Alkotmánybíróság kimondja azt is, hogy az is alkotmányos lenne, ha az lenne a Házszabályban, hogy az Országgyűlés háromhetente ülésezik, mert ez egy garanciális szabály lenne, a Házszabályban rögzített garanciális szabály.

Mi az, ami nem garanciális? Az, ha nincs szabály, és a mindenkori többség dönti el, hogyan működünk. Szerintem ez viszonylag egyszerű és könnyen lehet érteni, és mi, akik ez ellen a megoldás ellen érvelünk, biztosak vagyunk benne, hogy a képviselőtársaink is érvelnének ellene, ha nem pillanatnyi többségi pozícióból próbálnák megközelíteni ezt a kérdést. Mert ez a mindenkori parlamenti többség önkényének tenné ki a parlament működését, lehetetlenné tenné a parlament működését.

Szeretném a képviselőtársak és a tisztelt államtitkár úr figyelmét is - akit őszintén sajnálok amiatt, hogy itt kell lennie ilyen késői órán, ebben a vitában - felhívni arra, hogy európai összehasonlításban a 91-95 ülésnapot ülésező korábbi, tehát a hetente ülésező parlament is a viszonylag keveset ülésező parlamentek közé tartozik. Olaszországban, Angliában, Finnországban sokkal többet ülésezik a parlament. Ez az új ülésezési rend valóban leginkább két ország ülésezési gyakorlatához van közel, a Német Szövetségi Köztársasághoz és Ausztriához. De ne felejtsék el, képviselőtársaim, hogy mindkét országban szövetségi köztársaságokról beszélünk, ahol a tartományi parlamentek is üléseznek. Tehát a végrehajtó hatalom parlamenti kontrollja sokkal összetettebb, mint Magyarországon.

Magyarországon nincsenek tartományok, szövetségi államok, amelyek a központi hatalom ellensúlyai lennének, hanem a központi hatalom ellensúlyai azok az intézmények, amelyeket az alkotmány felsorol, tehát a bíróságok, maga a parlament, bizonyos értelemben az önkormányzatok. De ilyen értelemben a végrehajtó hatalom tevékenységét csak a parlament ellenőrzi, és nincsenek más szervek, amelyek ezt korlátoznák.

Ezért azt gondolom, hogy ha egy olyan megoldásban megállapodunk a Házszabályban, amely garanciát tartalmaz, és amely elfogadható minden fél számára, és a garanciától való eltérést szabályozza, ahogy most is szabályozza - legfeljebb négyötödös többséggel -, az elfogadható lenne. Itt néhányan azt javasoljuk, hogy ettől az ülésezési rendtől kétharmados többséggel is el lehessen térni. Ez szerintem megfelelne a követelményeknek, mind az Alkotmánybíróságnak, mind hosszú távon a parlament működésének.

Végezetül, azért, hogy ne kelljen két percben reagálnom, szeretnék reagálni Salamon Lászlónak az én szavaimat interpretáló szavaira.

(23.30)

Tisztelt Képviselő Úr! Nem mondtam abban a Házban azokat a szavakat, amelyeket ön mondott. Én arra hivatkoztam, hogy önök nem hivatkozhatnak arra, hogy az ellenzék miatt nem tudták azt az ötsoros javaslatot, amelyet el kellett volna készíteni, hét hónap alatt elkészíteni, ez nem az ellenzék miatt volt. Nem tudom, hogy ez az albizottság hány ülést tartott, szívesen látnám ezen albizottság üléseinek a jegyzőkönyvét, hogy mi volt az a gigantikus munka, amit március 31. és december 9. között elvégeztek.

Ezúton szeretném jelezni az ügyrendi bizottság elnökének, hogy levélben fogom kérni, hogy az albizottság jegyzőkönyveit mint képviselőnek, mint nem bizottsági tag képviselőnek szíveskedjen eljuttatni, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mi volt az a gigantikus, hatalmas munka, ami feleennyi idő alatt elkészült volna, ha ott vannak azok a képviselők, akik nem voltak ott. Én csak arra hivatkoztam, hogy abban, hogy ez az előterjesztés nem időben került a parlament elé, sem az SZDSZ-t, sem az MSZP-t, sem azokat, akiket itt megemlített, semmilyen felelősség nem terheli, és erre nem hivatkozhatnak, mert az, hogy nem voltunk ott, nem hátráltattuk a munkát, nem cinikus érvelés akart lenni, csak az önök kifogásaira akart előzetes reakció lenni.

Ilyen értelemben azért, ami ebben az ügyben történik, teljes mértékben az ügyrendi bizottság kormánypárti többségét terheli a felelősség. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu